Pluralista.jpg

„Én az Együtt-PM szövetség kiteljesítéséről, megerősítéséről szeretek beszélni.”

Szigetvári Viktor szavai az Inforádió Aréna c. műsorában1 – 2014. 09. 18.

 

 

Ma Magyarországon formálisan ugyan többpártrendszer van, ám a gyakorlatban – azaz a politikai érdekérvényesítő képesség terén – csupán a kormánypárt akarata érvényesülhet.

Az ellenzéki pártok – bármely ellenzéki párt – csak akkor lehet sikeres, csak akkor „épülhet”, csak akkor gyarapszik a híveinek tábora, ha folyamatosan képes a tematizálásra. Ám tematizálni nem az ellenzéki pártok közötti térben kell tudnia: az ottani tematizáló potenciál ugyanis csupán következménye lehet a társadalmi-közpolitikai térben való tematizáló potenciálnak. És amint írtam, maga a párt is csak attól erősödhet meg, ha képes jelentős tömegeket a permanens tematizáltság állapotában tartani

Amikor ezek a mai baloldali-balközép ellenzéki pártok önmaguk „kiteljesítésére, megerősítésére” koncentrálnak, akkor a tipikus többpártrendszerbeli logikát követik. Ez most súlyos stratégiai tévedés, mivel – mint írtam – Magyarországon jelenleg a valóságban nincs is többpártrendszer! Ide olyan stratégia kell, amellyel egypártrendszerbeli-állampárti viszonyok közepette lehet sikereket elérni. Ha egy, a társadalomban és a gazdaságban gyakorlatilag mindent a befolyása alatt tartó állampárt ellen a többi párt a klasszikus liberális demokrata többpártrendszerbeli módon egymással versengve igyekszik előnyös helyzetbe kerülni, akkor ezzel a módszerrel csak egészen kivételes feltételek együttes megléte esetében lehet sikeres. Akkor lehet sikeres így, ha:

  • kivételes képességű szellemi potenciállal rendelkezik,
  • nagyon hatékonyan szervezett,
  • karizmatikus vezetője van,
  • jelentős anyagi erőforrások birtokában van,
  • sikeres az „utcai”, intézményrendszeren kívüli politizálásban,
  • az állampárt által fenntartott rendszer ingataggá vált és általános a társadalmi igény a politikai változásra.

Azt hiszem, e tényezők együttesen egyetlen ma létező ellenzéki bal-balközép párt esetében sem adottak – inkább az a jellemző, hogy legfeljebb egy-két tényező adott a listáról náluk, vagy épp egy sem. Ezek alapján kijelenthetjük: a plurális pártpolitikai versenyre alapozó térnyerési stratégia kudarcra van ítélve!

Más megoldás kell – különben a sok, egymással versengő pártakarat csak e pártok erőforrásainak egymás közötti pozícióharcokban való elpazarlásához vezethet. A jelen állampárti helyzetben plurális pártverseny által egyetlen ellenzéki párt sem erősödhet meg igazán, mivel ennek sem a külső (azaz az országban folyó valóságos politikából és az országban működő valóságos rendszerből következő), sem a belső (belső erőforrásokbeli – ld. a fenti pontokat) feltételei nem adottak.

Át kell térnie az ellenzéknek, az ellenzéki szervezeteknek az „állampárt-rendszerbeli üzemmódra”!

A gyakorlatban azt jelenti az „állampártbeli üzemmódra” való áttérés, hogy létre kell hozni az új ellenzéki kerekasztalt! Azt a fórumot, amely nem csupán akciónként (pl. választások előtt) koordinálja az ellenzéki tevékenységet (és nem csupán a baloldali-balközép ellenzéki pártok politikai tevékenységét!), hanem egészen a Fidesz legyőzéséig és az új magyar köztársaság szilárd és megfelelő intézményes eszközökkel garantált alkotmányos rendszerének létrehozásáig. Tudomásul kell végre venni, hogy ami van, az nem a demokrácia rendes működési módja, így ami egy normális demokráciában a politikai versengésben egymás ellen megengedhető, az itt kontraproduktív, méghozzá oly módon, hogy az egymás elleni versenyben előnyben lévőt is amortizálja. Azért amortizálja, mert a fragmentált ellenzék győzelemre esélytelen és azért amortizálja, mert megerősíti abban a hitben, hogy jó politikai módszereket alkalmaz, hiszen „előnyben van a másik balos párttal szemben”. (Mint írtam fentebb, akkora előnyre szert tenni ezen a módon, hogy az állampárt kihívója lehessen, csak a fentebb hat pontban felsorolt és egyik ellenzéki pártnak sem meglévő valamennyi adottság birtokában lehetne.)

Ha egy bal-balközép ellenzéki politikai párt meg szeretne erősödni és komoly társadalmi támogatottságra akar szert tenni, akkor ne „önmaga építésével” – ne pártszervező munkával – foglalkozzon, mert ez csak üresjárat: nem termel és nem teremt valódi politikai erőt. Politikai erőt az ad, ha az egész ellenzéki demokratikus politikai szimpatizánsi közeg elfogadja az adott politikai párt társadalmi, gazdasági és államkoncepcióját2 és emiatt ezt a pártot támogatja majd. Ez pedig sem nem „klasszikus” pártépítés (apparátusfejlesztés), sem nem klasszikus plurális térbeni pártpolitika. Ez az új ellenzéki demokrata közösségvízió előállítása és annak propagandája – és ennek révén nem a pártok közötti térben való pártépítés, hanem a köztérben való aktivitás. Az nyer az ellenzéki oldalon – annak a szava lesz a döntő – aki a leggyorsabban és a legmegalapozottabban képes AZ ELLENZÉKI PARADIGMÁT felállítani, úgy, hogy az „robbanjon is” a köztérben.

Nem szabad - és most nem is lehet - úgy pártot építeni akarni, mintha működne a pluralizmus és mintha nem működne a társadalomban az állampolgárokra nehezedő állampárti represszió3 és nem lehet úgy az ellenzék vezető erejévé fejlődni, hogy ezt a többi baloldali párttal és a Fidesszel egyszerre hadakozva akarjuk elérni.

…De tulajdonképpen nem is kell ahhoz „a legerősebb ellenzéken belüli pártnak” lenni, hogy egy politikai erő a maga koncepcióját érvényesíthesse a leendő állam milyenségé, struktúráját, alkotmányos és intézményes kereteit és azok működését illetően. Ehhez elegendő az, ha az adott politikai erő a legfelkészültebb, a legkoncepciózusabb, ha neki vannak a legjobb szellemi kapacitásai és a legjobb szervezési képességei. Magyarán: elég az, ha neki van kész terve és stratégiája, ami működik és aminél jobbat senki sem produkálhat az adott viszonyok között.

Jó példa erre az, ahogy - és amiért - az 1989-’90-es rendszerváltáskor egy erős alkotmányos intézményrendszerrel bíró liberális demokrata államként született meg a Magyar Köztársaság. Ezen erősen liberális és a hatalmi ágakat gondosan szétválasztó, azaz a magyar állam történetében semmiféle hagyománnyal és még csak különösebb társadalmi támogatással sem rendelkező államberendezkedés nem azért született meg, mert az adott időszakban éppen a liberális-alkotmányos elveket valló politikai erő – a Demokratikus Ellenzék, majd SZDSZ – lett volna az országban a legtámogatottabb. A legtámogatottabb („nyugodt”) erő egy nacionalista-tradicionalista társaság, az MDF volt. Ám hiába kapták ők a legtöbb szavazatot, ha gyakorlatilag semmiféle államelméleti és gyakorlati államszervezési koncepciójuk nem volt és nem volt olyan szakértőgárdájuk sem, amely képes lett volna egy ilyen koherens rendszert összeállítani. Ők az „érzelmi” (értsd: indulati-sérelmi) politizálásban voltak erősek – nem véletlenül értek el sikert egy önérzetében sérült nép körében. Ám az MDF akkori és későbbi sorsa jól mutatja, hogy aki nem képes adekvát politikai koncepciókban gondolkodni, az gyorsan elveszíti az érzelmi alapú politizálással megszerzett támogatottságát.

Az akkori liberális politikai közegnek (DE, majd SZDSZ) volt ilyen koncepciója, voltak felkészült szakértői, akik el tudták végezni az állam alapjainak részletes kidolgozásával járó aprómunkát is – és ennek birtokában be is tudott nyomulni az államszervezési vákuumba: a magyar köztársaság liberális szerkezetű állam lett. Íme, a példa, hogy tudással és koncepcióval lehet egy vélemény-, vagy politikai kisebbségnek is alapvetően szabályozni egy állam milyenségét és annak működését hosszú időre keretek közé helyezni.

…Így a mostani „egypártiasult” politikai helyzetben sem az a feladat, hogy „számszerűen”, a pillanatnyi támogatóbázis nagyságát illetően legyen „sikeres” egy bal-balközép párt. A feladat az, hogy az adekvát közpolitikai koncepció és stratégia megalkotására legyen alkalmas – mert e téren van igazi vákuum a baloldalon.

Ahhoz, hogy egy új politikai konstrukciót a maga teljességében előállíthasson az új ellenzéki kerekasztal, természetesen a legjobb és a leggyakorlatiasabb vezető-, tervező- és szervezőgárdára van szüksége – ami ma még nem adott. Emiatt pedig most a bal-balközép ellenzék elérkezett ahhoz a ponthoz, ahonnan tovább már nem lehet meg belső meritokrácia nélkül, mert ha tevékenységét nem a teljesítmények versenyére alapozza, hanem továbbra is a korábbi kontraszelektív MSZP-beli mechanizmusok folyományaként létrejött pártkáder-elitek kamarillapolitizálgatásaira, akkor képtelen lesz bármiféle valós politikai aktivitásra, képtelen lesz a társadalom tematizálására. Akkor pedig nem tudja átvenni a kezdeményezést a Fidesztől és nem fogja tudni maga mellé cselekvő tömegként odaállítani a politikailag aktívak többségét sem. Ez a vegetálás és az elsorvadás útja lenne.

Íme tehát, a sikeres növekedés kellékei:

  • meritokrácia,
  • szakítás a pártpolitizálással és a pártlogikával,
  • szakítás a kamarillapolitizálással,
  • paradigmaalkotás: az új magyar köztársaság, mint működő rendszer,
  • a politizálás terepe a társadalom (és nem a párton belüli, vagy a pártközi tér),
  • szellemi és koncepcióbeli erőfölény: „kész dolgok” stratégiája,
  • folyamatos cselekvés- és kezdeményezőkészség a valós politikai köztérben.

Az olyan párt pedig, amelyik kimarad az új ellenzéki kerekasztalból – vagy: amelyik ugyan formálisan ott ül, ám a valóságban továbbra is „pártpolitizál” és így akar az asztalnál vezető pozíciót szerezni -, az magára fog maradni és elveszíti az esélyét arra, hogy az állampárti viszonyok közös felszámolását követően a választók szemében (a közös ellenzéki tevékenysége okán) szimpatikus, támogatásra érdemes pártként állhasson majd a megmérettetés elé. Az így viselkedő pártot magányos, önző csapatnak fogják látni a választók, amely még a legnyilvánvalóbb közös cselekvési kényszerben is csak magára, a saját pártkáderei egzisztenciájára tudott gondolni és ekképpen méltatlan arra, hogy beleszólása lehessen az ország jövőjébe, továbbá (önzése okán) kockázatos dolog lenne őt az ország erőforrásai és a közpénzek közelébe engedni!

 

 

 

 

 

1 Az adás itt hallható:

http://www.inforadio.hu/sound2.phtml?a=/audio/0004d/0004d362a.mp3&t=Szigetv%25E1ri%2BViktor%2B2.%2Br%25E9sz&l=

2 Ehhez komoly politikai marketing is kell!

3 Erről Szigetvári is beszélt az idézett interjúban, amikor az állami alkalmazottak ellenzéki aktivitástól való tartózkodását és a hatalmi retorzióktól való félelmét említette. Ám nem vonta le az ebből szükségképpen adódó következtetést: hogy „pártot építeni”, direktben, nem lehet állampárti viszonyok közepette – előbb a politikai szimpátiát kell megszerezni.

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr576714933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bunk0 2014.09.20. 20:46:28

akár azt is mondhatnánk, hogy az ellenzék jelenleg nem versenyképes, ami pedig nem versenyképes azt nem kell támogatni, hanem hagyni kell elpusztulni.

mint ahogy az SZDSZ egyik felkészült szakértője mondta: "a falu középkori csökevény, fel kell számolni".

btw ezért a kijelentésért bocsánatot kért már azóta valaki?

Geo_ 2014.09.20. 21:16:40

Ki teszi a macska nyakába a csengőt?

HaFr · http://hafr.blog.hu 2014.09.20. 21:19:01

kivételes képességű szellemi potenciállal rendelkezik,
nagyon hatékonyan szervezett,
karizmatikus vezetője van,
jelentős anyagi erőforrások birtokában van,
sikeres az „utcai”, intézményrendszeren kívüli politizálásban,
az állampárt által fenntartott rendszer ingataggá vált és általános a társadalmi igény a politikai változásra.

Azt hiszem, e tényezők együttesen egyetlen ma létező ellenzéki bal-balközép párt esetében sem adottak

-- és még elég finoman fogalmaztál. Ennél azonban még sokkal rosszabb a helyzet, nem is törekednek ilyesmire.

Moin Moin 2014.09.20. 21:22:28

@HaFr: @Geo_: A macska nyakában nem csengő, hanem minigalaxis van!!!

HaFr · http://hafr.blog.hu 2014.09.20. 21:31:38

@Moin Moin: mindezekkel a képességekkel egy juhnyáj is lenne, és az az esélyük is ugyanaz rá

Tyreo 2014.09.21. 01:31:42

Alapvetően szerintem van egy bukkanó amivel nem számoltál.
Ha létre is jönne egy kompetens ellenzék, akkor annak nagyságrendileg azt kéne mondania amit az SZDSZ anno teljesen hiteltelenné tett. Ráadásul egy olyan közegben kellene nyíltan liberális, európai értékeket felvállalnia amelyben évek óta harcolunk a nyugat ellen és aki nem így gondolja, az hazaáruló..
Nem egy egyszerű kommunikációs feladat..

Szúrófény 2014.09.21. 04:07:44

Megkérdeztük a szakembert:

Volt-e nálunk nagytakarítás?

Guberáló János hetven éves. Hatvan éve van a szemetes szakmában, és most már benne marad haláláig. Ez nem egy nyugdíjas szakma, és Ő nem gyűjtött vagyont.
Tanuló éveiben az apja mellett volt szemetes kocsis. A gépkocsit már nem szerette. Ahogy megöregedett és nem bírta a kukát pakolni, kényszervállalkozó lett. Önállósította magát, kiköltözött a szeméttelepre. Kérdéseinkkel az ősmagyaros gödörházában kerestük fel.
— János Bácsi, volt-e nálunk nagytakarítás?
— Én fijam csak lomtalanításról tudok. Azt szeretem is olyankor, tudok egy kicsit keresni is.
— Nem olyanra gondolnánk János Bácsi, hanem az emberek között…
— Ó az igen régen volt fijam, mégy ifjú koromban.
— Mikor?
— Negyvenhatba, ötvenbe? Rég volt!
— Mostanában nem volt?
— Nem tudok róla, hogy lett volna.
— Akkor milyen volt?
— Hát a tiszta munka vót! Az oroszok meg a kommunisták úgy eltakarították az urakat meg a csendőröket, hogy hírmondójuk se maradt.
— És, az jó volt magának?
— Hát siratni nem sirattam Őket, de a szemét is olyan szegény lett, mint az ország. Nehéz évek vótak.
— Mostanában jobb?
— Hát, ahogy én látom, megint szegényedik a szemét.
— Miért János Bácsi?
— Ifjú koromba elhordták a ruhát, míg ronggyá vált. Most meg rongyot vesznek! Mire idejut hozzám… gondoljon bele.
— Most nem veszi észre, hogy nagytakarítás lenn?
— Nem én fijam. Több a szemét a biztos, ha az újságot, a TV-t nézem. De inkább csak szellőztetik, mint eltakarítanák. Nem tudom tudjátok-e a régi szemét az igen büdös, tud lenni. Meg az, ami rothad. És itt egy egész rendszer rohadt el, ahogy mondják. De az új virágok se valami szépek illatosak… Inkább csak légyfogók, mint a dögvirág!

program készítő 2014.09.21. 07:54:26

Érdekes:politikusnak lenni egyenlő elveszteni emberi mivoltodat.Valószínűleg valamelyik egyetemen tanították.A párt pedig nincs is,van helyette szekta,gyülekezet.Ellenzék? van pár társaság akik belenyúlnának a pénzes zsákba.

Geo_ 2014.09.21. 08:34:48

Nem politikáról és ellenzékről, hanem társadalomról, demokratákról kellene beszélni - lehetőleg nem ilyen közhelyesen, ahogy így hangzik. (Nyelvészek, PR-osok talán találnak ütősebb szavakat.)
Majd ebből úgyis politika lesz, s majd úgyis lesznek, akik képviselőjelölteket állítanak.
Mondom én...

max val bir ca · http://maxval.co.nr 2014.09.21. 09:07:05

A ballibek pusztulása után jobb világ lesz. A ballibek pusztulásának lassítása országellenes cselekedet.

states1 2014.09.21. 10:30:18

Uncsi a rinyálásotok, azt hogy a szavazók elfordultak tőletek, nagyon úgy fest, hogy örökre, az bizony nem a jogállam halála, sokkal inkább a kiteljesedése. Ennek ugyanis 1990-ben kellett volna megtörténnie, a történelem most csak legfeljebb korrigálja magát.

borzimorzi 2014.09.22. 16:40:13

@HaFr: Megemlítendő, hogy a jelenlegi baloldali ellenzék pártaiból nemcsak ezeknek a tulajdonságoknak az összessége hiányzik, alig egy-kettőnek a halvány visszfénye látszik. Hiányzik a képességük is arra, hogy önkritikusan szemléljék a fiaskóikat, nyissanak új emberekre, új gondolatokra, és egyáltalán felmerüljön bennük az igény a profi politizálásra. Gyakorlatilag csak marakodnak az egyre kisebb koncon, s hogy kinek lehessen az önkormányzati után is valami kis pozija. Emlékszik itt még valaki a hajdani gyerektáborokból ismerős széktáncra? (www.youtube.com/watch?v=V-EeMQwaTn4) Ezt csinálja az ellenzéki baloldal. Egymással sokkal inkább hadban állnak, mint a Fidesszel, mivel mindahányan ugyanarra a választói szegmensre gyúrnak. Ebből csapatból igazán sikeres, pláne váltópárt egy se lesz. Mert egyikben sincsen meg a bátorság kiállni azzal, hogy kérem, mi nem a poziért, nem a pénzért, hanem az országért. Mi ezt, meg ezt, meg amazt akarjuk megcsinálni így és így. (Program.)

Épp itt látom a fenti poszt alapvető tévedését is. Félreértés ne essék, ezen a blogon első ízben olvasok olyan posztot, amelyben alapvető tévedést vélek felfedezni.

Ez abban áll, hogy a szerző gondolkodás nélkül elfogad olyan, egyes pártok által magukra ragasztgatott címkéket, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Pedig ez egy tekintetben célszerű megfogadni Orbán Viktor tanácsát, hogy nem azt kell nézni, amit mond, hanem amit csinál. A Fidesz azért kezdte magát jobboldalinak nevezni, mert konszenzus volt a tekintetben, hogy az MSZP egy baloldali párt. Így aztán kézenfekvő volt, hogy a Fidesz a "jobboldali" címkét aggatta magára, ezzel erősítve a dichotómiát és azt a képzetet, hogy amiképpen az embernek is csak két keze van, harmadik út nincsen és nem is lehet. De ettől nem lett jobboldali a Fidesz, sőt! Ha megnézzük az eddigi működését, a programjait és mindezt, amit megvalósított, akkor nem mondhatunk mást, mint azt, hogy a Fidesz egy baloldali, kriptokommunista állampárt, konkrétan egy kádárista képződmény. Pontosan ennek megfelelően működik. A valódi szabadságot, az önerőből való boldogulást, a megalapozott nemzeti büszkeséget nem teszi lehetővé, sőt minden módon akadályozza. "Cserébe", mintegy kárpótlásul aprócska szabadságocskákat ad, pici életszínvonal-javító lépéseket tesz, és a boldogulás, a piaci jó szereplés látszatát. Ilyen aprócska szabadság az, hogy ha valaki benyal a Fidesznek, akkor lehet trafikja, ha csontig benyal, akár állami földje is, és felveheti rá az EU földalapú támogatásait. Ha pedig egész a belső körben van, akkor ő lehet a holdudvar egyik nagy haszonélvezője, az új Nyerges vagy Simicska akár. A plebsznek meg ott van a rezsicsökkentés, hogy fogja be a pofáját. Fontos elem, hogy teljesen centralizált a rendszer, minden jónak csakis Orbán Viktortól lehet származnia, legyen az trafik, útépítési megbízás, vagy kétezer forinttal kisebb villanyszámla. Klasszikus személyi kultusz ez. De mivel a kiagyalójából hiányzik Kádár józan paraszti esze, nem képes eljutni jófejségben még az alapig sem, vagyis addig, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van". Orbánnál "aki nincsen velünk, az ellenünk van, vagy még inkább nincs is". Plusz hiányzik belőle Kádár puritánsága, ezért az egész önimádtatást túlzásba viszi, konkrétan hamarosan már az is hazaáruló lesz, aki nem gondolja, hogy a nap Orbán Viktor fenekéből süt. Ceterum censeo, a Fidesz nem jobboldali párt. Nagyon nem! Egy valódi jobboldali párt miniszterelnöke soha, de soha nem építette volna le a tulajdon szentségét annyira, ahogy Orbán megtette a takszövök legyalulása kapcsán, és soha nem barmolta volna szét a hatalmi ágak szétválasztását azzal, hogy megteszi főbírónak az egyik spanjának a nejét (Handó T.).

Ugyanígy attól, hogy a Fidesz jobboldalinak hazudja magát, nem lesznek az ellenfelei automatikusan baloldaliak. Talán az MSZP az. De a DK és különösen az Együtt PM már egyértelműen nem tisztán balosok. Mindkettő kacérkodik a kapitalizmussal, és egyikben sincsen különösebb szolidaritás az elesettekkel. Az Együtt konkrétan még azt se nagyon döntötte el, hogy jogvédősködik, vagy politizál, és mennyire akar zöld lenni, illetve mennyire liberális. A Schiffer-féle párt is hasonló (LMP), azt se tudja, hogy most ősszoci akar lenni, vagy zöld, kisebbségi jogvédő, gyermek- és nőjogi szószóló, vagy egyenesen intézményesített népboldogító. (Lásd még Schiffer beszédét arról, hogy a lakhatás legyen állampolgári jog.) Ezeknek a címzetes baloldali pártoknak nincsen saját, karakteres arcéle. Elmosódott foltok csupán a politikai palettán. Ez (is) baj. Még nagyobb baj, hogy mondandójuk lényege nem több, mint hogy pozícióban akarnak maradni. De semmiféle jövőképük nincsen az országról, egyik sem képes válaszolni arra, hogy ha árnyékkormánya lenne, annak kik lennének a tagjai, és ha kormányon lenne, milyen lenne az oktatás, az eü, a külpol stb.

Éppen ezért nincsen igaza a szerzőnek abban, hogy új pártot gründolni értelmetlen. Az adaptív radiációnak pont ez a lényege.

Husz_János_Puszita 2014.09.27. 11:17:20

Hmmm...annál a kerekasztalnál 25 éve friss ropogós husik ültek, eufória volt, hit volt, remény. Nem a formával van gondja a választóknak, hanem a tartalommal.
Üres fejjel tematizálni? Na az érdekes mutatvány lesz. :)
Pártot építeni meg kell, különben nem tudnak elég jelöltet állítani a választásokon.

pucros 2016.10.23. 11:48:22

@bunk0: a google azt az egyetlen találatot hozza föl erre, hogy te ezt ide beírtad
süti beállítások módosítása