„Csak a dolgok teljes ismeretében lehet vezetni. Ha valaki jön hozzám panaszkodni, hogy egyik beosztottja berúgott, ki tudom igazítani: ezt úgy mondd, hogy én panaszlok, aki tavalyelőtt kétszer is berúgtam.”
Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott - 1976
Széltében-hosszában megy a latolgatás az április 6-i választás várható eredményéről… Azonban egy választás eredményét csak akkor érdemes latolgatni, ha az a választás törvényes lesz, és ha eredményét legitimnek lehet majd tekinteni, minden írott és íratlan törvény szerint…
Az április 6-i magyarországi országgyűlési választás törvénytelen lesz, eredménye pedig még e törvénytelen mivoltán is túlmutató okok következtében nem lesz legitim!
Indokaink az alábbiak:
Nézzük mindenek előtt, hogy mit ír a 2013-ban elfogadott választási törvény1 a választási eljárás alapelveiről! Idézem:
„2. § (1) A választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni a következő alapelveket:
a) a választás tisztaságának megóvása,
b) önkéntes részvétel a választási eljárásban,
c) esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között,
d) a fogyatékossággal élő választópolgárok joggyakorlásának elősegítése,
e) jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás,
f) a választási eljárás nyilvánossága.”
A felsorolt hat alapelv közül legalább kettőről minden alappal megállapítható, hogy a 2014-es választás esetében az azt megelőző, a választási szabályokat érintő törvénykezés, illetve a kampány alkalmával olyannyira súlyosan sérülnek, hogy e tény már önmagában törvénytelen helyzetet hoz létre. E két alapelv a törvény c) pontjában szereplő esélyegyenlőség és az e) pontban megkövetelt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás.
Az esélyegyenlőség sérülése nyilvánvaló: a kormány az elmúlt négy évben minden olyan formális és informális eszközt megteremtett a maga számára, amelyek egyenkénti és együttes alkalmazása a kormánypártot a választási rendszer kiegyensúlyozottságában2, anyagi-kampányfinanszírozási és szervezési, valamint médiahasználati téren olyannyira előnyös – gyakorlatilag monopolizált – helyzetbe hozza, hogy egyszerűen nem lehet választási esélyegyenlőségről, azaz a választáson induló politikai erők „fizikai” kondícióiban megnyilvánuló egyenlő startfeltételekről beszélni. Az egyenként, akár egymáshoz képest évekkel eltérve meghozott jogszabályok önmagukban még nem okoznák az esélyegyenlőségi alapelv brutális megsértését, ám összességükben, összefüggésükben, a kizárólag egy irályba „lejtésükkel” és egymásra hatásaikkal olyan helyzet jött létre, amely a választási eljárásról szóló törvény egyik, a választás törvényességének alapfeltételéül meghatározott elvét tökéletesen és megkérdőjelezhetetlenül megsérti – mondhatni: „legyilkolja”. Van egy választási törvényünk, amelynek szavai látszólag egy „intakt” demokratikus választási rendet határoznak meg – ám más törvényeink ezt a rendet rommá lövik – megszüntetve ezzel a választás törvényességét és az eredmény legitim voltát is.
Nézzük végig, szinte csak felsorolásszerűen, azokat a tényeket, amelyek együttesen létrehozzák a Fidesz behozhatatlan előnyét.
- A civilszervezeteknek az állami forrásokat elosztó mechanizmus összes döntési pontján-pozícióján Fidesz-lojális személyek, illetve ilyen személyekkel feltöltött testületek vannak. A hivatalos kampánykezdet előtt elkezdődött az e forrásokból (és még ki tudja, honnan) finanszírozott propaganda, éspedig országos méretekben, óriási tömegben döntve az utcákra. Ezzel a végső soron mindenképpen közforrásból finanszírozott kampánnyal a Fideszen kívül senki sem élhetett – hiszen eleve mindenki más el van zárva e forrásoktól: ellenzéki politikai szervezetekhez a Fidesz-megszállta „civilpénz”-osztó mechanizmus egy fillért sem juttatott. (Ezzel szemben törvényben tiltották meg azt, hogy politikai tevékenységet folytató szervezet külföldi forrásokat vehessen igénybe – holott ez a rendszerváltás óta többek között éppen a Fidesz felnövekedésében is jelenlévő, nyilvántartott és legitim forrás volt.)
- Az előbbi pontban „és még ki tudja, honnan” finanszírozott propagandáról írtam, hozzátéve, hogy e források is „végső soron mindenképpen közforrásból” származnak – hiszen ha feltesszük, hogy a Fideszt támogató cégek és magánszemélyek is adakoztak e „civilkampány”javára, akkor – ismerve a magyar hatalmi és gazdasági realitásokat – e cégek és személyek vagyona bizony nem a versenyszférából és a szabadpiacról származik, hiszen e cégek és személyek túlnyomóan állami-kormányzati és önkormányzati megrendelésekre dolgoznak és e forrásokból jönnek a zsíros bevételeik. Például Magyarország „nemzeti nagytőkés zászlóshajója”, a Közgép referenciamunkái között nem találhatni egyetlen nem közpénz-forrásút sem (külföldit pedig végképp nem). Így a „civilkampány” finanszírozására esetlegesen folyósított pénzeik végső forrása egyértelműen a nekik szubjektíve (azaz pártkötődéseik miatt) juttatott közpénz, nem pedig a szabadpiaci teljesítményversenyben megszerzett magántőke-alapú bevételük.
- A hirdetési piacon a Fidesz gazdasági holdudvara hosszabb ideje és szisztematikusan törekedett arra, hogy hegemón helyzetbe kerüljön. Már az első Orbán-kormány alatt a holdudvar portfóliójába került az óriásplakát-szektor legtekintélyesebb hányada (Mahir), és azaz ingyenes terjesztésű lapok piacán is szervezett pozícióépítés folyt (Helyi Téma, Mertopol), és ezek mellé megszerezték a Magyar Nemzetet és a Magyar Hírlapot is. A Hír TV mellett a második Orbán-kormány alatt kiépült és szinte monopoljellegűvé vált a kereskedelmi rádiók Fidesz-közeli „kórusa” is. A folyamat „csúcsa” pedig a közmédiumok pártpropaganda-eszközzé alakítása: tegnap este például az M1-es híradó műsoridejének tekintélyes hányadát két ügy töltötte ki. Előbb Simon Gábor 240 millióját boncolgatták, illetve egészítették ki a Magyar Nemzetből átemelt állításokkal, majd az abszolút hiteles Zuschlag Jánost beszéltették-idézték hosszú percekig, amint a saját sötét pénzügyeit Gyurcsányhoz és az MSZP-hez igyekezett kötni… Ugyanakkor ez a közmédium egy szóval sem beszélt arról – ahogy azt a kiegyensúlyozott tájékoztatás médiatörvényben is rögzített elve szerint kötelessége lenne -, hogy a Közgép naponta 1,5 milliárdot tett zsebre közpénzből a második Orbán kormány elmúlt éveiben, de nem szóltak Mészáros „Stróman” Lőrinc hihetetlen meggazdagodásáról sem… Pedig nem véletlenül indítottam a posztot azzal az idézettel, hogy „csak a dolgok teljes ismeretében lehet vezetni”: mert ez vonatkozik az állampolgárok közössége által vezetett demokratikus köztársaságra is! Az állampolgároknak – mint a köztársaság egyedüli vezetőinek, „a dolgok teljes ismerete” kell a jó döntéshez: kit bírhatnak meg a hatalom gyakorlásával inkább és kit kevésbé – és ehhez nem elég annyit elébük tárni, hogy (képtelesen szólva) „Simon berúgott!”, meg hogy „Zuschlagot Gyurcsány itatta le!”. Azt is meg kellene mondania a közmédiának, hogy „…és ezt én, Orbán Viktor mondom Simonról és Gyurcsányról, aki napi másfél milliárdot itatok fel Simicskával, és aki két-három év alatt Mászáros Lőrinc nevű falumbelimet az ország 88. leggazdagabb emberévé tettem!” HA a közmédia így, és nem csupán az egyik (a ráadásul amúgy is sokkal esélytelenebbé tett) fél régi ocsmányságait taglalná színes-szélesvásznú tálalásban, hanem a másik fél mostanság elkövetett disznóságait is, AKKOR beszélhetnénk csak megalapozottan az esélyegyenlőségi alapelv tényleges érvényesüléséről…
…De fentebb nem csupán az esélyegyenlőségi alapelv tragikus sérülése miatti exlex-helyzetről írtam, hanem a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének semmibe vételéről is, mint ami a majdani választási eredmény és az az alapján felálló új hatalom illegitimitásának oka lesz.
- Egyfelől odalett azáltal a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, ahogyan a Fidesz-kormány és –parlamenti többség a kapott törvénykezési és törvényalkalmazási felhatalmazással szisztematikusan és előre eltervezetten, egyértelműen és kivétel nélkül saját magának kedvező módon alakította át az alkotmányos rendet és a választási rendszert és törvényeket. Egy polgári demokráciában nem azért adjuk oda – ideiglenes hatállyal – a törvényhozó hatalmat és az állam irányítását egyik vagy másik politikai erőnek, hogy az ezzel visszaélve a saját leválthatatlanságát biztosítsa. Ha létezik visszaélés a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlással egy demokratikusan hatalomra került párt esetében, akkor éppen ez az, amit a Fidesz (vagy Oroszországban Putyin, Venezuelában Chávez) csinált!
- Másfelől odalett a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve azáltal is, ahogyan (ha nem is formálisan, de szervezetét és vezetését illetően mindenképp) a Fidesz-hatalom magába olvasztottaaz igazságszolgáltatást és az állami erőszak-monopóliumot (rendőrség, TEK). Ma ott tartunk, hogy az igazságszolgáltatási eljárást, nyomozást, vádemelést „a Párt ökle3”-ként használják, teljes természetességgel – és „természetesen” a kampány eszközévé téve azt. Semmi sem valószínűsíti azt, hogy a mostanában, a kampányban előkerülő „MSZP-s ügyekről” eleddig sem a Fidesz, sem a közélet semmit sem tudott, hogy ezekről az információk-informátorok (és: a dezinformációk) teljesen véletlenül kerülnek elő éppen most, a választások előtti hetekben. (Elég csak a Zuschlag-könyvre hivatkozni: egy könyv megírása, sajtó alá rendezése és annak megjelentetése – naná, hogy éppen a választás előtt egy hónappal, amikor a Fideszt a legjobban segíti az, és amikor az Összefogástól/Kormányváltástól a leginkább képes az embereket eltántorítani! – nem „egy pillanat műve”, hanem egy jól és előre felépített és időzített folyamat…)
Ez a több, de egyértelműen koherens hatású törvényi helyből, illetve a korántsem jóhiszemű és nem is rendeltetésszerű joghasználatból összeálló exlex szituáció egy objektív bíróság elé vive az ügyet, nem hozhatna más bírói döntést, mint a választás eredményének megsemmisítését. Azt nem tudom, hogy (a fentiekben leírtak szerint a Fidesz-hatalom által megszállt) magyar igazságszolgáltatás és bíráskodás képes-e még akkora önállóságra (és bátorságra), hogy meghozzon egy ilyen, szakmailag teljességgel megalapozott ítéletet, ám mivel Magyarország az Európai Unió tagjaként is perelhető e téren, éspedig bármely, önmagát érintve érző állampolgára-szervezete által, azt nagy valószínűséggel állíthatom, hogy Strasbourgban egy ilyen per jó esélyekkel startolhatna! …Ha most én lennék az Összefogás/Kormányváltók helyében, már javában dolgoztatnám a beadványon azokat a bizonyos „kreatív, tehetséges fiatal jogászokat4”!
1 A teljes választási törvény hatályos szövegét ld. itt: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1300036.TV
2 A választási rendszerben – a választókörzetekben – lévő erős kiegyensúlyozatlanságról, részrehajlásról íme egy jó írás: http://www.valasztasirendszer.hu/?p=1942632. Ez pedig a választókörzetek 10 legdurvább „gerrymanderingjéről”: http://444.hu/2014/03/10/a-tiz-legelszabottabb-valasztokerulet/
3 A Párt ökle: az ÁVH-ra használták e titulust.
4 Idézet Mesterházy Attilától, aki a Fidesz-Alaptörvény által bebetonozott emberek elmozdíthatósága kapcsán fogalmazott így. Forrás: http://polvax.blog.hu/2013/10/10/vendegunk_volt_mesterhazy_attila
Utolsó kommentek