„No person shall by word of mouth or in writing spread reports likely to cause disaffection or alarm among any of His Majesty's forces or among the civilian population.”
(„Senkinek sem szabad sem szóban, sem írásban olyan híreszteléseket terjeszteni, amely elégedetlenséget vagy riadalmat kelthet akár Őfelsége katonái, akár a polgári lakosság körében.”)
Defence of the Realm Act (Törvény a Birodalom Védelméről) – Nagy-Britannia, 1914. augusztus 8.
„A valóság NEM LÉTEZIK - az egyetlen létező valóság MI VAGYUNK!” – ez a Fidesz választási stratégiai alapvetése. Ez a stratégia nem arra szolgál, hogy akár a többi párt híveit, akár a bizonytalan, vagy passzív szavazókat meggyőzze. E stratégia egyedüli célja a meglévő Fidesz-tábor egyben tartása, fanatizálása és aktivizálása.
A Fidesz-stáb jól ismeri a 2006-os és 2010-es kampányok tanulságát: a Fidesz mondanivalójával, stílusával egyszerűen nem lehet hatni azokra, akik nem naivak. A nagy 2010-es választási földindulás sem a Fidesz meggyőzőerejéről szólt – egy fenét: a győzelem, a híres „több mint kétharmad” csak úgy és azért jöhetett létre, mert a nemfideszes szavazók otthon maradtak, nem pedig azért, mert tömegek álltak a Fidesz mellé. Akik pedig 2006-ról 2010-re melléálltak, azokat a valamiféle reményre való igényük sodorta oda. Ők pedig azóta eltűntek, mert a reményeik nem teljesültek! Ezért a Fidesz meg sem próbálkozik azzal, ami már legalább két (de valójában három) választás előtt sem sikerült: nem beszélnek ki a saját soraikon kívülieknek. Legfeljebb némi aprópénzt szórnak közéjük, lásd „rezsicsökkentés” címszó alatt…
A szocialisták, Bajnai és persze Gyurcsány elleni támadások célja nem az, hogy lejárassa, elhiteltelenítse őket a nemfideszes választók előtt. A cél az, hogy ezzel elégítsék ki a Fidesz-tábor antikommunista, antiliberális, a politikai ellenséget a Fidesz által folyamatosan támadva látni akaró elvárásainak. Az ellenzéki felvetésekre, vádakra, tényekre pedig azért (sem3) nem reagálnak (pláne nem érdemben), mert ezzel is demonstrálják a saját híveik felé, hogy „ők szabják meg a témákat”, hogy ők „kemények, szilárdak, rendíthetetlenek”, azaz: bennük meg lehet bízni, nem fogják engedni, hogy az ellenség győzzön, megvédik a híveik fejében-vágyaiban élő világot.
A Fidesznek azért van szüksége a „törzsgárda” (illetve a rezsicsökkentéssel és a külmagyarok állampolgárosításával megszerzett pluszszavazókra), egyben tartására, mert a jelen párttámogatottsági leosztás szerint ezzel a bő kétmilliós támogatottsággal biztos (ismét kétharmados) befutók lehetnek jövő tavasszal. Így a Fidesz választási stratégáinak csak azzal kell törődtük, hogy az MSZP-t és a bajnaistákat tartsák defenzívában és ne engedjék, hogy ezek bármiben is elkezdhessenek tematizálni. (Mondjuk, ez a defenzívában tartás az MSZP-vel és Bajnaiékkal szemben nem is olyan nagy feladat…) Ezért zár most szorosra a Fidesz-kommunikáció a bajai választási csalás ügyében: mert ha most hagynák, hogy ez számukra, a saját szavazótáboruk előtt is téma legyen, akkor az a gyengeség jele lenne és esetleg erodálni kezdené a bennük most feltétlenül megbízók táborát.
A Fidesz az elmúlt három és fél évben létrehozta a maga birodalmát, amelyet most meg kell védelmeznie – különben a létrehozás és a birodalom üzemeltetése során elkövetett bűnök következményeit e birodalom vezetőinek, kiszolgálóinak és haszonélvezőinek viselniük kell.
Magyarországon hosszú időn át megszokott volt, hogy az egyes társadalmi csoportok érdekei csak egymás ellenében érvényesíthetők: így volt ez évszázadokon át. Azt is megszoktuk, hogy az egyén legtöbbször csak mások kárára, másokkal nem kooperálva és szolidaritást nem vállalva boldogulhat – és persze a hatalom kegyéből, azzal jóban léve. Ezek a hosszú ideig fennálló viszonyok aztán elvezettek oda, hogy a magyar társadalom egymással gyakorlati közösséget nem érző és nem vállaló csoportokra esett szét, a „Mind magyarok vagyunk!” immár csupán üres szólam. És erre az egymáselleniségre alapozza a Fidesz egy-egy csoportot a többiek ellenében, azok kárára preferáló taktikáját: ha a preferáltak elég befolyásosak ahhoz, hogy magukat és az őket preferáló pártot pozícióban tarthassák, akkor gyakorlatilag mindegy, hogy a hatalom mit tesz a többiekkel. Hiába vannak ez utóbbiak számbeli fölényben, ha közöttük a kooperáció, a közös érdekek és a közös cselekvés keresésének készsége alig van jelen, és ha ők ugyanúgy egymás ellenségeinek érzik magukat, mint ahogy külön-külön a Fidesz ellenségeinek is. (Erről szól legutóbbi, Suum cuique*? c. posztunk.) Például: ha a felsőközéposztály jól elvan, akkor semmi kifogása az ellen, hogy a társadalom harmada holtszegény legyen – hiszen azokkal amúgy sem érez semmiféle közösséget. A közép-, felsőközép- és felsőosztálynak a szegényekkel, szegénységgel kapcsolatban csak két dolog fontos: ne kelljen őket látnia, hogy ne háborgassák még a megmaradt, csökevényes társadalmi lelkiismeretét se, és hogy ők, akik feljebb-felül vannak, semmiképp se süllyedhessenek le a szegények közé.
Az egyes társadalmi szegmensek között az egyetlen összeköttetés maga az állam. Ő áll valamennyiük felett – és ő áll valamennyiük közé is, a természetes társadalmi kapcsolatok helyett, ezek létrejöttét direkt akadályozva is az elmúlt években. Az állam von el tőlük erőforrásokat és oszt le nekik újra, éspedig a saját igényei szerint. A társadalom nem működik: van az állam és van alatta a nép… Mivel az erőforrások és a „hatalmi eszközrendszer” az állam – pontosabban: az államot birtoklók és azt a saját hasznukra üzemeltetők – kezében összpontosulnak, a népben pedig fejletlen a valódi, azaz cselekvésekben és áldozatkészségben is megnyilvánuló összetartozás-érzés és ebből következően a közös ügyekért való munkálkodás spontán késztetése is, ezért a hatalom birtokosai gyakorlatilag kedvük szerint manipulálják a magyarokat. Kinek a „nemzeti érzései” (értsd: a teljesítmény nélküli felsőbbrendűség-vágyai) kiélésére adnak módot egy-egy „Bérmenettel”, kinek a saját nemzetközi versenyképtelensége miatti aggodalmait altatják el a harcos EU, IMF, multi- és bankellenes tirádákkal, kinek leosztanak az állam által központosított javakból egy-egy kiadósabb állami beruházással, kinek pedig azt ígérik, hogy bár képtelen az öngondoskodásra, de a „jó állam” majd mégis eltartja őt. És vannak persze, akiket csak simán kriminalizálnak és/vagy terrorizálnak: hajléktalant, cigányt, alkotó értelmiségit, pedagógust és közalkalmazottat… Szép kis ország, mondhatom!
A Fidesz arra építette a saját választási stratégiáját – és attól reméli az újabb ciklust -, hogy a kedvezményezettek, lekenyerezettek és aprópénzzel megvásároltak az ő táborában vannak. Akik pedig esetleg még annak ellenére sem támogatják a Fideszt, hogy (pl. felsőbb jövedelmi osztályba tartozókként) az egykulcsos adóval nominálisan5 több lett a nettójuk, a létező ellenzéki pártokat sem tartják támogathatóknak, így a passzívak, a nemszavazók táborát fogják hizlalni, így az ő Fideszről alkotott negatív véleményük nem lesz politikai tényező és nem lesz hatással a választási eredményre. Ezek az emberek ugyan értik a lényeget, látják, hogy rossz pályán van az ország, ám egyrészt sokat dolgoznak, másrészt bennük sem él sem a(z akár politikai) közösségalkotási késztetés, sem pedig a társadalmi szolidaritás, így nem fognak spontán módon „pártosodni” és maguktól nem alkotnak egy olyan, nyugat-európai értelemben vett polgári pártot, amelyet pedig szívesen támogatnának.
Mindezekből következően a Fidesz egy igen egyszerű kampánystratégiát csinált. Folyamatosan támadja és rágalmazza majd a baloldalt - MSZP, Bajnaiék – és az ország „nemzeti függetlenségét” és „saját lábán állását” hangsúlyozza, mert ez tetszik a saját („nemzeti-keresztény”) törzsszavazóinak6. A (nevezzük így) „vásárolt szavazók” felé pedig, akik a társadalom egyszerűbb, iskolázatlanabb és meglehetősen (de nem reménytelenül) szegény rétegeiből jönnek, az ő életszínvonalukon segítő lépéseit fogja mantrázni, mindenek előtt a „rezsicsökkentést”, de a „devizahiteles-mentést” is. Hiszen a társadalom e szegmenseiben a Kárpáthy Zoltán c. regény egyik figurájának, Abellinónak a filozófiája dívik: „Az én politikám a készpénz.” – itt mélyebb dimenziókra (polgári szabadság, önállóság, hosszabb távú hatások, következmények) nincs rálátás.
A Fidesz csak két ellenzéki szereplővel szemben alakított ki frontot – ahogy már írtam, az MSZP és a Bajnai-csapat felé -, a szélsőjobbal nem konfrontálódik, más ellenfélre pedig nem számít…
…És így lehet legyőzni: új oldalról támadva, „határozottan, gyorsan és minden oldalról egyszerre!”8 Ha - amint a fentebb már idézett előző, Suum cuique c. posztunkban írtuk – az ellenzék valóban kapitalizmus- és minimálisállam-párti erői, pártjai képesek lesznek a valódi együttműködésre, tevékenységük és stratégiájuk összehangolására és arra, hogy minden lépésük és döntésük alapja és motivációja kizárólag a közös ideálok gyakorlatba ültetése lesz, akkor a Fidesz 2014-ben nagyon megszorítható – hiszen új, váratlan irányból és módon tematizálja át a magyar politikát.
Itt eldőlnek Magyarország következő évei – és eldől az is, hogy komoly-e a szándék az új politikai erők főszereplőiben arra, hogy olyan legyen Magyarország, amilyen Magyarországról beszélnek!
…Természetesen nem lehet egyetlen lépésben megcsinálni ezt a Magyarországot – ehhez legalább két lépés kell, ahogy azt korábban már megírtuk Rendszerváltás újratöltve? c. posztunkban – mindenki olvassa el ott, hogyan és miért!
1 Bacsó Péter: A tanú – 1969
2 „A sorok szorosra zárva!”: részlet a Horst Wessel Liedből – 1927
3 És persze azért sem, mert nem tudnák megvédeni és tényekkel alátámasztani az álláspontjukat, az állításaikat.
4 Ady Endre: Ülj törvényt, Werbőczi – 1913
5 Azért csak nominálisan, mert a tényleges vásárlóerőt – és pláne az euro paritást – tekintve a reáljövedelmük éppenséggel nem nőtt, hanem csökkent.
6 Róluk írta Márai Sándor 1944-ben a következő mondatokat: „Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a 'jobboldaliság' címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint 'keresztény magyar ember', előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert 'keresztény magyar úriember', joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem 'keresztény magyar' vagy 'úriember', tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a 'jobboldali, keresztény, nemzeti' világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. (...) Ez a fajta soha nem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet.” (Márai Sándor: Napló – 1944)
7 Picard kiképzőtiszt szavai A profi c. Belmondo-filmből – 1981 (A film újabb magyar nyelvű változatában az idézett szakasz másképpen szerepel: „Most a világos bábukkal játszik. Ezt a sakkból vettük. Előnyben vannak a támadásnál. Mindig egy lépés előnyük van, jobban tudnak kombinálni, váratlanul csapnak le az ellenségre, megtáncoltatnak, a végén megőrjítenek!”)
8 „Das sind meine drei Artikel: nachdrücklich, schnell und von allen Seiten zugleich!" („Ez az én három alapelvem: Határozottan, gyorsan és minden oldalról egyszerre!”)- Az idézet II. (Nagy) Frigyes porosz királytól származik, és egy Valory márkival folytatott beszélgetés során hangzott el. Egyes magyar nyelvű források a mondásban szereplő „nachdrüklich” szót „határozottan” helyett „nyomatékosan”-nak fordítják.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek