„L’impossible est le refuge des poltrons!”
(A lehetetlen a gyávák menedéke!”)
Napóleon
Tudjátok, mi a különbség az alku és a forradalom között? Az utóbbival jól járhatnak a győztesek és a nép zöme, de az alkuval csak az abban részesek!
1989-ben alkuval jött létre a Magyar Köztársaság, a pluralizmus, a demokrácia és a kapitalizmus. Az alku során az akkor eltűnőnek, lelépőnek vélt pártállamiság tűnt vesztesnek és a szabaddá váló nép nyertesnek – aztán kiderült, hogy a valóság egészen más.
Egy forradalom teremthet új, a korábbitól radikálisan eltérő közmentalitást – egy alku sohasem. Az alku tulajdonképpen arról szól, hogy még valakiket beengednek a hatalomba, de maga a rendszer, azaz a mélyben működtető szokások és erkölcsök nem változnak. Azért alkudunk, mert úgy érezzük, ez a biztonságosabb, ezzel garantáljuk a nyugalmat – de valójában ezzel nem kerüljük el a kellemetlenségeket, csupán két dolgot teszünk velük: eltoljuk őket kissé az időben és (ezzel) felfokozzuk őket.
…Ez történt Magyarországgal is: a ’89-es alku eltolta az időben a megkerülhetetlenül szükséges változást a társadalom és az emberek mélyén, vagyis a mentalitásban – egészen máig. Mára viszont akkumulálódtak a problémák, amelyek mindegyike éppen a meg nem változott szokásainkban gyökerezik. Az emberek - és talán az általuk hatalomba engedett politikusok egy része is – abban reménykedtek, hogy megúszható a mélyreható, egészen az egyes ember lelkét átrendező változás: annyira féltek már a magyarok (sanyarú történelmi tapasztalataik miatt) a változástól, hogy inkább elhitették magukkal és egymással ezt a mesét.
Úgy tettünk, mintha a mi paraszti, hűbéri, egalitárius-államszocialista hagyományzagyvalékunk nem lehetetlenítené el a sikeres, a kooperációt, innovációt, közbizalmat, felkészültséget és polgári mentalitást igénylő kapitalizmust és annak „foglalatát” a polgári demokratikus államot. Ha csak egy kicsit is el mertünk volna ezen gondolkodni, akkor rájöttünk volna, hogy ebből a közegből éppen az alapvető kellékek hiányoznak: modern házat kezdtünk építeni terv és korszerű építőanyagok nélkül, vályogvető tudással.
A ház összedőlt. Most itt vagyunk alatta – és várjuk, hogy majdcsak letakarítja rólunk valaki a romokat, aztán pedig fogja magát és rak körénk olyan házat, hogy csudájára jár a világ!
(…Ez a színtiszta „Devizahiteles vagyok, mentsen meg valaki!”-mentalitás.)
Ami most megy az országban az a romvárosban való berendezkedés. Bénultság van és az embereknek fogalmuk sincs arról, hogyan kezdjék az újjáépítést. Nincs építész, nincsenek szaktervezők, nincs építőcég, akikben-amiben az ember bízhatnának. Azt már sejtik, hogy a régi módszerek nem fognak többé működni. A régi magyar módszerrel ezt a problémát nem lehet megoldani, mert az a módszer immár csak problémákat termel. Érzik az emberek, hogy változásnak kell jönnie, és hogy ez a változás éppen azt jelenti, hogy nekik kell megváltozniuk. Az emberek várják a megváltoztatójukat, aki új szabályokat hirdet, miután a régieket egyszer s mindenkorra érvényteleníti. A ’89-es alku világának vége és végük az akkori alkuszoknak is!
„…De akkor most forradalom lesz? Lőni fognak? Nem lesz kaja?”
Nem szükségképpen – bár ha (megint) elcsesszük, akkor még ez is lehet!
A forradalom tág fogalom - tulajdonképpen nem jelent mást, mint amit fentebb írtam: új szabályokat. A demokrácia és a kapitalizmus szabályait kell kihirdetnie Magyarország Fidesz-utáni első kormányának. Közbizalmat kell hirdetnie, törvényességet kell hirdetnie, átláthatóságot és teljesítményarányosságot kell hirdetnie – és ki kell hirdetnie e szabályok garanciáit is, amelyek a mindenkori hatalmat meggátolják a szabályszegésben. Ha ezt nem tesszük, végünk!
Ahhoz, hogy beinduljon a gazdaság, nem gazdasági program kell, hanem társadalmi – mert a mi (kapitalista) gazdaságunkat a nem polgári értékrendű társadalmunk akadályozza. A helyzet egyszerű: ha nem működik a gazdaságunk, tovább destabilizálódik a társadalom – és akkor tényleg „igazi”, lövöldözős, szemét alakokat felszínre és hatalomba emelő forradalom lesz! Ha ezt el akarják kerülni mindazok, akiknek van veszítenivalójuk, akkor fel kell állítaniuk a társadalmi változás programját megvalósító politikai közösséget!
A jelenlegi politikai hatalom és berendezkedés tökéletesen megfelel ugyan a mai magyar mentalitásnak, ám egyben tökéletesen teljesítményképtelen is - ezért szükségszerű a bukása. Azért teljesítményképtelen az Orbán-rendszer, mert nem polgári mentalitáson alapul – márpedig (mint írtam) a teljesítmény és a siker alapfeltétele a polgáriság. És nem lehet alternatívája a Fidesz-rendszernek az egykori alkupartnerei, a szocialisták általi kormányzás sem, hiszen a mentalitásalapok azonosak: az alku motiválója éppen az azonos gondolkodásmód volt – ha más lett volna akár egyik, akár másik félé, akkor nincs alku sem. Lehet, hogy 1989-’90-ben maga Orbán Viktor sem tudta még magáról, hogy ő valójában Kádár János – ám az, hogy nem tudta, ki és milyen ő valójában, még nem akadálya annak, hogy úgy viselkedjen, amilyen. Ezt a viselkedést látjuk tőle két évtizede… és így viselkednek a szocialisták is.
…De nekünk a jövőben nem Kádár János különféle variációira lesz szükségünk, hanem a lelkükben is XXI. századi politikusokra.
Honnan vegyük őket? Magunk közül! El kell kezdeni a politikai közösség építését – és majd maga az építési folyamat mutatja meg, hogy kik lesznek a legalkalmasabbak. Biztosan sokan lesznek a jelentkezők – közöttük a teljesítményük szelektál majd, semmi más. És ennél „forradalmibb” változás nem is lenne lehetséges Magyarországon, ahol történelmi távlatokban is alig számított a pozíciónál a teljesítőképesség.
Olyan forradalmat könnyű csinálni, amelyben az egyik zavaros fejű disznó bandát egy másik válta le –könnyű, de felesleges: nekünk mentalitásforradalom kell.
Fentebb azt írtam, hogy új szabályokra lesz szükség. Ez jelenti az egymás közötti informális szabályokat, de kell, hogy jelentse a formális, kodifikált jogot is – mindenek előtt az alkotmányt, mert minden egyebet annak szelleme és szövege határoz meg. Írtunk már itt korábban a jelenlegi alaptörvény de facto érvénytelenségéről1, ezért az új politikai közösség kijelenti, hogy nem érvényesek a „Fidesz-szabályok”. Nem érvényesek, mivel azokat a jogállammal és a demokráciával rendszerszerűen visszaélve alakították ki, egy, a Fidesz és érdekköre által vezetett tekintélyuralmi rendszer létrehozásának szándékával. E szabályok emiatt alkalmatlan alapok egy meritokrata demokrácia számára. Éppen ezért szó sem lehet „alkotmányos alkuról”!
Akkor érhet el sikert az új politikai közösség, ha nem törődik a Fidesszel. Tekintse azt nemlétezőnek – mert a körülményeket MI alakítjuk2!
1 Pl. itt: http://progressziv.blog.hu/2012/02/20/jogalap_es_alapjogok
2 „Je crée les conditions!” – „A körülményeket én alakítom!”: Napóleon híres mondása.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek