„Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,
hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.”
József Attila: Hazám – 1937. május
Persze, tudom: van. Mármint formálisan, „jogi értelemben” – ám ez a valóságban mit sem ér. Az ellenzék nemlétének bizonyítéka az, hogy még mindig a jelenlegi kormányerő a legtámogatottabb, holott egész hároméves kormányzása alatt a hibákat és az arroganciát keverte a legalpáribb lopással és a teljes sikertelenséggel. Ha lenne üzemképes ellenzékünk, akkor ma a Fidesz körülbelül ott tartana, mint 1993-ban az MDF: a biztos bukás kapujában.
Ehhez képest ma úgy áll a dolog, hogy Orbán Viktort és díszes társaságát fogják nagy többséggel újraválasztani 2014 tavaszán – és ez korántsem csupán az eltorzított választási rendszer következménye lesz. Eleve: ha lenne tökös ellenzék, akkor ez a választási rendszer létre sem jöhetett volna, éspedig két okból. Egyrészt nem győz 2010-ben a Fidesz több mint kétharmaddal, másrészt, ha csoda folytán győzött volna is, az ellenzék megtehette volna azt, amit 2006 és ’10 között a Fidesz: az után győzte volna le a rossz kormányt. (Ráadásul most sokkal több okkal-joggal is tette volna ezt, mint egy ciklussal korábban a Fidesz!)
Miért nincs itt ellenzék?
A kérdés megválaszolásához, hogy eljussunk a dolog valódi okához, először tegyük fel azt a kérdést, hogy miért nincs Magyarországon egy nyugat-európai értelemben vett baloldali tömegpárt, egy „magyar SPD”?
Nincs talán elegendő „alapanyag” hozzá: szegény, illetve „bérből-fizetésből élő” ember? De igen, ez adott lenne – ám az erős baloldalhoz kell még valami más is: az, hogy ez az erő belső erő legyen, egy olyan belső erő, amelynek alapja a hit, hogy „együtt sikerülhet!”. Ez a hit hiányzik itt…
Enne oka a magyar nép atomizáltságában van: ez a nép nem keresi és nem is képes keresni a „nagy, közös igazságokat”, nem akar megfogalmazni igazi közös(ségi) célokat – mert mindezeket nem tartja fontosnak! Az együttműködés-készség, a valódi, cselekvő (és nem csupán szólam-)közösség valahol a „futottak még” kategóriában szerepel a magyar nép preferencialistáján. Azért nem szeretünk másokkal közösen, közös ügyekért dolgozni, mert feleslegesnek érezzük ezt, hiszen úgy gondoljuk, hogy „Úgysem sikerülhet, mert rajtam kívül mindenki szemét, aki csak a maga hasznát keresi!” Alacsony a közbizalom: ez a tízmillió kis bunker társadalma1…
Az igazi, nem szovjet típusú baloldal mindig is „népi kezdeményezés” volt. Előfeltétele létének, hogy a népben ott legyen az önszerveződésre való késztetés és képesség és az az érzés is, hogy megbízhatom a hozzám hasonlókban, akikkel az érdekeink és emiatt a céljaink is azonosak. Ennek híján a folyamat be sem indul. A baloldaliság nem egy zárkörű értelmiségi üvegházban tenyészik, hanem az egyszerű emberek a „bérből és fizetésből élők” termelik azt ki magukból.
Azokban az országokban, társadalmakban, ahol erős baloldali pártok, mozgalmak léteznek, ezek hosszú, évszázadnyi múlttal rendelkeznek. Ezek mind-mind olyan társadalmak, ahol nagyfokú a közbizalom és erős az önszervezésre, a független (ma úgy mondjuk: állampolgári-civil) érdek- és célmeghatározásra való késztetés – és mindez hosszú évszázadok óta így működik. (Nem véletlen, hogy a reformáció is, mint kora „balos, civil és ellenzéki mozgalma”, épp ezen a talajon jött létre…) Így, amikor a XIX. század második felében megjelent a tömeges és azonos érdekű munkásság, akkor automatikusan jelentek meg ott a baloldali tömegpártok is, azok vezetőivel és ideológusaival együtt. és mivel volt igény a közös cselekvésre, ezért volt is tömeges befogadókészség az „ellenzéki mondanivalóra” – és ez a mondanivaló aktivitásra motiválta az azonos helyzetű tömegeket.
Mármost, visszatérve a magyar közegbe, az az érdekes, hogy ha a klasszikus, XIX. század végi és XX. század eleji magyar baloldaliságot, munkásmozgalmat vizsgáljuk meg, akkor azonnal szembeötlik egy jelenség: a mozgalom vezetőinek zöme nem magyar eredetű: többségük német-osztrák származású családok sarja, utánuk (na, igen…) a zsidók következnek és csupán az „alapító atyák” töredéke a magyar2… Ez pedig nem jelent mást, mint hogy a kiegyezést követően létrejött magyar baloldal tulajdonképpen nem is a magyar társadalomban, hanem csupán annak egy „speciális szegmensében” született meg és fejlődött ki. Ez a szegmens sem a magyar mentalitást hordozta, hanem „idegen”, kifejezetten kooperatív mintákat. (Megjegyzendő, hogy a munkásság igen jelentős része is éppen német, osztrák, esetleg cseh származású volt, így a „munkásközegek” sem a jellegzetes, közbizalmatlan, negatív történelmi tapasztalataik miatt alapvetően passzív magyar életfelfogással voltak átitatva.)
A magyar baloldalon ez az erős önszervező képesség egészen a második világháborúig megvolt: létezett és komoly támogatottsággal bírt a szociáldemokrácia. Ez a magyar munkásság „saját fejlesztése”3 volt, nem pedig – mint a későbbi, szocialista korszakban – „államilag elrendelt”, felülről irányított, mesterséges konstrukció, amelynek vajmi kevés köze volt a magyar nép valóságos gondolatvilágához és társadalmi elképzeléseihez.
…Visszatérve mármost a poszt címében felett eredeti kérdésünkhöz: azért nincs ellenzék, mert a mi létező ellenzékünk nem a magyar nép tömeges önszerveződésének az eredménye, hanem vagy a szocializmus évtizedeiből átörökített szervezeti struktúrák ilyen-olyan, személyeken és kapcsolati hálókon keresztüli folyománya (MSZP, DK, Bajnai-párt), vagy pedig egy szűk értelmiségi szellemi közeg játéka (volt SZDSZ, Bokros- és Fodor-pártok, Milla). Egyiknek sincsenek a nép széles tömegeiben szervesen folytatódó gyökerei: csak a nép fölött, vagy mellett léteznek.
A jobboldali erőknek könnyű a helyzetük: van olyan, a magyar társadalom széles rétegeit személyesen is foglalkoztató témacsoport, amellyel be lehet vonzani őket. Elég csak annyit mondani, hogy „Sérelmeink…” – és máris odatömörülnek és szavaznak… No, igen: ez sem igazi közösségi alapú, állampolgári aktivitás. A jobboldal politikai szervezetei sem erre épülnek. Ott is az a szlogen, hogy „Majd mi megoldjuk helyettetek, majd mi átvállaljuk a felelősséget! – Majd mi vezetünk benneteket és az országot!”.
A magyar nép tömegei erre a rugóra járnak: úgy gondolkodnak, hogy csupán azt kell jól megválasztani, hogy kinek ajándékozzák oda a hatalmat önmaguk felett. Az ellenzék ott téved, hogy ezt nem érti. (Még a legközelebb az MSZP van ehhez a felismeréshez, de ő meg – a pártállami múltja miatti rossz lelkiismerete miatt – nem mer ezzel előjönni, holott, ha hatalom van éppen, javában ezt csinálja a gyakorlatában!) Ma Magyarországon nem lehet úgy hatékony, ütőképes ellenzéket szervezni, hogy ezt magától a változásban elvileg érdekelt néptől várjuk el. Ezért várnak az ellenzéki (pontosabban: javarészt Orbánt és Fidesz-arroganciát gyűlölő) polgárok egy „Anti-Orbánt” és ezért nem állnak neki maguk létrehozni „a demokrácia kis köreit” – ezért járhatatlan itt a „bázisdemokrata rendszerváltás” útja.
Ha lesz Orbán-leváltás, akkor az egy felülről vezérnyelt program szerint lesz lehetséges, egy viszonylag kis létszámú, ütőképes csapat által az utolsó részletig megtervezetten. …És majd utána, a konszolidált viszonyok közepette lesz csak lehetséges beindítani azt a hosszú, tömeges megtapasztalási folyamatot, amely majd megteremti a fejekben a nyugati típusú, polgári öntevékenységen alapuló demokráciamodell alapját.
1 Erről itt található egy alapos összefoglaló: http://www.tarki.hu/hu/research/gazdkult/osszefoglalo_kepviselok_091026.pdf
2 Emiatt könnyű volt a hagyományos, konzervatív magyar uralkodó osztálynak „nemzetidegenként”, „magyarságellenesként” feltüntetni a baloldali mozgalmakat és azok vezetőit. Tette ezt pedig az uralkodó osztály a legszorosabban vett önzésből, hogy hatalmi pozícióit megtarthassa, akkor is, ha az idő túllépett azokon a társadalmi struktúrákon és mentalitáson, amelyet képviselt és akkor is, ha uralmának fennmaradása immár egyértelműen az ország és a magyarság fejlődésének gátja volt.
3 Ezt a „saját fejlesztést” azonban az említett, mindenek előtt osztrák –német hatásokkal együtt kell értenünk.
(A posztot kísérő kép a Becstelen brigantyk c. film egyik jelenetéből származik.)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek