- Mit mondasz magad felől?
Monda: - Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ésaiás próféta.
A János írása szerint való Szent Evangéliom, 1. fejezet, 22-23, Károli Gáspár fordítása - 1586
A „Megváltó” – vagyis a magyar demokráciát majdan megerősítő majdani miniszterelnök – természetesen nem e sorok írója. Most nem is az a kérdés, hogy konkrétan ki lesz ez – most az a feladat, hogy kimondjunk bizonyos egyszerű igazságokat. Erre pedig akárki jó.
Magyarország jelenlegi helyzetére már nincs parciális megoldás. Ez azt jelenti, hogy az élet minden területén gátlástalanul nyomuló fideszeseket már nem lehet csupán pontonként megállítani: át kell törni és fel kell morzsolni az egész arcvonalukat, utána pedig meg kell semmisíteni a teljes közjogi és anyagi bázisukat – különben győztesen térnek vissza, és mi akkor a semmiért fáradunk...
Egy ilyen ellenséggel nincs alku – és nincs szövetség azokkal, akik megpróbálnak idomulni ehhez az ellenséghez és az általa teremtett helyzetet bármilyen értelemben is legitimnek, azaz továbbvihetőnek képzelik.
Nem képzelhető el, hogy miközben megmarad és továbbterjeszkedik a Fidesz saját, az alaptörvényére támaszkodó jogrendszere, miközben a közpénzek a legnagyobb természetességgel folynak a Fidesz-birodalom oligarcháihoz, aközben – mondjuk – el lehet tántorítani Hoffmann Rózsát, vagy a nyilvánvalóan mögötte álló Orbán Viktort attól, hogy szétverjék és ellehetetlenítsék egyetlen igazi stratégiai ágazatunkat, az oktatást, elvágva ezzel a magyar társadalmat és a felnövő generációt a tudásalapú fejlett világtól.
Nem képzelhető el, hogy lesz itt gazdasági növekedés akkor, amikor – nyilvánvalóan rövidtávú, populista célzattal – szembemennek a piacgazdaság legelemibb szabályaival és ennek „jogi oldalaként” relatívvá teszik a tulajdon- és jogbiztonságot.
Nem képzelhető el a stabil, fenntartható egészségügyi és nyugdíjrendszer, amikor ennek alapja nem egy kormányzati intézkedés lehet, hanem csakis a jól teljesítő és világverseny-képes gazdaság.
Nem képzelhetők el szabad és egyenlő esélyeket biztosító választások, amikor egy esetleges választási vereség nagy valószínűséggel akár egyéni büntetőjogi konzekvenciákkal járna a ma urai számára és végzetesen veszélyeztetné azt a fajta, az állami források kiszipolyozására és a hatalmi szóval egyenlőtlenné tett versenyre alapozott rendszert, ami tulajdonképpen maga a Fidesz.
…Ki gondolja ezek után, hogy a saját, kis, lokális, személyes érdeke mentén kiegyezhet a Fidesz-rendszerrel? Ki ne látná be, hogy az akár egész iparágakat és egzisztenciák tömegét egyetlen tollvonással sírba fektető rendszerrel és hatalommal szemben ne lenne a legelemibb érdeke a totális harc? Ki hisz még abban, hogy ha meglapul és együttműködik, akkor nem eshet baja? Ki képzeli még, hogy a saját kis egzisztenciája úgy tartható fenn, ha nem szól, amikor a szomszédját ismerősét, kollégáját éri egzisztenciális atrocitás, vagy morális ellehetetlenítés?
Orbán ereje a ti gyávaságotokban rejlik, semmi másban. Rátok néz – esetleg nem is személyesen, hanem valamelyik helyi, huszadrangú fullajtárján keresztül – és ti máris tehetetleneknek érzitek magatokat: kicsiknek és végtelenül magányosaknak. Mintha bizony csak titeket, egyedül szorongatna a „Mi lesz velem?” kérdése, pedig dehogy: ott sunnyog ez a kérdés ma a legtöbb magyar háztartásban!
…Azért kell már ez a „kiáltó szó” a magyar pusztában, mert ha az ember meghallja azt a hangot, amelyet már régóra várt és amely éppen azt mondja, amitől visszatér belé az élet, akkor egyszerre helyrezökkenhet a kizökkent idő… Orbánékat igen-igen könnyű legyőzni: csak kell jó kétmillió magyar, akinek aktuálisan nincs egyéb terve a jövővel, csak ez az egy…
Utána majd meglátjuk – mert utána már szabadon, okosan és félelem nélkül tervezhetünk itt magunknak jövőt!
De: azzal majd utána kell foglalkozni, most csak ezzel az egyel szabad – mert ha elaprózzuk a dolgokat, akkor felaprózzuk a saját táborunkat is. Ha most azon veszünk össze, hogy „Mi legyen utána?!”, akkor egymásnak ugrunk, ahelyett, hogy az ellenségnek ugranánk együtt neki. Nem az most a kérdés, hogy ki legyen a főnök „aztán”: most az a feladat, hogy (képletesen szólva) mindenki fogjon meg egyet-egyet közülük és vágja a földhöz. Hisz oly kevesen vannak ők: igazából alig pár ezren – a többiek, békemenetestől, szavazótáborostól savazósbácsistól és szőkeferistől, csak akkor léteznek mint tömeg, ha van ki mögé odahúzódniuk. De ha az nincs, akkor ők csak ugyanolyan egyéni kisemberek, mint amilyeneknek most ti érzitek-gondoljátok magatokat! Nekik van vezetőjük, nektek – még – nincs: ennyi csak a különbség. De ha jobban belegondoltok, akkor látjátok, hogy a vezető feladata nem más és nem is több, mint hogy kimondja, amit kell és amikor kell – erre meg megteszi egy „kiáltó szó” is, talán…
…„Jó – és azután?” – kérdezik most sokan. „A szót meghallottuk, gyönyörűségünk tellett benne – de hogyan csináljunk ebből itt és most politikát?” Nos: egyszerűen! Mindig az egyszerű megoldások a legjobbak – most is.
Van itt egy mítosz: hogy a politika szakértelmet kíván. Hát nem: a politika célokat kíván. Ha célokat szakértőkkel akarunk meghatározatni, akkor azok szakmai célok lesznek: államháztartási egyensúly, fiskális és monetáris politika, ilyen-olyan reformok. De ezek nem célok: ezek eszközök csupán a célok elérhetősége érdekében.
A Fidesznek talán vannak szakértői? Nemigen látszik a teljesítményükön! Bajnaiéknak ugyan vannak, de mire mennek vele?
Amúgy maga a politika is legalább kéttételes mű: az első tétel a hatalom megszerzése, a másik pedig a hatalom gyakorlása. Aki e kettőt összekeveri és nem tudja, hogy melyikhez mi kell, az ne akarjon politizálni!
A hatalom megszerzéséhez (az első tételhez) nem szakértők kellenek, hanem kezdeményezőkészség. Szakértők majd a kormányzáshoz kellenek – őket majd a hatalom birtokában felvesszük, jó pénzért!
Most a politika első tételénél tartunk és legkorábban egy bő év múlva érkezünk majd el a másodikhoz. Ezért most szinte kizárólag ezzel az első tétellel kell foglalkozni! Mindenki, aki már most a másodikkal foglalkozik, csak az idejét pazarolja. Az ellenzék azért képtelen áttörést elérni, mert sosem azt csinálja, ami aktuális, hanem azt, ami az egyes vezetőit izgatja. „Ki vezeti majd az egyesült ellenzéket?”, „Milyen legyen az adórendszerünk?”, meg effélékkel. Mintha ezekkel a témákkal meg lehetne ragadni pár tízezernél több embert. Aki politizál az foglalkozzon az emberekkel és azzal, hogy a valódi, hús-vér, szorongó emberekbe hogyan önthet lelket.
Politikai közösséget formálni pofonegyszerű: csak bátorság és kezdeményezőkészség kell hozzá.
Sokan és sokat és persze teljesen feleslegesen szöszmötölnek azzal is, hogy úgymond „megtalálják a megfelelő országgyűlési képviselőjelölteket”, éspedig minden körzethez. Istenem: mintha az elmúlt huszonvalahány évben az határozta volna meg az éppen aktuális politika jó vagy rossz mivoltát, hogy kik voltak a kormánypárt képviselői az egyes körzetekben. „Lószart, mama” – és kedves politikusok: a politika attól függött, aki meghatározta a politika célját! Nem fontos, hogy ki lesz a bivajbasznádi választókerületben a jelöltünk: mert itt úgyis arra szavaznak a körzetben, akinek a pártját kormányon akarják látni! Ha - teszem azt – egy párt kihirdetné, hogy „Képviselőjelölteket keresünk, havi nettó milláért (mármint, ha győzünk)!” és egyetlen feltételt szabna a jelölteknek, hogy a parlamentben majd teszik, amit a párt mond nekik, akkor semmivel sem jutnánk rosszabb eredményhez, mintha csupa 180-as IQ-jú nyolcdiplomás szenttel próbálnánk feltölteni a padsorokat. Mert egy működő szervezet minősége nem az abba besorozottaktól függ alapvetően, hanem a szervezettől magától, annak „kitalált” vagy éppenséggel „kitalálatlan” mivoltától – vagyis végső soron a szervezet céljától.
Mármost, ha le akarjuk cserélni ezt a mostani politikusgarnitúrát egy másikra, akkor ehhez mindenek előtt egy szerethetőbb másik garnitúra kell: ezt kell létrehozni. Ehhez pedig nem kellenek holmi hangzatos elvek – ha azok kellenének hozzá, akkor a mai ellenzéknek már 90%-os támogatottsága lehetne, annyiszor elmondták már, hogy „jogállam!”. Elég azt mondani, hogy ha rajtunk múlik, ha elegen szavatok ránk, akkor úgy elhajtjuk Orbánt, meg a hasonló alakokat, hogy az életben vissza nem találnak a Kossuth térre. Mert aki kormányváltást akar, az bosszút akar, nem pedig demokráciát! Persze: akar ő demokráciát is, meg jogállamot, meg hogy ne termőföld- és trafikmutyizzanak és hogy ne simicskázzanak – de mindenek előtt azt akarja látni, ahogy Orbánék a választás éjszakáján sírva húznak a retekbe! A választó eddig akar előre látni és ez az a feeling, amiért (legyünk őszinték) odaáll valaki mellé. Mert ha elkezdünk arról vitatkozni (szigorúan a bázisdemokrácia ab start végtelen-parttalan vitákat garantáló szabályai szerint), hogy ki mit is szeretne, mit akar ingyen kapni az államtól, vagy éppen hogy az állam senkinek ne adjon semmit se ingyen, akkor ott a dolog vége… Ez a hóbortosok és „mélyszakértők” szűkszemű világa: ez nem politika, ezzel sosem fogsz tömegeket bevonzani!
Politizálni egy olyan helyzetben, mint ez a mi mostani helyzetünk, nagyon egyszerű: „Gyere és váltsuk le őket!” – ennyi. És persze, igen: majd ha leszünk már elegen, akkor – de majd csak akkor! – lesznek nekünk is szakértőink. Felvesszük őket, mint egy multi: ez a meló, ezek a cég céljai – hajrá! Olyan jó szakértőink és olyan jó szakpolitikánk lesz, hogy Bajnaiék, meg mindazok, akik a szakértelemre élveznek, sírva fakadnak gyönyörűségükben. Azért lesz jó szakpolitikánk, mert tudjuk, hogy anélkül nem megy – de azt is tudjuk, hogy csak azzal meg egyáltalán nem menne! Éppen ezért nem is azzal kezdjük.
A merészséggel kezdjük. Aki tökös ellenzéket akar, aki látni akarja egy év múlva Orbánékat elkullogni, az jöjjön, lájkoljon, osszon meg minket! Nem kellenek ide Simicskától az amúgy sem bérelhető óriásplakátok: elég, ha mindenki, aki a francba kívánja Simicskát (az impotens ellenzékkel együtt), megosztja a cuccainkat mindennap, mindenkivel. Hahó: a XXI. század van, nem a XX. Már nem csak nyomisajtó meg köztv van: van már mindenkinek internete, aki szavazóbázisként szóba jön. Senki és semmi máson, csakis rajtunk múlik, hogy az infó eljut-e majd mindenkihez? Pénz, milliárdok se kellenek: elég a net havidíját kifizetnetek. Basszus: ha kullogó Orbánt akarsz látni, legyen napi egy másodperced megosztani! És ha erre sem leszel képes, akkor tölts le magadnak egy Közgép-logót és csókolgasd, mint oroszok az ikont!
Ahhoz, hogy itt legyen végre valami pozitív változás, nem kell más, csak pár „becsületes briganti”, aki berúgja ennek a korhadt csehónak az ajtaját. Nem kell más – akik mást állít, az vagy hülye, vagy gyáva, vagy pedig nem is akar igazi változást, csak zsebhokizni a régi kis himihomihomokozóban.
(...És hogy kapjatok egy kis kezdeti lendületet: https://www.youtube.com/watch?v=B7_1c2PsVIQ&list=PL8C3B5998B7550300)
Update: Bűnpárt (http://progressziv.blog.hu/2013/06/14/bunpart_432) - újabb posztunk, osztani ezt is, ezerrel!!!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek