Az ellenzékre senki sem figyel, mert nem érdekes. Mi lett a Millából? Most még ott sem tart, mint két éve, már ami a társadalmi hatást (azaz: az események menetére gyakorolt befolyást) illeti. A benne együtt lévő szabad értelmiségiek képtelenek megvédeni még a maradék szabadságot is. Egymás közt beszélgetnek, szavuk nem hallik ki a körből és nem hat senkire rajtuk kívül. Hiába csatlakoztak az Együtthöz, nem lett teljesítmény a szándékból. Már érdektelenek…
Igen: az Együtt… Fél éve még sokan úgy hitték, majd a Bajnai… Mára Bajnai nincs a címlapon és nincs a fejekben sem. A nevét tudjuk, de hogy mit csinál és pláne, hogy miképpen lesz abból 2014-es kormányváltás, nemigen tudjuk, nem követjük és már nem is érdekel minket. Most majd országjár – és elmennek a rendezvényeire azok, akik már amúgy is megvannak neki (csak a neve, de nem a programja, pláne nem a karizmája okán) – de hogy ebből nem lesz, nem lehet új emberek tömeges meggyőzése, arra most nagy összegben merünk fogadni!
Az MSZP úgy őrzi a hibáit, hogy abból egyértelmű: mása nincs is neki! Egy csődtömeg, amelynek ugyan van több mint egymillió híve, de akiben nincs semmi megszerethető: semmi, amivel újabb támogatókat lehetne bevonzani, akik bennük látnák bárminek is a megoldását. és amíg úgy gondolkodnak és úgy kommunikálnak, mint Suchmann Tamás 1996-ban a somogyi tagszervezet hatvanpluszosaival, addig hullaszaguk van.
Lassan elhiszi az ország, hogy két lehetőség van: Orbán vagy elmenni Magyarországról.
Hogy van, hogy lehet az, hogy épp az a nép nem tud ezzel a helyzettel mit kezdeni, amelyik pedig magát „tehetségesnek”, kezdeményezőkésznek” és „innovatívnak” tartja? Hát úgy, hogy még ha meg is vannak benne mindezek a tulajdonságok, akkor is hiába, mert egyvalami hiányzik: az összefogás ösztöne és képessége.
Itt mindenki csak a maga módszerében hisz, csak a maga feje után akar menni – és még ha esetleg összeáll is másokkal, rögtön ott a kérdés: ki legyen a Főnök? Nem azon meg a töprengés, hogy objektíve mi a célszerű, hogy mi következik a realitásokból, hanem azon, hogy úgy legyenek, úgy menjenek, úgy történjenek a dolgok, ahogy azt mi kitaláltuk. A magyarok kerülik a valóságot, kerülik az objektivitást – talán azért, mert ezek kényszerűen szembesítenék őket azzal, hogy valamit nagyon nem jól szoktak csinálni. Szeretnének ugyan kikerülni a bajból – szeretnének megszabadulni az orbáni világtól – de ezt a vágyukat oly gyakran felülírja a „saját fejük után menésre” érzett késztetésük, hogy még a bajban is inkább maradnak, minthogy változtatnának a módszereiken és a szokásaikon.
Orbán ereje nem önmagában van, hanem abban a módszerben, amellyel a magyarok zöme a problémáit megközelíti, szemléli és kezelni szokta. Sokan kérdezgeti ma, hogy meddig marad a Fidesz és vajon ki fogja leváltani tudni? A válasz egyszerű: addig marad, amíg nem érti meg elegendő számú magyar, hogy a régi, magányos, saját feje után menő módszerrel csak vesztes lehet – ő, egyénileg is és a magyar társadalom is. Nincs példa a világon, se a történelemben arra, hogy egy ilyen módszerekkel-szemléletmóddal dolgozó nép sikeres lett volna. Leváltani a Fideszt pedig majd azoknak a magyaroknak a közössége fogja tudni, amely közösség a magukon és gondolkodásmódjukon változtató magyarokból állhat össze.
…Hogy ehhez mennyi idő kell? Szerintem meglepően kevés – mert más egyesével elég sokan vannak, akik a jobbik eszük szerint másképpen csinálnák. Kell egy üzenet, egy közösség, amelyhez ők csatlakozhatnak és amelyben elkezdhetik a másképp cselekvést. Igen: a Fideszt így 2014-ben le lehet váltani!
De másképpen nem – még 2114-ben sem!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek