„Tegnap éjjel az angolok bombákat dobtak Berlinre. Hát legyen így! Ezt a játékot játszhatják ketten is! És ha a brit légierő két-, vagy három, vagy négyezer kilogramm bombát dob le, akkor mi egyetlen éjszakán százötven-, száznyolcvan-, kétszázharminc-, háromszázötven-, vagy négyszázezer kilogrammot dobunk le!”2
Részlet Adolf Hitler London bombázását bejelentő beszédéből – 1940. augusztus vége
Illő posztomat a legdiktátorabb diktátor fenti szavaival felvezetnem, ugyanis itt most egy bizonyosfajta újmódi diktatúráról fog szó esni – ráadásul egy olyan diktatúráról, mely épp legdemokratábbjaink körében igen népszerű! Ebből következően nyilván lesznek, akik vitatni fogják az alábbiakat – éspedig a demokrácia és a szabadság nevében és védelmében.
…De mindenek előtt: az alábbi posztban nincs semmi személyes – itt kizárólag elvekről és az elvekből következő lehetséges gyakorlatról lesz szó!
Van ugye most az az eset, hogy a Nemzeti Érzelmű Motorosok vezetőjéről az Anonymus nyilvánosságra hozott ezt-azt… Ezzel tartották célszerűnek őt a közéletből eltávolítani…
…Hát. Ami azt illeti, vannak itt ezzel bizonyos bajok!
Anonymusék: az akcióitok alapján attól kell tartanom, hogy valójában ugyanolyan személyiségű emberek vagytok, mint az általatok kritizált „mindenható hatalom” birtokosai – világbankárok, Orbánok, stb. – csak nektek (még?) nincs formális hatalmatok. Azonban éppúgy tojtok a jogra, arra, hogy egy szabad társadalmat csakis arra és nem a „népítéletre” alapozva lehet fenntartani. Éppúgy nem bíztok a saját érveitek, érvelésetek erejében, társadalmi hatásában, mint „diktátor ellenfeleitek” és ezért éppúgy kerülitek a vitát, amelyben esetleg alulmaradnátok és kiderülne: nem is a ti álláspontotok az igazság. Éppen ezért („diktátorékhoz” szintén hasonlóan) ti is „megfellebbezhetetlen”, „autoriter” – azaz: totalitárius – döntéseket hoztok – és éppúgy nem választjátok egy egymástól a törvényhozást és az igazságszolgáltatást, ahogy Orbán forrasztotta eggyé a „több mint kétharmadot” és Handó Tündét/Polt Pétert.
Anonymusék: hát tényleg nem látjátok, mit csináltok? Hogy UGYANAZT CSINÁLJÁTOK? És azt is valószínűnek tartom, hogy közben ugyanúgy élvezitek is a hatalmatokat és a hatalmatok következményeit: az „általatok uraltak” a ti akaratotoknak – nektek - való alávetettségét, mint „diktátortársaitok”. Van nem? Dehogynem…
…És ti, kedves népítélet-pártiak: hát nem látjátok, hogy az egyik, a formális diktatúra helyett egy másik, ráadásul még arctalanabbat éljeneztek meg? Simicskát legalább ismerjük – de Anonymusék még a nevüket sem vállalják fel. Forradalmároknak képzelik magukat… De hát Orbán, Pol Pot, Lenin, Sztálin is mind annak tartják-tartották magukat!
Lehet, persze, lehet forradalmat hirdetni – de a forradalom: nyílt dolog. Ebben különbözik a terrorizmustól. A forradalom megtartja a formális jogot – még ha új jogelveket hoz is szükségképpen. A formális jogot – a védekezés és fellebbezés jogával egyetemben – csak a terroristák iktatják ki.
A közszereplőnek is vannak személyiségi jogai – még akkor is, ha „közellenségeknek” tartják őket egyesek - és ezeknek a személyiségi jogoknak semmi közük az illető közéleti tevékenységéhez. Egy szabad társadalomban még ahhoz is van joga valakinek/bárkinek, hogy álságos, a saját életével nem igazolt, Tartuffe-féle nézeteket hirdessen a közéletben. Ez ugyan szemét dolog, az efféle ember egy halom trágya – de joga van hozzá! Van, hogy én is megtettem/megteszem – szégyellem is magam utána és remélem, hogy a szégyenérzet legközelebb már visszatart ettől. De: a bennem lévő rosszérzés tartson vissza, ne pedig a külső félelem – vagy ti, Anonymusok a félelem társadalmát akarjátok?
Anonymusék, képzeljétek csak el a következőket: ha ti jogot formáltok arra, hogy behatoljatok bárki számítógépébe (azaz: az otthonába és a személyes életébe is), aki nem tetszik nektek, akkor – gondolom, viszonossági alapon – nektek sem lenne kifogásotok az ellen, ha valaki a ti kis titkaitokat-takargatnivalótokat ismerné meg. Hiszen – ahogy a bevezető idézetben is áll - „Ezt a játékot játszhatják ketten is!”… És ha másoknak éppen a ti viselt dolgaitokkal szemben vannak averzióik, akár politikai, akár nézetbeli, akár általánosan vett „emberi minőség” terén, akkor majd ők is szépen kiposztolják ezeket… Nem tudom, mit fogtok szólni, ha mindenki megtudja (például) azt, hogy valaki közületek a való életben esetleg csupán egy gyáva, nyeszlett kispöcs, aki nem mer a lányokhoz közeledni, ezért a „magányos örömök hódolója”… Vagy: álnaivul elhívlak vitorlázni és szépen felveszem-kiposztolom, ahogy behánysz-beszarsz-behugyozol, amikor többméteres hullámok „ringatják” a hajót egy szép, átlagos nyári éjszakán – az Északi-tengeren…
…Szerencsétek, hogy nekünk az efféle dolgokhoz sem kedvünk, sem a világfelfogásunkkal nem vágnak össze. Mi a közszabadságban és a köznyilvánosságban, valamit a szellem és az érvek erejében hiszünk – ezért most szépen meginvitálunk titeket egy nyilvános vitára - amelyet, természetesen, az internetek élőben is közvetítünk, továbbá feltöltünk a világhálóra is! Ott megbeszélhetünk mindent, amit e posztban említettem: a formális és az informális hatalom, a jog, az igazság (benne a társadalmi igazság) dolgait. Persze, vitában meggyőzően és megalapozottan érvelni nehéz: komoly tudást és bizony személyes kiállást is megkövetelő dolog. Jóval több kell hozzá, mint szellemi divatokat követni és titokban dönteni mások dolgairól. De aki valódi társadalmi hatásra törekszik, aki valóban jobbítani akar a világon, a közéleten és az embereken, akkor annak nem a legjobb módja, ha terrorista módszerekkel él, legyen bármilyen frusztrált is a világ és a maga dolgai miatt! Mert a jó és szabad közélet, bizony, nem a saját frusztráltságunkról szól – ez kifejezetten a zavart lelkű diktátorok szokása… A közélet nem a saját komplexusaink kiélésére való – arra ott van például a rúdtánc a swingerklubban!
Megértem, hogy sokan indulatosak és kétségbeesettek és sokan érzik magukat eszköztelennek, kiszolgáltatottnak – és emiatt sokan hajlamosak arra, hogy a saját álláspontjukat, érdekeiket ne csak a jogállam eszközeivel próbálják meg képviselni. Sokan gondolják azt is, hogy „Ha a hatalomnak/az ellenségemnek szabad, akkor szabad nekem is!” – azonban ez a diktátorok és terroristák logikája. Ebből közszabadság és sikeres társadalom még sohasem származott, ilyenre nincs példa a történelemben!
…Mindenki gondolkodjon el a fentieken, Anonymusok, Anonymus-fanok - és minden polgár, aki szabadságot és tisztességes közviszonyokat akar! A hatalom gyakorlóit – vagy azokat, akik aspirálnak a hatalomra – nem a magánéletükkel kell „sakkban tartani”, hanem létre kell hozni és fenn kell tartani egy átlátható államot. Akkor látjuk, ki mit tesz, és hogyan teljesít a pozíciójában – de ahhoz semmi közünk, hogy szabadidejében mit csinál, amíg az törvényt nem sért.
Ti pedig, Anonymusok, ha élni szeretnétek az általunk felajánlott lehetőséggel és megvitatnátok „közös dolgainkat”, csak küldjetek nekünk egy (természetesen anonim) e-mailt! A többit megbeszéljük – de ha nem vagytok benne a vitában, hát… Az is egy válasz!
1 A képen szereplő szöveg a Hobo Blues Band Hajtók dala c. dalából származik.
2 Az eredeti német szöveg: „Gestern Nacht haben die Engländer bomben auf Berlin geworfen. So sei es! Dieses Spiel können auch zwei spielen! Und wenn die britische Luftwaffe zwei-, oder drei-, oder viertausend Kilogramm Bomben wirft, dann werfen wir in einer Nacht einhundert fünfzig-, einhundert achtzig-, zweihundert dreißig- dreihundert fünfzig-, oder vierhunderttausend Kilogramm!“
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: