„Maga senki. A fattyú kölykei nem fogják örökölni a címeit. Nem! Mi, mi vagyunk minden. Halhatatlanok vagyunk!”
Ridley Scott: 1492 - A paradicsom meghódítása, Adrián de Moxica (1453–1499) spanyol arisztokrata szavai - 1992
Most úgy áll a helyzet, hogy ha egy politikai erő legalább kétharmadot tud összehozni az országgyűlésben, akkor gyakorlatilag azt tehet Magyarországon, amit akar – kivéve, ha esetleg nemzetközi szerződésekbe, kötelezettségvállalásokba ütközik a dolog. Az algoritmus a következő: A nép, amely minden hatalom forrása, az ő bölcsességében úgy döntött, hogy XY pártot alkotmányozó pozícióba juttatja. E hatalom – mint írtam, immár (majdnem) korlátlan. Amíg megvan az alkotmányozáshoz szükséges többsége, addig – ha megvan ehhez az elszántsága - kedve, érdeke, ízlése, stb. szerint gyakorlatilag nincs sem élő ember, sem pedig szervezet az országban, aki-ami bármiben is az alkotmányozó-törvénykező hatalom ellenébe állhatna. Az Alkotmánybíróság csupán azt vizsgálhatja, hogy az éppen aktuális alaptörvénynek megfelel-e akármely módosítás, vagy új jogszabály. A köztársasági elnök nem tagadhatja meg egy „alaptörvénnyel nem ellentétes” módosítás, törvény aláírását. …Elvileg lehet még valahogy az EU-hoz instanciázni, na, ja!
…De várjunk csak! Fentebb arról volt szó – és az egész alkotmányozósdi gondolatmenetét azzal indítottam – hogy „nép minden hatalom forrása”. Ebben az esetben pedig – elvileg – az általa időlegesen, csupán egyetlen választási ciklusra odaadott hatalmat vissza is veheti, ha úgy látja, hogy a hatalom időleges „használói” valami disznóságot művelnek vele. Mert az ugye nyilvánvaló, hogy a nép nem „bármire” adott hatalmat egy-egy parlamenti többségnek, hanem csakis a jó kormányzásra – és az is nyilvánvaló, hogy a jó kormányzásba nem fér bele semmiféle, a népfelséget és a hatalom visszavételét a korábbi, demokratikus és jogállami állapotokhoz képest korlátozó változtatás.
Igen ám, de hogyan gyakorolja, hogyan gyakorolhatja a nép e kontrollt az általa választott hatalom felett? Na, igen: ott vannak erre a választások, négyévente. Mit tegyen a nép, ha azt kell tapasztalnia, hogy ami történik, az éppen mutat, hogy a hatalom a következő választáson történő leválthatóságát nehezíti meg?
Az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy „nem lehet országos népszavazást tartani az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről, …az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról, …az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdésről”1. E három klauzula gyakorlatilag akár véglegesen is ellenőrizhetetlenné teszi az aktuális, alkotmányozásra is képes többséggel bíró halamat és (a formális törvények-alaptörvény) szerint akár leválthatatlanná is. Hiszen, ha nem nyilváníthatunk (az alkotmányozó-törvényhozó hatalomra kötelező érvényű) véleményt, akkor:
…Jól van ez így?
Nyilván: nem!
Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Az Alaptörvény-passzus világos – de vajon lehet-e legitim egy olyan Alaptörvény, amely egy demokráciában „nem csak ajtót, de kaput nyit”2 egy simán lefuttatható antidemokratizálási folyamatnak? És ha nem legitim, akkor lehet-e az abban foglalt alapszabályok alapján szabályos, érvényes választást tartani?
Nyilván: nem!
Ugyanakkor: a jogállam keretei között maradva és tartva magunkat a polgári, nem militáns eszközökhöz, a kormány és a mögötte álló parlamenti többség nem „váltható le”: erre nincsenek mechanizmusok – illetve, ahogy fentebb láttuk, a létező alkotmányos mechanizmusok kifejezetten ez ellen léteznek-dolgoznak.
Régi a vita a képviseleti és a részvételi demokrácia hívei között: vajon melyik a jobb? A mai Alaptörvény egyértelműen a képviseleti demokrácia alapján áll és így volt ez a rendszerváltás óta is. Most azonban, mint fentebb kimutattam, a képviseleti demokrácia jelenlegi változata és szabályai elkezdik akadályozni a nép részvételét.
Tegyünk itt egy elméleties ízű kitérőt! A valódi kérdés nem is az, hogy „Képviseleti vagy részvételi legyen-e a demokrácia?”, hanem az, hogy egy-egy nép vajon mennyire képes részt venni a hatalom gyakorlásában? Mennyire érett ehhez a demokratikus ösztöne és mennyire van felvértezve kompetenciákkal? Észreveszi-e, ha egy politikai erő egyeduralomra tör és ennek érdekében szédíti őt, a népet? Így, visszatérve a mai magyar helyzethez és néphez, azt a kérdést kell feltennünk, hogy van-e elég érett ez a nép (vagy annak egy tekintélyes része) ahhoz, hogy egy, a részvételi demokráciára alapozó módszerrel a képviseleti demokrácia rendszerét „sajátosan értelmező, átalakító és működtető” hatalmat rá lehessen kényszeríteni magatartása megváltoztatására?
Mit tehet a nép, ha „…a visszaélések és bitorlások hosszú sora mindig ugyanazt a célt szem előtt tartva azt bizonyítja, hogy a népet teljes zsarnokságba kívánják hajtani…”3? Vajon nem úgy van-e, hogy ebben az esetben „…a nép joga és a nép kötelessége, hogy az ilyen kormányzat igáját levesse, és jövő biztonsága érdekében új védelmezőkről gondoskodjék.”4
Ha már az Alaptörvény nem teszi/nem tette számára lehetővé azt, hogy a hatalom gyakorlóira nézvést kötelező erejű véleményt mondhasson magáról az Alaptörvényről, mielőtt még az életbe lépett volna (és annak összes újabb és újabb módosításairól úgyszintén), akkor is vannak a kezében polgári eszközök: például aláírhatnak az emberek ez ügyben egy olyan petíciót, amely bár elvileg semmire sem kötelezi az országgyűlést és a kormányt, ám erőteljesen figyelmezteti: ha figyelmen kívül hagyjátok ennyi és ennyi állampolgár véleményét, akkor abba így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de okvetlenül belebuktok! Volt Gandhinak egy híres mondása: „Nem uralkodhat háromszázötvenmillió indiain százezer angol, ha az előbbiek nem működnek együtt az utóbbiakkal.” Ha állampolgárok egy jelentős – és egymás mellett konzekvensen kitartó – tömege nem működik együtt a hatalommal, akkor a hatalom sem tud működni. Jól bizonyította ezt a Gyurcsány-kormány sorsa – napjainkban pedig az a tény, hogy az MSZP egyszerűen nem tud kitörni a „támogatottsági gettójából”.
…”De ugyan kit érdekel egy alkotmányjogi kérdés?” – mondhatja erre sok emberünk. Igen – de ez az alkotmányjogi kérdés az, amely miatt akár évtizedekig is a nyakukon ülhet egy olyan hatalom, amely csak megy a saját érdekei és a saját ostoba, tehetségtelen, de erőszakos feje után, akkor is, ha már akár a választók 90%-a a pokolba kívánja! Ez az az „érdektelen alkotmányjogi kérdés”, amely bebetonozza a gazdasági stagnálást, a leépülő munkahelyeket, a fejlődésképtelen versenyszférát – egy szóval: a leszakadást, nemhogy a „mag-EU-tól”, de még a közvetlen ex-szocialista szomszédságtól is.
…Na, van már gyakorlati, a mindennapi életet befolyásoló hatása ennek az „érdektelen kérdésnek”? Ugye: van!
A magyar választópolgárok érettségének próbája lehet, hogy vajon képes-e a választók egy jelentős csoportja a részvételi demokrácia eszköztárát (is) alkalmazva folyamatosan „tűz alatt tartani” a hatalmat? Ez valami olyasféle, mint ahogy a bögölyök képesek elűzni a kafferbivalyt: örökös, szűnni nem akaró zaklatással. Hogy akármerre forduljon is a „hatalom-bivaly”, ott egy-egy újabb ellenzéki tematizálással kelljen szembesülnie.
Ha sikerül egy efféle (kezdetben nyilván informális) mozgalmat beindítani, akkor a ma oly tétova és ötlettelen ellenzékiség magára talál és megerősödik. Lesz valaki-valami, amiben ismét bízni lehet, mert tetterős. Ez – és csak ez – képes megmozdítani a nem Fideszt akaró, de ma inaktív választókat, csak egy ekképpen működő-politizáló ellenzék győzhet 2014-ben a Fidesz ellen.
A mai Fidesz-hatalom úgy tervez, hogy (a nép tehetetlensége miatt) hosszú távra tervezhet és nem lesz akadálya annak, hogy „a kölykei” örökölhessék ezt a monopolizált hatalmat. Azonban rosszul számol, mert a hatalom sosem „halhatatlan”: csak a nép az – és elegendő, ha a népből néhányan el tudják képzelni az aktuális hatalom nélküli világot és elég, ha nekik, néhányuknak van fogalmuk ennek „technikájáról”. Ők akkor minden további nélkül képesek belerobbanni abban a politikai vákuumba, amely ma ellenzéki oldalon még megvan…
1 Idézet Magyarország Alaptörvényéből: 8. cikk (3) a, c, és e pontok (ld.: http://www.complex.hu/kzldat/a1100425.htm/a1100425_5.htm
2 Luther szavai az 1521. április 18-i wormsi Birodalmi Gyűlés előtt elhangzott védőbeszédéből.
3 és 4 Részletek a Függetlenségi Nyilatkozatból - 1776
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek