„Aus der Welt die Freiheit verschwunden ist,
Man sieht nur Herren und Knechte,
Die Falschheit herrschet, die Hinterlist
Bei dem feigen Menschengeschlechte.
Der dem Tod ins Angesicht schauen kann,
Der Soldat allein ist der freie Mann.”
„A világból eltűnt a szabadság,/Az ember csak urakat és szolgákat lát,/A hamisság uralkodik, az alattomosság/A gyáva emberi fajnál./ A katona a szabad ember,/Aki a halál arcába tud nézni.”1
Friedrich Schiller: Wallenstein tábora, "Fel, bajtársak, lóra!" (a dragonyosok kórusa) - 1798 (https://www.youtube.com/watch?v=sArBMkLVHPs)
Megteremthető-e a nemzeti egység? Az a nemzeti egység, amely ki tudja hány évszázada egyfajta központi elem a magyar közgondolkodásban – egy vágy, amely Árpár fejedelem kora óta talán még sohasem teljesült.
Az az igazság, hogy a nemzet egy része valójában nem egységesülni szerezne a nemzet többi részeivel, hanem uralkodni felettük. Nem az a helyzet, hogy az általuk „balliberálisnak” nevezettek ne tekintenék a „keményvonalas”, „elkötelezett” jobboldaliakat, vagy más nevükön az úgynevezett „nemzeti oldalhoz” tartozókat a magyarság szerves részének: számukra ugyanis ez a kérdés fel sem vetődik, nem az áll a gondolkodásuk középpontjában, hogy ki magyar és esetleg ki kevésbé az… Ez a „kezdeményezés” egyértelműen a nemzeti oldaltól ered: ők akarnak „kategorizálni” – éspedig azért, hogy mint kategorizálók (értsd: a kategorizáláshoz szükséges hatalom birtokosai) egyértelműen „jól jöhessenek ki” a dologból: akkor is felül és kivételezett helyzetben lehessenek, ha éppenséggel akár személy szerint, akár mint politikai/társadalmi elit, nem igazolják teljesítménnyel a kivételezettséget.
A nemzeti oldal ugyanis nem a teljesítményre, hanem a kivételesség(é)re építette rá az egész, fejében élő társadalmi rend-elképzelését. (Talán éppen ezért is gyűlölnek zsigerből minden olyan közösséget, amely alapvetően meritokrata: zsidóságot, kapitalizmust, demokráciát…) Ennek az elképzelt társadalmi rendnek a megvalósulását zavarja minden „konkurens elképzelés”, tehát ezek képviselőivel számukra nem is létezhet, nem is kívánatos az „egység”.
…Mindez nem jelenti azt, hogy bele kellene-lehetne törődni abba, hogy ők kisajátították a nemzetet maguknak. Végső soron ez még nekik sem érdekük hosszú távon, hiszen egy idő után senki sem lesz, aki büszke lenne egy sikertelen közösségre. Márpedig – mint fentebb írtam – a „nemzeti oldal” nem a teljesítményben, hanem a „rátelepedésben” gondolkodik, viszont a nemzetet sikeressé a valóságban csak a teljesítmény teheti! A nemzeti oldal egyfajta „belső gyarmatosítást” folytat – ez a társadalmi, gazdasági és pozíciószerzési stratégiájuk: „Az ember csak urakat és szolgákat lát” – ahogy Schiller írja, urakra és szolgákra akarja fel- és megosztani a magyar állampolgárokat.
Mármost, miféle „egységben” lehetünk mi velük, anélkül, hogy belemennénk az általuk elképzelt társadalommodellbe és -felosztásba? Őket meggyőznünk szinte reménytelen – ehhez ugyanis az kellene, hogy belássák: hosszabb távon a nemzet elerőtlenedéséhez vezet az a fajta teljesítménykerülő attitűd, amelyet ők éppen azért vettek fel, hogy ne kelljen megtanulniuk teljesíteni, hogy ne kelljen nyílt versenyben megméretniük magukat és képességeiket-tudásukat!
Két lehetőségünk van: vagy belemegyünk a játékukba, vagy tudomásul vesszük, hogy ők és gondolkodásmódjuk „örökké ellenség lesznek”.
Az első lehetőség: nem lehetőség - szót se többet róla! A második pedig látszólag szintén az ő stratégiájuk szerinti játék – hiszen (ismétlem: látszólag) éppen úgy kizár valakiket, egy közösséget a magyar népből, mint ahogy ők zárn(án)ak ki egyeseket. Azonban ez csak látszat, hiszen míg ők, a „nemzeti oldal” az egyes „kizártakat” azok valós teljesítményétől függetlenül zárnak ki, addig a mi attitűdünk egyértelműen befogadó és nyitott: bárki magyar lehet, aki a magyarság, mint kultúrközeg és mint együttműködő európai szereplő fejlődéséhez, erőforrásokban való gazdagításához, „emeléséhez” hozzájárul. Nem mi mondjuk meg, ki része a nemzetnek, hanem a saját teljesítménye és a hozzáállása a közös sikerhez és a többiekhez. Nem mellesleg: éppen a mi teljesítményalapúságunk adhat-hozhat létre valóságos alapokat a „nemzeti oldal” által fetisizált, dédelgetett nemzeti büszkeségnek is, hiszen egy üres, teljesítménnyel, sikerekkel alá nem támasztott, ki nem töltött nemzeti büszkeség csak köznevetség tárgya lehet a világban. Mondhatni: ahhoz, hogy őket, a „nemzetibüszkélkedőket” a világ valamennyire is komolyan vegye, éppen a mi teljesítményünk kell. …Persze nem az ő leosztásukban, ahol mi húzzuk az igát, ők pedig aratnak…
Nem közhetünk kompromisszumot ezzel a nemzeti jobboldallal és nem fogadhatjuk őket be sorainkba mai állapotukban – mert akkor éppen a jövendő sikeres magyarságot sodornánk veszélybe! De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy örökre kizárjuk őket. Ha konzekvensen képviseljük azt a nemzetideált, hogy a magyarság a jól teljesítők közössége – és ehhez megszerezzük a szükséges hatalmat is -, akkor képzelhető el, hogy egy idő után elkezdenek lazulni a ma a nemzeti oldalban a „nem nemzetiekkel” szemben táplált ellenérzések. Éspedig azért, mert ha sikeres lesz a nemzet, akkor csökken bennük a (hosszú századok óta tartó) sikertelenség következtében kialakult szorongás, ami az agresszív és kirekesztő nemzetkoncepciójuk alapja. Még az is lehet, hogy közülük majd számosan úgy fognak utólag visszaemlékezni a 2002 és 2014 közötti évekre, mintha ők már akkor is ezt a nyitott, befogadó és teljesítményalapú nemzetideált képviselték volna…
…Akik pedig mégsem – mert esetleg annyira távol kerültek már mindenféle teljesítményre való képességtől – azoknak még mindig ott lesz pl. az „ultra-lét”, vagy a Magyar Művészeti Akadémia zártkörű rendezvényei, ahol kedvük-késztetéseik szerint bizonyíthatják be egymásnak, hogy a magyarok a Szíriuszról jöttek, a pártus-Jézus vezette Battlestar Hungarica fedélzetén…
1 Az idézet utolsó két sora az eredeti német szövegben fordított sorrendben van (Der dem Tod ins Angesicht schauen kann,/Der Soldat allein ist der freie Mann.), mint ahogy azt a magyar fordításnál a magyar nyelv szerkezete megköveteli (A katona a szabad ember,/Aki a halál arcába tud nézni.).
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek