„Ein Kerl wie Samt und Seide,
Nur schade, daß er suff!”
(„Egy srác, mint a bársony és a selyem,/csak kár, hogy részeges!”)
Albert Graf von Schlippenbach: Ein Heller und ein Batzen (Egy fillér és egy garas) – 1830 (https://www.youtube.com/watch?v=SblRmirRTwk)
Ma megalakult az Együtt 2014 Választói Szövetség (magyarul: a Bajnai-párt) és egyből szövetkezett is a fél LMP-truppal (akik egy ideje a Párbeszéd Magyarországét fedőnevet használják). Ebből az apropóból jelent meg egy sajtóközlemény, Szövetség a korszakváltásért címmel (http://www.egyutt2014.hu/hirek/szovetseg_a_korszakvaltasert.html), illetve egy Szövetségi megállapodás (http://www.egyutt2014.hu/ftp/preambulum.pdf). Az előbbi az E14 és a PM szervezeti együttműködésének személyi kereteiről szól, az utóbbi pedig az együttműködés elvi alapjait és céljait határozza meg.
Nézzük az elsőt!
Létrejön egy olyan szervezet (E14 VSZ), amelynek célja „értékalapú és megoldás-orientált politikát képviselni a magyar közéletben”. Itt máris problémába ütközünk, ugyanis a létrehozó három szervezet (H&H, Milla, Szoli) által képviselt értékek lényegesen eltérnek egymástól, sőt: akár ki is zárhatják egymást. Míg a H&H egy gazdaságközpontú szakpolitika híve, addig a Szoli a „szerzett jogok bajnoka”: erre jött létre és mindmáig tulajdonképpen egy szakszervezeti lobbiszervezet. A Milla pedig az általánosan vett jogállam-polgári attitűdön túl igazából semmit sem képvisel: nincs se programja, se a jogvédelmen túl más, gazdasági-társadalmi célja. és most képzeljük el, amikor majd a gyakorlatban kell összeegyeztetni a prudens államháztartás és a fiskális fegyelem céljait és az ennek érdekében alkalmazott eszközöket a szerzett munkavállalói jogokkal – amelyek magyarul azt jelentik: „Legyen továbbra is szocializmus!” De ugyancsak nehéz lesz összeegyeztetni a Milla doktriner jogállamiság-csőlátását majd azzal a kormányzati kényszerhelyzettel, amikor az esetleg kormányra kerülő mai ellenzéknek nem lesz alkotmányozó kétharmada, ám mégis le kell bontania a Fidesz-Alaptörvényt és számos, a kormányzást akadályozó kétharmaddal elfogadott jogszabályt… Mindezek után bajos dolog bármiféle közös értékalapúságot emlegetni a gyakorlati, „megoldás-orientált” politikában! Ami közös értékalap az alapítókban, az csupán puszta elvek egyvelege: demokrácia (ehhez honnan lesznek demokratáink?), jogállam (jó, de hogyan állítjátok helyre kétharmados többség hiányában) és európaiság (honnan lesznek ehhez Európában versenyképes vállalkozóink, az ottanival kompatibilis mentalitással?).
Viszont a közös érékek között nem említenek meg valamit, ami pedig minden más alapja lenne: a kapitalizmust! És még szembetűnőbbé válik ez a hiány, ha a másik, szintén ma nyilvánosságra hozott dokumentumot tanulmányozzuk: az E14 és a PM közötti szövetségről szólót.
Ebben szó esik tisztességről, felelősségről, szolidaritásról, jövőtudatos gondolkodásról, fenntartható fejlődésről (ez utóbbiról kétszer is – másodjára „társadalmilag és környezetileg is fenntartható gazdaság” formájában), ehhez jön még a szekértáborokon túllépni kívánó nemzeti egység, valamint „a gazdasági érdekkörök hálójából a polgároknak visszaadott politika”. (Mikor is volt itt a polgároké és nem a holdudvar-lobbiké a politika? Talán leginkább még Kádár alatt?)
De a kapitalizmus értékeinek képviseletére egyetlen szót sem szántak… Hát mit akarnak valójában?
Mindennek, amit ők képviselni akarnak és amit el akarnak érni, a kapitalizmus adhatja meg a stabil anyagi és szemléleti alapjait, semmi más! Más út és forrás nincs. Hugo Chávez meghalt, és egykettőre ki fog múlni a nevével fémjelzett „alternatív-balos” (valójában: a kapitalizmus által a kőolaj-iparba invesztált tőke és technológia államosítására és szakszerűtlen felélésére alapozó) társadalmi és gazdasági kísérlet is… Aztán: ha bejönne Matolcsy múltkori jóslata az „ingyen energiákról” (vagy: ha hamarosan belépnek az új kőolaj-kitermelési technológiák, leginkább az USA-ban és az észak-atlanti selfeken), akkor kifullad a kizárólagosan a jelenleg extrém magas kőolaj- és földgázárakra alapozott „putyini csoda”, az „orosz Wirtschaftswunder/русское экономическое чудо” is… „Zöld gazdaság”, „jóllétre alapozott gazdaság” még sehol sem működik - és nem is fog, mert az alapvetően ellentétes az emberi alaptermészettel (Erről, ennek okairól bővebben írtunk már: Az LMP politikája: lehetetlen! - http://progressziv.blog.hu/2012/11/19/az_lmp_politikaja_lehetetlen)... A szocializmus, láttuk, nem működött, Kínában pedig valójában kőkemény „parancsuralmi kapitalizmus” van…
Nem tudhatni, hogy az említett két dokumentumba miért „nem fért bele” a kapitalizmus igenlése. Talán amiatt, mert megfogalmazóik féltek a „kapitalizmus”, mint jelszó szavazatvesztéssel járó hatásaitól? (Erről – a kapitalizmushoz fűződő magyar viszonyulásról - alább lesz még szó.) Vagy netán az ex-LMP, öko-balos párbeszédisták elképzeléseihez, lelki igényeihez akarták közelíteni a szövegeket és náluk verte volna ki a biztosítékot az, ha leírják a nyilvánvalót: kell a kapitalizmus! (…Amúgy is olyan érzése támad az embernek a két szöveg olvasása közben, mintha azt a Jogvédők és Ökobalosok Egyesült Vegyeskara fogalmazta volna… Nem tudom, merre járhatott közben az ex-multivezér Bajnai és Oszkó?)
…Kellene egy szervezet, amely minden egyes ellenzéki erő figyelmét felhívja arra, hogy nevezzék nevén a gyereket: vagy kapitalizmus lesz itt (annak is a modern, XXI. századi, tudásalapú változata), vagy pedig szegénység! Bármely realista és jobbító szándékú politikának és politikai erőnek ez kell legyen az alapcélja és az alap-mondanivalója – mert ha nem ezt teszi, akkor menthetetlenül vagy hazuggá, vagy őszintétlenné, vagy irreálissá, vagy demagóggá válik.
Kellene egy konzekvens Kapitalista Párt – ha nem is azért, hogy egymaga nyerjen választást 2014-ben (szedem a gyógyszereimet, ergo tudom, hogy ez lehetetlen lenne!), hanem azért, hogy képviselve legyen egy nyilvánvaló igazság a magyar közéletben. Mert van „szocialista-szocdem igazság”: legyünk szolidárisak és (Orbán szavaival élve) „senkit se hagyjunk az út szélén”. Van „zöld igazság”: ne éljük fel oktalanul a környezetünket. Van „nemzeti igazság”: ne veszítsük el és ne hagyjuk elveszni se a kulturális örökségünket, se az erre (is) alapozott magabiztosságunkat a világgal szemben. Van „jogvédő igazság”: ne legyünk az elő- és ököljog társadalma.
A magyarok döntő többsége fél a kapitalizmustól – mert azt hiszi, hogy az a kapitalizmus, amit maga körül és a maga bőrén/kárán itt az elmúlt két évtizedben tapasztalt. Kellene egy Kapitalista Párt, amely megmutatja és elmagyarázza, hogy nem ez a kapitalizmus: amit ti láttatok, az a XIX. század vadkapitalizmusát magára öltő szocialista kapcsolati tőke-hagyományú mutyioligarchátus volt. A mai, 2013-as kapitalizmus az, ami Finnországban és Svédországban van – meg ami Németországban és Kanadában, az, ami felé az EU a 2007-2012 közötti megrázkódtatásokat követően éppen most indul el. A mai, modern kapitalizmus tudásalapú, innováció-alapú, közösségben, összefogásban és együttműködésben gondolkodó, ahol a verseny nem az aljasság, az erőszakosság és a „felsőbb körökkel” való jó kapcsolatok alapján dől el, hanem a piacon: a teljesítmény, az ár és a minőség alapján. Az a mai kapitalizmus, ahol érdemes felhalmozni a tudást és a gyakorlati tapasztalatot – no meg a tőkét is – mivel ezek pozícionálják az embert. Az a modern kapitalizmus, ahol téged, a polgárt, a vállalkozót, a munkavállalót és a tanulót, véd a szilárd jogrendszer – az a szilárd jogrendszer, amely sem nem valamiféle „ideológia”, sem nem egy szűk rablóelit érdekei szerint született és változik.
Ez lenne az, ami nem fért bele az E14-PM-paktumba? Ez lenne az, amit „titokban kellene tartani” a választók előtt, „nehogy azok emiatt másra szavazzanak”?
Magyarország népe évszázadok óta alszik: jobb volt a fejünkre húzni a takarót és elmerülni álmainkban, mintsem szembenézni a minket le-és elnyomó valóság(ok)kal és megpróbálkozni az úgyis lehetetlennel: változtatni a dolgainkon és a dolgokhoz való hozzáállásunkon. Mára ez az álom értelmetlenné, károssá és veszélyessé vált: már nem kell ezzel megvédeni a lelkünket, ám ha tovább időzünk a Nagy Magyar Álomországban, akkor ott is fogunk megdögleni – de hogy a realitások világában sosem fogunk boldogulni, az biztos! Kell az az igazi, kemény és őszinte kapitalista párt, amely felébreszt a Nemzeti Kómából, megtanít újra járni és élni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek