„In den Gerichtshöfen sollen die Gesetze sprechen und der Herrscher schweigen.“
(„A bíróságok előtt a törvények kell, hogy beszéljenek és az uralkodónak hallgatnia kell.”)
II. (Nagy) Frigyes porosz király – 1712-1786
Ismét arról szólnak a hírek, hogy a Fidesz-kormány ez év tavaszán megint „odavág” majd az Alkotmánybíróságnak: szűk keretek közé fogják szorítani azt, hogy mi mindent érthet az alkotmányosság forrásain a testület. (Részletesebben lásd itt: http://www.origo.hu/itthon/20130129-ismet-korlatozna-donteseiben-a-kormany-az-alkotmanybirosagot.html) Ma pedig Kósa Lajos nyilatkozott arról, hogy a jövőben az Alkotmánybíróság nem hivatkozhat „automatikusan” jogforrásként a saját, korábbi, a 2012-es Alaptörvénnyel immár érvényét vesztett 1989-es Alkotmányon alapuló döntéseire. (Erről itt: http://www.hajdupress.hu/?cikk=25943) Sokan ezt egyfajta „revansnak” tekintik: az így vélekedők szerint mivel az Alkotmánybíróság szembeszegült a Fidesz-akarattal előzetes regisztráció, no meg hajléktalanság-ügyben, ezért „áll bosszút” majd rajta a kormánytöbbség…
Orbán és haverjai, akiket mi „Fidesz”-ként ismerünk, nem akarják tudni azt, hogy az alkotmány nem a kormány hatalmát védi – ellenkezőleg: az állampolgárt és az állampolgárok alkotta közösségeket és a társadalmat hivatott védelmezni a kormányok esetleges túlkapásai, jogtalan cselekedetei ellen. Így semmiképp sem alkotmányos az az elképzelés, hogy a kormánydöntéseknek ellenszegülő Alkotmánybíróságot meg kell regulázni, azáltal, hogy a kormány (és az annak szolgáló „több mint kétharmad”) írja elő neki, hogy mit tekinthet az alkotmányosság fogalomkörébe tartozónak, és hogy ez a fogalomkör nem nyúlhat mélyebbre az időben a „fülkeforradalmi korszaknál”.
(Megjegyzem: ez a visszamenőleges időkorlát azért is vicces, mivel maga ez a fülkeforradalmár társaság hivatkozott oly patetikusan a saját maga által összetolt Alaptörvényében arra a bizonyos „történeti alkotmányra” – amely szintén előbbre nyúlik vissza az időben, mint 2012. január elseje…)
Mire szolgál hát ezeknek a fiúknak az alkotmány („Alaptörvény”) – ha nem arra, amire rendes demokráciákban szokott? Meglepő a válasz: arra, hogy megóvja őket és rendszerüket a külső erők beavatkozásaitól, mindenek előtt a brüsszeliek költségvetési ügyeinkbe való beleszólásától. Az Alkotmánybíróság előzetes regisztrációt elkaszáló döntése (az utolsó vércsepp a Fidesz-türelem poharában) nem csupán „a harag okán” késztette cselekvése és erre a fent idézett Kósa-féle ötletre a kormányt. Az igazi ok a hatalom és a hatalom által megszerezhető pénz: ha nincs regisztráció, akkor esetleg elveszíthetik a választást (hiszen kevésbé könnyen lehet majd távol tartani a bizonytalanokat, akik az utolsó pillanatokban fognak csak dönteni) – és ha elvész a hatalom, akkor elvész a pénz is. Ezért kell a mindenki mástól (választók, EU, Alkotmánybíróság) beleszólás-mentesített hatalom.
Minden a hatalom megtarthatóságáról és a pénzről szól – a „presztízs” csak másodlagos! De vajon használ-e a hatalmuk az országnak és megér-e nekünk ez a hatalom annyi pénzt, amennyibe a saját fenntartása-fennmaradása kerül nekünk?
Használni nemigen használ – hiszen mindeddig semmiféle előny nem származott össz-társadalmi szinten abból, hogy a Fidesz kormányoz. Recesszió van – GDP-növekedés és elfogadható beruházási ráta viszonyt nincs. „Centrális erőtér” van – állampolgári jog- és esélyegyenlőség viszont nincs, és kormányzati törekvés sincs arra, hogy ezek legyenek. Nemzeti retorika van – az ország nemzetközi tekintélye viszont a béka segge alatt… Nos, ahhoz képest, hogy semmit sem használt nekünk, magyaroknak ez a kormány, jó drágán megfizetteti a saját túlélését és a saját ellenőrizetlenségét velünk!
Sokat emlegeti ez a kormány és a vele még mindig szimpatizálók, hogy „…De legalább az államadósság csökkent és tartjuk a 3%-os hiánycélt!”, csakhogy…
Csakhogy: az államadósságot nem Viktor és a Fidesz együttes erőfeszítése fizette vissza és a hiánycélt sem ők tartották: az államadósságot a magyar állampolgárok fizették vissza és ők finanszírozták a hiánycél-tartást is, a Fidesz-kormány által kivetett sarcokból - amiket ők „multiadók”-nak „nemmegszorítások”-nak és „nemazemberekfizetikmeg”-eknek neveztek el a maguk tolvajnyelvén. Azért kellett a hiánycél-tartás és az adósság-visszafizetés, hogy Brüsszel ne avatkozhasson bele olyan automatikusan a magyar kormány pénzügyeibe és „költési szokásaiba”, amelyek révén a holdudvar gazdagodik – az a bizonyos „nemzeti nagytőkés réteg”, amelyet viszont mi mindközönségesen csak „oligarchán”-ként ismerünk.
Ez az államadósság-visszafizetés és hiánycél-tartás, a kiadások és bevételek egyensúlyban tarása nem úgy lett megfinanszírozva, hogy a kormány hozzáértő gazdaságpolitikája segített volna felpörgetni a gazdaságot. Nem: ahelyett, hogy gazdasági növekedés lett volna itt, épphogy recesszió van – éspedig olyan gazdasági környezetben, amikor a miénknél hozzáértőbb és némileg tisztességesebb szándékú kormányok vezette országok növekedtek.
…Ami itt folyt és folyik, az nem más, mint pénzbehajtás, maffiamódszerekkel: érd el, hogy senki se szegülhessen ellen az akaratodnak – és akkor senki sem fog akadályozni tudni a céljaidban. Így függ össze gazdaság, hiánycél, államadósság-visszafizetés és alaptörvény.
Ebben viszont semmi polgári és semmi demokrata nincs! Nem véletlen, hogy elnevezésében is (talán ösztönösen…) igyekeztek a fiúk megkülönböztetni az igazi alkotmánytól a saját „Alaptörvényüket”…
Annak idején, még 1989-ben adott egy TV-interjút Orbán Viktor. Ebben a riporter azt a kérdést tette fel neki, hogy ő, Orbán, antikommunista-e, mire azt a választ kapta, hogy „Én nem antikommunista vagyok, én polgári demokrata vagyok.” Azóta tudom, hogy ez az ember hazug – mert hát ugyan mitől, hogyan lett volna polgári demokrata 1989-ben egy „alcsúti suttyó”? Mitől vált volna azzá – hiszen polgárrá és demokratává az ember egy hosszú, szerves szocializációs „útvonal” során válik, polgárrá és demokratává válni könyvekből, szakkollégiumi elméleti beszélgetésektől nem lehet. Ugyan milyen polgári és demokrata mintákkal találkozhatott fiatal éveiben Orbán, amelyek a személyiségét polgárrá és demokratává formálhatták volna? Semmilyenekkel – így aztán nem is lett azzá!
Ő valami más – ez mutatkozik meg az alkotmányosság-felfogásán is. Nem is szükséges pontosabban definiálnunk ezt a bizonyos „valami mást”, elég azt tudnunk, hogy sem nem polgári, sem nem demokrata – de ha így van, akkor nem helyes éppen rá/rájuk bíznunk egy polgári és demokrata államközösségbe, az EU-ba tartozó ország vezetését.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek