„…Eltűnt minden logika, és a § győzött, a § fojtogatott, a § hülyített, a § pattogott, a § nevetett, a § fenyegetett, a § gyilkolt és nem kegyelmezett. A törvények zsonglőrei tanyáztak itt, a Corpus Juris betűinek áldozó papok…”
Jaroslav Hašek: Švejk - 1923
Mióta megszületett a Fidesz-Alaptörvény, azóta folyik ellenzéki körökben a vita arról, hogy miképpen lehet majd attól megszabadulni? Ez rendszerint alkotmányjogi vitaként szokott működni… A magyar alkotmányosságon belül keresik az érveket és keresik a változtatás jelen alkotmányon belüli legitim eszközeit – holott itt tulajdonképpen nem alkotmányjogi, hanem (kvázi-)büntetőjogi kérdéssel állunk szemben. Elég csak fellapoznunk a Btk. IV. fejezetét, amely a hivatali bűncselekmények között a hivatali visszaéléseket taglalja. Ott ezt találjuk:
225. § Az a hivatalos személy1, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
…Világos, egyértelmű beszéd: bűncselekményt követtek el azok, akik saját, jogtalan előnyük érdekében megszegték hivatali kötelességüket, hivatali helyzetükkel visszaéltek. Mármost, azok az országgyűlési képviselők és az a miniszterelnök, akik saját, további ciklusokra kiterjedő hatalmuk érdekében, visszaélve hivatali helyzetükkel, felhatalmazásukkal olyan Alaptörvényt hoztak tető alá, amely lehetővé teszi azt, hogy akkor is megtarthassák és további ciklusokra is nagy valószínűséggel megszerezhessék hatalmukat, ha éppenséggel megszegik hivatali kötelességüket, azaz a magyar nép érdekeinek szolgálatát és ehelyett saját holdudvaruk érdekeit szolgálják ki, mik mások, mint bűnözők? Megvan itt minden, ami ezzé minősítésükhöz kell! Igaz, a hivatali hatalommal való visszaélés tényállását általában valami ingatlanpanamával, vesztegetéssel kapcsolatos ügyben szokták megállapítani (már ha nagy ritkán egyáltalán eljut idáig egy-egy ügy), de attól még az egész ország elsikkasztása is ennek számít – sőt!
Mert a Fidesz-kormány jogtalan hátrányt okozott az állampolgároknak jogaik korlátozásával, alapjog-gyakorlásuk feltételekhez kötésével és az állampolgári érdekek és akarat érvényesülésének akadályozásával – és az is nyilvánvaló, hogy tette ezt e kormányzat a saját javára. Az is világos, hogy ez az „elkövetők” számára kifejezetten anyagi előnyökkel is járt és jár – hiszen nap mint nap jönnek elő az „érdekkör-ügyek” és már önmagában egy-egy zsíros állami stallum is maga az anyagi előny. …Tették ezt ráadásul „bűnszövetkezetben” („holdudvar”, párthoz kötődő „oligarchák”) és „folytatólagosan”… Mármost, ha valaki eleve a visszaélés szándékával él hatalmával (alkotmányoz-törvénykezik), akkor vajon ép ésszel és ép jogérzékkel tarthatók-e az e tevékenysége során létrehozott jogi konstrukciói legitimeknek, létezőknek és lehet-e polémia tárgya e jogi konstrukciók további sorsa egy kormányváltás után?
Aligha!
Így valójában nincs is alkotmányos kétség. Kétség afelől van (bennem és talán/remélhetőleg sok más polgártársamban is), hogy a most formálódó ellenzékben ott van-e a kellő határozottság, magabiztosság és az igazi elhatározás ahhoz, hogy végighaladnak a fenti logika mentén – vagy inkább botladoznak az eléjük helyezett Alaptörvényben és a maguk alkotmányjogi kényszerképzeteiben?
Az utóbbi idők-napok inkább ez utóbbit, a botladozásra való hajlandóságot látszanak alátámasztani. Nem tudom, hogy mi akadályozza meg az ellenzék kulcsfiguráit abban, hogy elővéve a józan eszüket és az ezerszeresen alátámasztható jogi érveiket, kijelentsék: a maffiakormány törvényei nem törvények a Magyar Köztársaságban és ebből adódóan kétharmad sem kell ezek kiiktatásához. Nem: ehelyett naphosszat arról filozofálgatnak egymás között, hogy miképpen is lehetne megszüntetni majd azt, ami nem is létezik! Inkább képesek a nyilvánvaló irrealitásra bízni magukat és sorsu(n)kat, mintsem átlépni saját fantomjaik korlátait… Így fordulhat aztán elő az, hogy egy 7 és egy 12%-os támogatottságú politikai erő formálódgató választási koalíciója arról beszél, hogy „meglesz a kétharmadunk!”, mint tette azt a Millás/Együtt 2014-es Juhász Péter tegnap esti interjújában (ld. itt: http://atv.hu/cikk/video-20130102_juhasz_peter). Tegyük félre egy pillanatra azt a tényt, hogy ami ellen neki a kétharmad kellene, az nem is létezik – kérdezzünk rá arra a gyakorlati kérdésre, hogy szerezhet-e 2014-ben az ellenzék kétharmadot egyáltalán?
Mégis: hogy, apafej? Talán – ha legközelebb összejöttök valahol – kérdezd már meg a haza és haladásos Szigetvárit erről. Azért őt, mert nyár végi tanulmányában feketén-fehéren ott áll, hogy gyakorlatilag LEHETETLEN egy kétharmados ellenzéki győzelem a mai, fideszesített választási rendszerben – annak ugyanis olyan előfeltételei lennének, amelynek választói lélektani, ebből kifolyólag pedig választásmatematikai előfeltételei nem adottak.
Van az a személyiségtípus, amely, ha számára áthághatatlannak tűnő akadállyal szembesül, akkor illúziókba menekül. De hát a valóság – vagy: saját félelmeik-képzelgéseik – elől illúziókba menekülő politikusaink éppenséggel most is vannak. Kell az nekünk, hogy megint egy „irrealista” garnitúra jöjjön?
…Kell a francnak!
1 A hivatalos személyek teljes körét a Btk. 137. § határozza meg - lásd itt: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97800004.TV
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek