„Aki a zenészt fizeti, az kér dalt!”
Luther mondása Eric Till Luther c. filmjéből - 2003
Manapság szokás ócsárolni a szabadpiaci viszonyokat, mondván: azok az elmúlt bő két évtizedünkben csak bajt okoztak és csak szétcseszték a magyar gazdaságot. „Szabadpiaci viszonyok” alatt igen sok magyar azt érti, hogy „Egyesek, akik jól fekszenek a hatalomnál, meggazdagszanak és szabadon lophatnak, míg a nép túlnyomó többsége egyre csak szegényedik, az országgal együtt!” Egyre-másra beszélnek, gondolkoznak így, egyszerű emberek és szofisztikált társadalomtudósok…
…Mekkorát tévednek! Ugyanis: ami itt volt az elmúlt huszonvalahány évben, az egyáltalán nem „szabadpiaci kapitalizmus”! Így az elvileg erre a gazdasági berendezkedésre vonatkozó tapasztalataik valójában egy egészen más jellegű rendszerből származnak. Ha tömören akarnék fogalmazni, akkor azt kellene mondanom, hogy nem a szabadpiacot és a kapitalizmust kellene utálniuk, hanem a „nemzeti tőkéseket” és az általuk fenntartott rendszert…
Az előbb gazdasági, majd politikai berendezkedésbeli rendszerváltás idején a korábbi állampárti szférákból „eredeztetett” nagyvállalkozók eleve nem olyan kapitalizmust, nem olyan piacgazdaságot építettek ki „maguk alá”, mint amilyen a nyugat-európai. Itt nem a teljesítmény és az invenció volt a legnagyobb piaci érték, hanem a kapcsolatok. Azok a kapcsolatok, amelyek, természetesen, még az állampárti korszak(uk)ból származtak. A magyar rendszerváltás „hőskorának” (máig is) emblematikus nagyvállalkozói mind-mind komoly pozíciókat birtokoltak már a késői Kádár-korszakban is. (Megjegyzendő itt az is, hogy a kétszintű bankrendszer, vagyis a kereskedelmi bankok is a szocializmus utolsó éveinek „termékei” – tehát magától értetődő, hogy azok menedzsmentje is „pártállami káderekkel” lett feltöltve. Nem csoda így, ha ez a bankszféra nagyon nem úgy működött, immár a rendszerváltást követően is, mint a nyugat-európaiak…) Mi sem jellemzőbb erre a „szocikapitalista” rendszerre, mint hogy azok a későbbiekben komoly karriert befutott, stabillá válni képes magyar vállalkozások, amelyek nem rendelkeztek erős pártállami eredetű kapcsolatokkal, jelentős részben nem a magyar piacon váltak sikeressé és naggyá. (Jó példa erre a Graphisoft, Bojár Gábor - immár csak egykori - cége, amely nem volt része a „pártállam-eredetű magyar kapitalista mátrixnak” – nem is magyar állami megbízásokon hízott fel a cég, hanem igazi innovatív versenyben, Nyugat-Európában, az USA-ban, Ausztráliában… Nem véletlen az sem, hogy épp a szoftverpiacon akadt egy ilyen példa: ez az iparág ui. egyszerűen nem létezett még a szocializmus idejében – így annak szocialista kapcsolati rendszere sem volt és így nem működhetett a maga sajátos, nem-versenypiaci módján…)
Mivel a nagyvállalkozói „hálózatok” így - nem-teljesítményalapon és nem- versenypiaci módon - működtek, mi sem természetesebb, mint hogy a „belőlük élő” kis-és középvállalkozások sem keresték – mert nem is igazán kereshették e viszonyok közepette – a valódi versenyben a boldogulásukat, hanem igyekeztek maguk is (közvetlenül, vagy nagyvállalkozókon át) az állami „munka- és pénzelosztó emlőkre” cuppanni. Emiatt gyakorlatilag az egész magyar (úgynevezett) „versenyszféra” elkezdett úgy, olyan rendszerként működni, amely eleve lehetetlenné teszi, hogy a tehetség, a szorgalom és az innovativitás adja a siker alapjait – emiatt pedig szükségképpen vált hatékonyatlanná és képtelenné arra, hogy erőforrásokkal láthassa el a társadalmat. Mindez, ismerve az alapokat és az „alapítókat”, törvényszerűen alakult így…
Mármost: ebből az következik, hogy ha jelentősen és tartósan növelni akarjuk a magyar versenyszféra teljesítőképességét, akkor ezeket a „szocialista állapotokat” és érdekeltségi viszonyokat kell megváltoztatnunk. Meg kell változtatnunk az érdekeltségi viszonyokat, mind a gazdaságban, mind pedig a gazdaságunkat körülvevő társadalomban – ezáltal lehet hozzáállás- és gondolkodásmód-változást elérni a versenyszférában. Le kell zárnunk a magyar rendszerváltó kapitalizmus azon szerencsétlen szakaszát, amelyben az állami források kapcsolat-alapokon kerülhettek a gazdaság vérkeringésébe és fel kell ezt váltanunk egy (amennyire csak lehetséges) tisztán teljesítményalapú rendszerrel!
…Ha nem történik meg ez a váltás az érdekeltségi viszonyokban, akkor nem fog tudni a magyar versenyszféra sem fejlődni – mert ismét csak nem a teljesítményfokozásban lesz érdekelt, hanem a dörgölőzésben és a korrupcióban/visszaosztásban. Akkor pedig nem sok értelme volt lecserélni a Közgépet a Balépre… Az igazi harcot pedig nem Orbánnal és a Fidesszel kell majd megvívni itt a valódi hatalomért, hanem azokkal a szocializmusból indult „Nagy Karrieristákkal”, akik manapság is nagyrészt a kezükben tartják a magyar gazdaságot… Mondhatni: a magyar gazdaság fejlődését nem a „multik” akadályozzák, hanem éppen a sokat dicsőített „nemzeti nagytőkéseink”: az a kapcsolati hálózat és az a mentalitás, amelyet ők birtokolnak. (…És még közülük szónokolnak egyesek munka-, teljesítmény- és szaktudás-alapú társadalomról – muhaha!)
Nem szabad, hogy az új kormány belecsússzon egy újabb, esetleg bármilyen jól PR-elt „gengszterváltásba”. (Mert az meg nem igaz, hogy „Minden tőkés gengszter!” – ezt csupán a fentebb leírt magyar tőkés rendszerben szerzett tapasztalatai mondatják sok-sok emberrel itt!) Magyarországon sok-sok olyan vállalkozó van, akik tudják, hogy ez a mostani „kapcsolati kapitalizmus” nem kedvez nekik, és akik inkább tudnának egy teljesítmény- és tudásalapú kapitalizmusban boldogulni. Ezekből a vállalkozókból indulhat ki a magyar gazdaság teljesítménynövekedése – de csak akkor, ha a politikai akarat „megszabadítja őket” ebből a „babiloni fogságból”. Egyenként ugyanis esélytelenek: megeszi őket a „Nagy Rendszer” – egymással összefogni pedig nem szokásuk, hisz ők is csak „magányos magyar harcosok”, erre vannak szocializálódva… Még ők, a magyar társadalom elvileg leginkább a szokásokkal szakítani akaró tagjai sem képesek „felsőbb segítség” nélkül változtatni, sem magukon, sem a megszokásaikon, sem a magyar versenyszférát átható rossz mentalitáson. Éppen ezért lesz egy valóban szabadpiaci rendszerre való átáll(ít)ás az új, 2014-es kormány legsürgetőbb és legnagyobb feladata!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek