„- Az Újvilág: katasztrófa!
- És a régi? Csupa siker?”
Izabella királynő és Kolumbusz párbeszéde az 1492 c. filmből – 1992
Ma Barroso bejelentette, hogy az Európai Unió föderációvá fog alakulni. (A bejelentésről ld. itt: http://index.hu/gazdasag/vilag/2012/09/12/barroso_foderacio_es_bankunio_lesz/) Egységesülni fog hamarosan a monetáris irányítás és előre kell lépni a fiskális unió irányába is, továbbá az uniós szerződést is módosítani kell majd. Hangsúlyozta, hogy nem egy „diktatórikus szuperállam” a cél, hanem egy igazi, mélyen demokratikus föderáció. Ennyit azok félelmeiről, akik arról papolnak, hogy „Ha létrejön a Szuperunió, akkor az egyszerű embereknek nem lesz beleszólásuk a dolgok menetébe!” – mintha éppen össz-uniós keretek között nem lehetne pontosan azt megcsinálni, ami a nemzeti keretek között működik!
Az európaiak az utóbbi egy-két évszázadban megszokták, hogy gondolatviláguk és érzéseik határa egy-egy nemzetállam területéhez kapcsolja őket – ám ez korántsem valami „eleve és örökre elrendelt dolog”. A nacionalizmus kora előtt nem létezett az a „nemzeti érzés”, amire oly sokan oly szívesen hivatkoznak az unió elleni érvként, hogy t. i. az „az emberek lelkében van, kitörölhetetlenül” és hogy ezért nem fog működni az igazi, föderatív unió.
Az a helyzet ezzel a szöveggel, hogy nagyon átlátszó. Azok, aki ezt nyomják, valójában azért nem akarnak uniót, mert valamilyen személyes érdekük az ellen szól. Féltik a „nemzeti hatalmukat” – mint Orbánék. Féltik a „nemzeti privilégiumaikat” – mint a „nemzeti nagytőkések”. Féltik a „megszokott”, „hagyományos” munkastílusukat – mint a görögök. Félnek a teljesítményversenytől. Félnek a minőségi versenytől és félnek a technológiai versenytől – mert tanulni és fejlődni, ugye, rémesen kényelmetlen...
Mondják, hogy „Az Unió: katasztrófa!” – de azt „elfelejtik” hozzátenni, hogy ez úgy igaz, hogy vannak az unióban olyan nemzetgazdaságok, amelyek katasztrofálisan alulteljesítettek, és amelyek katasztrofálisan ésszerűtlen – esetleg: katasztrofálisan hazug – gazdaság- és társadalompolitikát folytattak. Akik most „katasztrófának” mondják az Uniót, csak azt akarják megúszni, hogy az Unió benyújtsa nekik a számlát a meg nem termelt jólét évtizedéért. Azt akarják, hogy menyjen minden úgy, ahogy 2000 és 2006-’7 között ment – csakhogy az nem mehet úgy tovább, mert egyszerűen nincs miből (további fedezetlen, teljesítménnyel alá nem támasztott hitelekből) finanszírozni. A németek meg hadd ne arra keressenek és takarékoskodjanak már, hogy a ...nek legyen miből sziesztázniuk. (Szándékosan nem írtam konkrét népnevet.)
Sokan gondolták úgy az Unióba való belépéskor, hogy onnantól fogva eljön a jólét kora, de úgy, hogy nekik, a belépőknek nem kell ugyanúgy megtanulniuk dolgozni, szervezni, gazdálkodni – és: takarékoskodni, aztán a megtakarításokat célszerűen befekteti – mint a hollandoknak, a németeknek, vagy a svédeknek. Pedig az első előtti pillanatban is látható volt, hogy ez lehetetlen. Az Unió nem arról szól, hogy „eltartunk”, hanem arról, hogy „fejlődjünk együtt!”
...De miért is van kikerülhetetlenül szükség erre az „átkozott” unióra? Nem másért, mint a modern technológiák miatt. Néhány hónapja foglalkoztunk már ezzel, akkor így írtunk:
„A technológia határozza meg a társadalmi kereteket és a technológia fejlődése a motorja a társadalmi keretek átalakulásának is. Minden technológia esetében létezik egy olyan társadalmi szerveződési mód, amelyben az adott technológia a legjobban képes működni, ezáltal a leginkább biztosítva a társadalom anyagi forrásait. Minél több ember tudására, közreműködésére és minél szerteágazóbb ismeretekre van szükség egy technológiához, annál nagyobb együttműködési egységben célszerű azt használni.”
(Az EU, mint technológiai szükségszerűség - http://progressziv.blog.hu/2012/05/14/az_eu_mint_technologiai_szuksegszeruseg)
Erről van szó: az unió, a föderáció azért kell, mert az emberiség által használt technológiák immár túlhaladták a nemzeti kereteket. Megjegyzem: a nemzeti kereteket is éppen a technológiák XVIII-XIX. századi fejlődése és követelményei hozták létre abban a formájukban, ahogy ma ezt tapasztaljuk és megszoktuk. Ebből következően: aki meg szeretne maradni a nemzeti keretek között, az szükségszerűen és kikerülhetetlenül veszíteni fog a technológiai versenyben. Aki pedig abban veszít, az gyakorlatilag minden elveszít: az életminőségét, a munkahelyeket, az egészségügyi szolgáltatásokat és a nyugdíjat is. Azért veszíti el, mert nem fogja tudni finanszírozni ezeket a szintén „modern technológia-alapú” dolgokat. Azért nem tudja finanszírozni, mert gőzgépekkel, kaszával-kapával („nem 21. századi technológiával”*, közmunkával) nem fog tudni annyi erőforrást és olyan színvonalú technológiát előállítani, ami ezekhez kellene.
Ezért nem engedhetünk a „neonacionalisták” csábításának.
Aki a föderatívvá váló EU és a „nemzeti keretek” között választ, az Dr. House kórháza és Biri néne, a javasasszony között kell, hogy válasszon!
* Idézet Orbán Viktortól – ld. itt: http://tv2.hu/tenyek/video/tenyek-este-teljes-adas-2011-05-31-kedd
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek