„Ilyen kevés neuronnal ember nem születik!”
Ruby mondása a Pofa be! (Tais-toi!) c. filmből - 2003
Legkedvesebb nemzetgazdasági miniszterünk mai bejelentésével (http://index.hu/gazdasag/magyar/2012/09/11/matolcsy_atuti_a_vasbetont/) végérvényesen bizonyította, hogy fogalma sincs a közgazdaságtan alapjairól. Korára való tekintettel azt nem tartjuk valószínűnek, hogy az egész közgázt a maga teljességében és komplexitásában el lenne képes sajátítani hátralévő éveiben (érje meg bár az emberi kor legvégső határát), ám mivel szeretett miniszterelnökünk, a Nagy Igazmondó semmiképp sem akar lemondani híressé vált „jobbkezéről”, ezért itt összeállítottuk Matolcsynak azt a munkahely-teremtési és foglalkoztatási „minimumot”, amelynek ismeretében - talán – nem álmodik mond többé akkora baromságokat, mint eddig és ma is. Íme, a mi kis katekizmusunk:
1. Mi a célja annak, hogy növelni akarjuk a foglalkoztatottságot?
Az, hogy munkájukkal többlet-erőforrásokhoz jusson az ország.
2. Miből lesznek többlet-erőforrásaink?
Ha több értékesíthető termék és szolgáltatás keletkezik és/vagy ha jobban értékesíthető termékek és szolgáltatások jelennek meg.
3. Termel-e többlet-erőforrásokat a közmunka?
Nem, mert a közmunka minden eleme eleve közpénzeket emészt fel.
4. De mi van, ha az államilag fizetett közmunkást stikában a versenyszférában foglalkoztatják?
Akkor az van, hogy ugyanazt a terméket nagyobb „kizsákmányolási ráta” mellett állítják elő: a munkaadó bérköltsége alacsonyabb lesz, a nyeresége nagyobb. Ráadásul a „drágább”, korábban ugyanazon terméket előállító munkaerő nagy valószínűséggel válik munkanélkülivé.
5. Mikor van szükség több munkavállalóra?
Akkor, ha van piaci kereslet azokra a termékekre, vagy szolgáltatásokra, amelyeket az új munkába állók állítanak elő/szolgáltatnak.
6. Mikor növekszik a kereslet termékeinkre és szolgáltatásainkra?
Akkor, ha vagy növekszik a bel-, vagy külföldi vásárlóerő (konjunktúra, vagy mesterséges keresletélénkítés), vagy ha a termékeink és a szolgáltatásaink magas minősége folytán van/lesz azokra kereslet (akár még dekonjunktúra és szűkülő piaci kereslet esetén is – mint pl. a német presztízsautókra, vagy a legkorszerűbb informatikai termékek iránt).
7. Vannak-e nagy számban ilyen magyar termékek, szolgáltatások?
Nincsenek.
8. Ha nincsenek, akkor nem is remélhetünk a magyar gazdaságban nagyarányú munkaerő-felvételt?
Nem bizony!
9. De mégis: van remény?
Igen: az, ha képes a magyar versenyszféra – az innováció növelésével és a munkakultúra javításával – új és nemzetközi piacokon is versenyképes termékekkel előjönni.
10. Ehhez mi minden kellene?
Mindenek előtt: egy hozzáértő, kompetens, a folyamatokat átlátni képes kormány, rátermett és felkészült gazdasági miniszterrel, aki jóval több neuronnal rendelkezik, mint amennyivel Matolcsy született. Úgy kell kialakítani a gazdasági szabályozókat, különösen az adórendszert, továbbá a támogatási rendszereket, hogy azok stabilan és konzekvensen preferálják az innovatív készséget. Szükséges, hogy kialakítsuk a vállalkozókban a hosszú távra tervezés igényét – és azt lehetővé is tegye a kormány kiszámítható politikája. Növelni kell a vállalkozók és menedzserek általános vállalatszervezési ismereteit. Mindezek érdekében központi képzési programokat kell elindítani, azzal, hogy a tanultakat szigorúan számon is kérik – és a sikeres vizsga lesz mindenféle állami (és EU-s) szubvenció „beugrója”.
Ha ezt a minimumot sikerülne Matolcsy György miniszter úrnak valahogy a magáévá tennie, akkor talán a jövőben megkímélne minket az olyan szövegektől, hogy aszongya: „a sikeres közmunkaprogramok tudatában, kitűzhetik Magyarország elé a teljes foglalkoztatás célját”. Merthogy ekkora komcsi marhaságokat még Kínában sem mondanak már...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek