- Berlinben csak azzal foglalkoznak, hogy újabb gúnyneveket találjanak. Mit is mondott? Szeszkazán, hordóhas és nyomorék… De azért egy részeges nyomorékhoz képest jól befűtött nekünk!
- Mégis: majd térdre kényszerítjük, szent meggyőződésem!
- Na, idehallgasson okostóni! Még meg se roggyant. Kíváncsi vagyok, hány hajója jut most át, pont most, míg mi itt ülünk és nézzük a plafont? Hol vannak a repülőink, a felderítés, Göring úr? Az ellenségnek mind megvan! Nálunk meg egyre inkább csak a szócsatákra jut pénz. Szájhősök, csupa szájhős, mindegyik!
Das Boot (A tengeralattjáró) - 1981
Igen: hol vannak a repülőink, a felderítés? Orbánnak mind megvan - és akár ebben az órában is bármikor átjuttathat a demokrácia védvonalán akármilyen, neki kedvező törvény-csatahajót… Mi pedig csak ülünk itt és újabbnál újabb gúnyneveket találunk ki neki…
Mik is vannak eddig? Felsorolni sem esik jól – mert mindezek csak szócsaták! Papírhajók vagyunk, mi, „ellenzéki értelmiségiek” egy, az orbánizmus által még nekünk egyelőre meghagyott lavórban és innen lövöldözünk szógolyókat rá.
…Ér ez valamit? Ér az valamit, ha nap mint nap leleplezzük őket és üzelmeiket? Van annak hatása a dolgok menetére, ha a blogketrecben napi tíz-húszezer ember elolvassa, hogy aznap Orbán épp meddig jutott el az egyeduralomban?
Akik a szó erejében bíznak, arra alapoznak, ami a nyugati, fejlett polgársággal rendelkező társadalmakban létezik, de itt nem. Példájukat a kritikus, tényfeltáró értelmiségi szerepkörre mind-mind onnan importálják – ide, erre a polgárt tömegesen sosem termett-sosem látott országba. És talán csodálkoznak, hogy itt ez a módszer nem működik: nem képes kifejteni azt a társadalmi-politikai hatást, amelyet például annak idején a Watergate-ügyben láthatott a világ. Igen: az amerikai választópolgárok felett nem elnökösködhetett tovább Nixon, mert az alapvető élő erkölcsi felfogásukba és több mint kétszáz éves szabad polgári önképükbe ütközött volna…
És nálunk? Mibe ütközik az, amit Orbánék tesznek és amit a kritikus (ellenzéki?) értelmiség nap mint nap szóvá tesz? Miben különbözik az, ahogy ők élnek a hatalommal megszerzett lehetőségben attól, amit oly sokan csinálnak itt? Igen: csupán a mértékben, a lehetőség nagyságában.
Amerikában nem lehet tartósan a polgárok demokrata meggyőződése és önképe ellen politizálni, Magyarországon viszont vígan lehet – mivel épp az ezt eleve képtelenséggé tévő demokrataság hiányzik. Ezért nem ér a gyakorlatban semmit csupán leírni, nyilvánosságra hozni azt, ami itt a hatalom birtokában a múltban és ma is folyik. Ezért nem következik a nyilvános tudásból a nyilvánosság ereje. Itt az emberek az egzisztenciájukat féltik vagy remélik ettől a hatalomtól, a dolog nem úgy működik, hogy van a hatalomtól mindenkor független polgárság és az tartja kordában a hatalmat. Itt úgy működik, hogy a hatalom mondja meg, hogy kiből lehet kegyenc egy-egy adott kurzusra – és mindig van sorállás a kegyenci státusokért! Ja, és a kegy nemigen mutat korrelációt a teljesítménnyel.
Tudomásul kell venni: itt nincs polgári aktivitás és nincs önszervező hajlam – így viszont, ezek híján a hatalom azt tesz, akit akar.
Külön gondot okoz az, hogy ha az embereknek hosszútávú perspektívákról beszélnek, azokra nemigen fogékonyak, ugyanis a Kárpát-medence legképlékenyebb anyaga a beígért jövő. Sosem az, és sosem úgy lesz, ahogy elképzeltük, ahogy számítottunk rá, ahogy ígérték nekünk.
Ellenzéket kell szervezni – csak az ér valamit! Írtunk már arról, hogyan, miképpen lehetséges ez és hogyan biztosítható hosszabb távon is ennek a még nem is létező erőnek a „klasszikus” hatalmi csoportoktól való függetlensége, az, hogy ez az erő a közjót keresse és annak érdekében politizáljon. Akit érdekel, itt elolvashatja: Köztársaság Rt. - avagy: hogyan vessünk véget a közgépezésnek? / http://progressziv.blog.hu/2012/07/17/koztarsasag_rt_avagy_hogyan_vessunk_veget_a_kozgepezesnek
Mi az akadálya annak, hogy a gyakorlatban is megvalósítsuk ezt a módszert, hogy a valóságban is legyőzzük az orbánizmust és ne csupán szócsatákban? Nos, az akadály az időhiány. Aki értelmes, önálló polgár, az dolgozik. Van teendője bőven. Van hivatása, esetleg vállalkozása – és ha ezt odahagyná, akár csak másfél-két évre is a számára ráadásul teljesen ismeretlen feladatot jelentő politizálásért, akkor fel kellene adnia ehhez szinte az egész addigi életét, a karrierjét, az anyagi biztonságát. És még az is lehetséges, hogy nem is lenne belőle jó, a feladatot ellátni képes politikus. Még az is lehet, hogy ha össze is állna egy csomó ilyen emberünk, akkor sem lennének képesek konzisztens, adekvát politikai, társadalmi és gazdasági programot összehozni – mert egyszerűen nem ehhez értenek…
…Viszont, ha a „Köztársaság Rt.-s módszert” követik/követjük, akkor nincs is arra szükség, hogy mi magunk álljunk le-be politizálni: elég, ha csupán az anyagi forrásokat biztosítjuk folyamatosan ahhoz, hogy maga az „Rt.” a piacon elérhető legjobb „szakembereket” szerződtesse a programalkotáshoz és magához a politizáláshoz is! Igen: jól képzett, rátermett – és persze jólfizetett – „zsoldosok” kellenek. A mi feladatunk, egyszerű polgároké, „fejben Orbánt leváltóké” csupán annyi, hogy „deklaráljuk” az „Rt.-t és fegyelmezetten összeadjuk a pénzt annak működéséhez. Ha valóban le akarunk számol(tat)ni az orbánizmussal, akkor csupán ezt és csupán ennyit kell tennünk – de ezt meg kell tennünk, mert helyettünk senki sem fogja megtenni!
Nem bízhatunk a „Majdcsak lesz valaki!”-ben és abban sem bízhatunk, hogy valahogy, valaki alá beállnak azok a politikai erők, amelyek persze szeretnének 2014 után kormánypártok lenni – de amelyektől mind a mai napig nem láttunk-hallottunk koherens programot, kidolgozott részletekkel. Mert az „El kell érni…”, „Meg kell valósítani…”-szerű lózungok nem program, hanem csupán a totális ötlettelenség, az alkalmatlanság és a munka el nem végzésének bizonyítéka! És az eddigi ellenzéki erők ennél többre sosem jutottak és nem is fognak. Ehhez ugyanis valóban a legkiválóbb és legrátermettebb embereket kellene megszerezniük, megbízniuk – nem pedig saját, eddig semmi érdemlegeset nem produkáló aktoraiknak erőlködniük. Régi fejektől új gondolatokat nem remélhetünk – alkossanak bár azok „olajfát”, szerződtessenek bárkit is miniszterelnök-jelöltjüknek, így remélvén „mozgósítani” tömegeket. (Igen: Bajnaira gondoltunk!) Mert a legalkalmasabb és legkiválóbb vezető sem képes eredményt produkálni teljesítményképtelen társaság élén…
Tegnap Orbán nyíltan elmondta, hogy kész akár a demokráciában is „unortodox módszerekkel” élni. A gazdaságban láttuk, hová vezetett ez – kíváncsiak vagyunk-e arra, hogy a politikában, a társadalomban milyen feeling, ha Unortodoxia polgárai alattvaló leszünk?
…Nos, ha nem, akkor: Rt.-re fel!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek