„Ha egy mérnök óvatosan kifejtette ellenvéleményét, értelmiségi aggályoskodásnak bélyegezték. „A vasúthoz nem diploma kell, hanem józan paraszti ész!”– jelentette ki az egykori miniszter. Ugyancsak őróla mesélik, hogy a máriafürdői kisvasút vonalának kijelölésénél maga mellé vette a pályamestert, és azt mondta neki:
– Gyere velem, fiam, megmutatom neked, hogy merre megy majd a vonal, de aztán nehogy ide engedj majd egy mérnököt.”
Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott - 1976
Amikor Orbán Viktor 2010. április 11-én este, a Fidesz győzelemünnepén kijelentette, hogy „Életem legnagyobb feladata előtt állok”, akkor bizony igazat mondott – csak nem úgy, ahogy akkor ebben sokan reménykedtek. A „legnehezebb feladat” alatt ugyanis nem azt értette, hogy fel kell virágoztatnia az országot, hanem azt, hogy miképpen lehet egy nyílt gazdaságú EU-tagállamban megvalósítani a hatalom monopolizálását. Lássuk be: ez valóban reménytelenül nehéz feladat – kicsiben kb. annak felel meg, mint ha télen egy szilánkokra törött termoszban akarnánk forrón tartani a teánkat… Szegény Orbán! Komolyan: sajnálom őt.
Orbánra azt szokták mondani, hogy „ügyes politikus” – nos, egy valóban ügyes politikus sohasem vétene olyan hibát, hogy eleve lehetetlennel próbálkozik. És amit Orbán „bevállalt”, az bizony eleve lehetetlen volt – és ma is az!
Orbánnak értelmiségfóbiája van – pontosabban: jogász- és közgazdászfóbiája. Az él benne – és a rémálmaiban – hogy annak idején, a ’80-as évek második felében is főképpen jogászokból és közgazdászokból állt az a csapat, amely elkezdte megkérdőjelezni a pártállamot, az akkori hatalommonopóliumot. Tette pedig ezt észérvekkel. És mivel jött a Nagy Világpolitikai Történelmi Véletlen, Reagan és Gorbacsov képében, ezért alkalmuk adódott felszámolni is az akkori aktuális hatalommonopóliumot…
Mármost, mi lesz, ha ezrével tenyésztenek itt is közgazdákat és jogászokat – akik aztán, alkalmazva azt, amit az egyetemen (állampénzen) tanultak, szépen szembesítik a mostani hatalom-monopolistákat a tanult elvekkel és a józan célszerűség nevében szövetkeznek az ellen? Áh, jobb ezt megelőzni – úgy, hogy gyakorlatilag elzárjuk az „akárkik” gyerekei elől e „veszélyes tudást adó” pályákat, fenntartva azokat a „valakiknek”, vagyis a hatalommonopólium kivételezettjeinek-kedvezményezettjeinek, akik sarjaik számára ezt finanszírozni képesek. Orbán abban bízik, hogy ezek gyerekei, megszerezvén a tudást, azt „nemzeti tőkés” szüleik cégeiben fogják kamatoztatni és nem szítanak „ellenforradalmat” a saját családjuk és jólétük ellen… De Orbán téved, ha azt hiszi, hogy a rendszer kedvezményezettjeinek gyerekei örökre le vannak kötelezve a rendszernek. Gyakran épp közülük kerülnek ki azok, akik rálátnak a rendszer ésszerűtlen, pazarló, a fejlődést gátló mivoltára – és fellépnek ellene.
Orbán ma igazolta, mekkora különbség van „diplomás” és „értelmiségi” között. Ma a maga teljes valóságában megmutatkozott Orbán és rendszere: a Fidelitas tagjai előtt elmondott beszédében egyszerre mutatta meg tudás- és értelmiségellenességét, továbbá azt, hogy a tudásalapúság terén is szembemegy a világgal. De megmutatkozott az is, hogy egyszerűen nem értik, hogyan működik a piacgazdaság…
Kezdjük ez utóbbival – elvégre egy EU-s tagállam miniszterelnökétől talán ez a „legdirektebb módon durva”. Orbán azt hiszi, hogy ha egy országban elegendő mérnök és melós van, akkor eljő a Kánaán… Csakhogy ez nem így működik – mert hiába vannak mérnökök és munkások, ha nincsenek őket foglalkoztató, magas technológiai színvonalat képviselő vállalkozások, ha nincs jól teljesíteni képes, az innovativitást fontosnak tartó versenyszféra. Sok jól képzett műszaki szakemberre csak olyan gazdaságban van-lehet szükség, amely a sikerét a kiváló minőségre, a folyamatos fejlesztésre alapozza. De ahol a miniszterelnök szerint az ország fejlődését „nem XXI. századi technikákkal” kellene elérni, ott ugyan mit ér egy kiválóan képzett mérnök? És ahol az ország No.1-es „nemzeti vállalatára” az jellemző, hogy „a Fideszhez kötődő üzleti csoport vezetőinek… nem kenyere a hosszú távú, felelős üzleti gondolkodás”, illetve: „a tulajdonosok csak a pénz töredékét forgatják vissza, nagy többségét osztalék formájában kiveszik” (idézet innen: A Simicska–Nyerges-klán milliárdjai - http://hvg.hu/itthon/20120704_simicska_nyerges_milliardok), ott nem érdemes (immár saját zsebből, vagy önmagunkat évtizedekre eladósítva) beruházni a korszerű műszaki tudás megszerzésébe – mert úgysem lesznek vállalkozások, ahol ez a megszerzett tudás hasznosulhatna.
Aztán… Ha abból indul ki a kormány, hogy miképpen „szavaznak” a fiatalok a jelentkezésükkel arról, hogy melyik felsőoktatási intézmény „kurrens” – és a többinek „pusztulnia kell” – akkor alapvető dolgokat hagy figyelmen kívül. Nem gondol arra, hogy a ma aktuális pályaválasztást jobbára az határozza meg, hogy 5-10 évvel ezelőttről mi rögzült az emberekben „kurrens diplomaként”. Tehát: így a felsőoktatás jövőjét a múlt közhiedelmeire építjük. Továbbá: nem gondol arra az ekként „oktatáspolitizáló”, hogy sok fontos pálya azért nem vonzó, mert nehéz, vagy éppen annyira alacsony az ott elérhető jövedelem, hogy egyszerűen nem érdemes oda jelentkezniük az erre egyébként megfelelő képességekkel rendelkezőknek. …Nos, nem tudom, mennyire lesznek vonzóak a felvételi jelentkezések alapján a biológiai és genetikai kutatásokkal foglalkozó szakágak, vagy épp az elméleti fizika – de az tény, hogy ezek nélkül sem bio-, sem nanotechnológia nem létezhet.
Említettem fentebb a miniszterelnök tudás- és értelmiség-ellenességét is, valamint azt, hogy a tudásalapúság terén is szembemegy a világgal. Szerinte elegendő, ha kialakítanak egy önfenntartó (értsd: állami finanszírozást nélkülöző) felsőoktatást, ahol a diákok vagy a szülők zsebéből, vagy diákhitelből tanulhatnak, ahol nem költenek a drága közpénzekből „úri huncutságokra”. Szép gondolatok – illőek egy igazi, tőrőlmetszett bunkóhoz, aki a kocsmapultnál támaszkodva szemléli a felette álló világot. Ez egy olyan ember gondolkodásmódja, aki fel sem fogja, hogy mit is jelent a kultúra – és itt most nem a „lila művészetekre” gondolok, hanem arra a teljes tudásra, amely létrehozza, fenntartja és fejleszti a modern civilizációt. Orbán egy olyan ember világát szemlélteti, akinek fogalma sincs arról, hogy minden technikai fejlesztés mögött hosszú-hosszú évek – vagy akár generációk – folyamatos intellektuális tevékenysége áll. Ez a munka szellemi műhelyekben – egyetemeken, kutatóintézetekben – folyik, és ha ezeket nem tartjuk fontosnak, ha nem támogatjuk őket hosszú időn át, bőkezűen és folyamatosan, akkor ne is várjunk tőlük semmit. Ne várjuk azt, hogy lesz olyan tudás a magyar felsőoktatásban, amelyre tudásalapú társadalmat lehet felépíteni. És ha nem a tudással akarjuk működtetni és fejleszteni a gazdaságunkat, akkor igazán nem tudom, hogy mivel? Mink van nekünk a természettől, ami kiválthatná a tudást? Semmi! …És ha nincs, akkor miből is lesz – tudás híján, innovatív és intellektuális műhelyek híján – fellendülés?
Orbán a focipálya lelátójáról szemléli a világot. A fejében focimeccs zajlik. Egy focimeccs pedig nyers, egyszerű, erőszakos, cseles – de csak rövid ideig tart. Meccstaktikával nem lehet egy országot hosszú távon fejleszteni – mert ahhoz a durva finesznél jóval több kell: holisztikus kultúra. Műszaki kultúra, tudományos kultúra, az intellektuális kihívásokhoz „hozzáedző” művészeti élet, közéleti és politikai (vita-)kultúra. Csupa „liberális szemét” a meccs után a kocsmákban továbbjátszók szemében. De figyelem, miniszterelnök úr: vegye csak elő a történelmet és meglátja, hogy minden nagy fellendülés totális kulturális fellendülés volt, nem csupán valamiféle „szakbarbárok egészpályás letámadása”. Így ment ez a XII. században, így a XVIII. századi Angliában, vagy a XIX. századi Németországban – de még a dualista K.u.K. monarchiában is.
A modernkori autokráciák rendre értelmiség- és tudásellenesek; azt hiszik, hogy ha kézben tartják a tudást, akkor a társadalom is a markukban lesz. Olyan hülyeséget csak egy pánikba esett diktátor képes kinyögni, amit ma Orbán mondott, hogy „ellenforradalmi kísérletek zajlanak” a felsőoktatásban.
Orbánék azért szeretnének egy szinte csak műszaki szakértelmiséget termelő magyar felsőoktatást, mert azt hiszik, hogy az általuk képviselt „oligarchisztikus” politikai erőnek akkor van esélye a hatalomra, ha a társadalmi és gazdasági kérdésekre nyitott, ahhoz értő értelmiséget elsorvasztják. Az van a fejükben, hogy ha most, a még rendelkezésükre álló szűk két évben sikerül annyira szétverni a felsőoktatást, hogy az legalább egy évtizedig ne térhessen magához, akkor, ha 2014-ben ki is buknak a hatalomból, akkor lesz esélyük egy „leromlott értelmiségű” Magyarországon visszatérni oda. Ha a ma és a következő években egyetemi tanulmányokba fogó fiatalok e rombolás nyomán csapatostul hagyják el az országot és mennek külföldi egyetemekre, akkor ők nagy valószínűséggel örökre ott is ragadnak – csökken tehát az országban az orbánizmust átlátni képes szavazópolgárok relatív aránya a „masszához” képest. És: ha megfélemlítő taktikájuk és káderpolitikájuk révén sok tehetséges, de velük nem szimpatizáló oktató hagyja el a magyar felsőoktatást, akkor ugyebár sokkal nehézkesebb lesz a károk helyreállítása is – akkor pedig tovább maradhat a Fidesznek kedvező káosz és intellektuális mélyrepülés is. Orbán hazudik, amikor azt mondja, hogy „Öt-hat év múlva nagy tömegben jönnek majd vissza Magyarországra azok a fiatalok, akik korábban külföldre mentek pénzt keresni, vagy kalandvágyból.” – mert igazából éppen az kedvez neki, hogy ezek soha ne jöjjenek ide vissza.
…És meg is tesz ennek érdekében mindent – ez lenne a célja a nagy felsőoktatási átalakításnak is.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek