"Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a 'jobboldaliság' címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő mint 'keresztény magyar ember', előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert 'keresztény magyar úriember', joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem 'keresztény magyar' vagy 'úriember', tartani a markát, s a keresztény magyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potya nyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában. Mert ez volt a jobboldaliság igazi értelme. S ez a fajta nem tanul. Aki elmúlt harmincéves, és ebben a szellemben, légkörben nevelkedett, reménytelen; talán megalkuszik, fogcsikorgatva, s mert önző és gyáva: bizonnyal hajlong majd az új rend előtt; de szíve mélyén örökké visszasírja a 'jobboldali, keresztény, nemzeti' világot, amelyen belül olyan szépen lehetett zsidó vagyont rabolni, versenytársakat legyilkolni és aladárkodni a nagyvállalatokban, képzettség és hozzáértés nélkül. (...) Ez a fajta soha nem változik meg. De amíg ezeknek szavuk van vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet."
Márai Sándor: Napló - 1944
Van ma nagyjából 2-2,5 millió ember Magyarországon, aki úgy érzi: lassan rázárul a ketrecajtó. Ez persze pánikkal tölti el: szabadulna – de nem tudja, hogyan lehetne megszabadulnia a ketrechelyzet okozóitól? Nem képes erre működő algoritmust felállítani: se rutinja ebben, se türelme hozzá, hogy megtanulja. Ezért csak rúgkapál és kiabál – mintha valóban egy ketrecben vergődő oktalan állat lenne! (Vagy éppen reményvesztetten morog és szorong a sarokban…)
Bezzeg az a másik, szintén kb. kétmillás társaság, akik még ma is hangosan éljenzik a „ketrecépítőket! Ők tudni vélik, mit kell tenniük – és teszik is: tűzön-vízen át kitartani a Vezér és a Zászló mellett. (Ez utóbbi kétféle: vagy tri-, vagy bikolor – kinek-kinek ízlése és/vagy vérmérséklete szerint.) De az ország, amelyet a zászló szimbolizál, ugyanaz: „színmagyar” – és persze „Nagy-”!
Ebben a másik kétmillás társaságban van egy alapvető parancs: a tábort mindenképpen egyben kell tartani!
…Hiszen az utóbbi egy évben már így is annyian dezertáltak! Alig maradt bő egymillió híve a Fidesznek, és ha ehhez hozzá is vesszük a Jobbik majdnem egymillióját is – mert jól tudjuk, bizony: hozzá kell venni! – akkor is csupán kétmilliósra apadt a „tűzön-vízen”-tábor.
A Fidesz és a Jobbik vezetői tudják, hogy (törzs-)fideszesnek és (mag-)jobbikosnak lenni a legtöbbeknél lelki igény – majdhogynem azt mondtam: szexuális – de minimum „szerelem”. Azaz: az agyban kialakult erős és pozitív érzelmi kötődés, mely igényli az együttlétet. (Persze erről a „szenvedő” mit sem tud: sem arról, hogy ez egy korántsem racionális alapú választás nála, sem arról, hogy mik ennek a pontosan leírható idegi-etológiai alapjai. Ő csak „szenved és szeret”!)
Mivel a Fidesz és a Jobbik vezetői tudják, hogy hozzájuk híveiket a vágyaik kötik, ezért elemi érdekük e vágyak kielégítése. Ezek a vágyak kielégülést keresnek – ha nem a valóságban, akkor legalább a politikai pornográfia eszközei által. Ha nem foglalhatjuk vissza a Trianonban elvett területeket, akkor legalább beszéljünk róla. Ha nem tudjuk teljesítményben legyőzni Európát és a multikat, akkor legalább rúgjunk beléjük egy kissé (persze csak úgy, hogy ott ne hagyjanak minket, mint Szent Pál az oláhokat – mert akkor se EU-s pénzek, se EP-s fizetések a jobbikos képviselőknek). Ha a „zsidók” céltudatosabbak az élet dolgaiban és nem csupán ábrándoznak arról, hogy „Ha én gazdag lennék…” és ha nem vehetjük el tőlük munkájuk gyümölcseit, őket pedig (az egyszerűség és a szokás kedvéért) nem lőhetjük a Dunába, akkor legalább iktassunk a NAT-ba antiszemitákat (Fidesz-KDNP), mintha igazuk lenne és a XIX. század végétől összes bajainkért és a sikertelen magyar politikáért valóban a zsidók lennének a felelősek, és beszéljünk az Országgyűlésben Solymosi Eszterről, mintha valóban a zsidók ölték volna meg…
Igen: ezt kell csinálniuk, mert ezzel egyben lehet tartani a tábort – legalábbis annak kemény magját. És fenn lehet tartani a „mi és ti”-felosztást is, ki lehet alakítani a hívekben azt az érzést, hogy ha ki akarják élni (legalább szavakban és gesztuspolitizálásban) a vágyaikat, akkor arra csak egy kemény jobbos kormány alatt van és lesz lehetőségük… (Erről szólnak Márai bevezetőben idézett sorai is.)
…Vegyük már észre, hogy mindez nincs: ez nem a valóság – valóságossá csak akkor és attól válik ez a hatalom és ez a világ, ha hagyjuk általa a magunk világát tematizálni! Ha a szomszéd megőrül, és azt kiabálja, hogy ő Napóleon, akkor nem lesz belőle „közéleti téma”: nem kezdi vitatni az egész utca, hogy Józsi most akkor tényleg Napóleon-e vagy sem? Nem törődünk vele, legfeljebb egy mosollyal nyugtázzuk, hogy „Szegény!”. Elmúlik a roham, vagy elviszik a mentők – és ezzel kész vége!
Ne feledjük: a politikai ábrándoktól való függés, ezek követése is pszichoszociális betegség: az illető nem képes magát normális, polgári eszközökkel fenntartani és ezért érez arra folytonos késztetést, hogy ezen kívüli, a társadalom normális eszköztárából kivetett (mert hosszú távon a használója számára is kontraproduktív) eszközökkel próbáljon kielégüléshez jutni. Nem képesek a valóságban új értéket teremteni – ezért ásnak elő a sírokból régi, a valóságban értéktelen személyeket és emelik őket hivatalos piedesztálra.
Ne legyünk mi is „társadalom-felosztási kényszerképzetek” rabjai: ne gondolkodjunk kényszerjobboldaliul! Ha minden Horthy-szobornál szónokló idiótára „reagálási kényszert” érzünk, akkor mi is olyan, a hasznos munka helyett ordibáló alakok leszünk, mint azok, akik ellen ordibálni akarunk éppen. Attól nem válik a magyar gazdaság sikeresebbé és nem fog tudni több erőforrással ellátni minket, ha bebizonyítjuk, hogy Nyírő antiszemita nyilas volt (ami egyébként úgyis nyilvánvaló). Azt az energiát, amit ideológiai viaskodásra fordít a progresszív magyar szellemi közeg, inkább fordítsa egy komplex társadalmi program összeállítására – ami persze macerásabb, mint kemény cikkekben-posztokban megvédeni a demokrácia eszméit. A demokratizmust az védi meg, ha megy a gazdaság – különben, ha csóróság van, úgyis előmászik a kövek alól az agyakban az „Ezek vagy azok tehetnek mindenről!” ősi ösztöne…
Annak érdekében, hogy a következő hatalom minőségileg meghaladja a mait - de minden eddig a rendszerváltás óta volt hatalmat is -, ne a jelenlegi hatalommal foglalkozzunk immár! Felejtsük el, hogy két évig még minden valószínűség szerint kormányoldalon és attól jobbra folyni fog a nekik a létalapjukat jelentő meg- és megosztás. Mert ha ők nem választhatják le újra és újra szimbolikusan a társadalom egy-egy részét az „egészséges nemzettestről”, akiket aztán minden baj okának jelölnek meg, akkor nem maradna más, mint kijelenteni, hogy ők maguk nem boldogulnak a társadalommal és a gazdasággal és hogy a sikertelenség oka az ő tehetségtelenségük. Ne menjünk bele az ő játékukba, ne legyünk ehhez partnerek – van nekünk más feladatunk is: két év múlva egy racionálisan politizáló és az országot ezzel sikeressé tévő kormányt adni! Erre a feladatra kell felkészülni – nem pedig ilyen-olyan értelmetlen és eredményt úgysem hozó akciókat szervezgetni. Ők azt akarják, hogy mindig legyenek, akik az utca túloldalán ellenük tüntetnek, amikor ők, a „szervezett jobboldal”, éppen valami direkte provokációnak szánt „szimbolikus lépést” tesznek. Mert ha vannak ellentüntetők, akkor van ellenség, akit maguk helyett okolhatnak – és ezzel egyben tarthatják maguk mellett a táborukat. Nekik nem (csak) az a lényeg, hogy benne legyen a NAT-ban Wass Albert, hanem az, hogy rámutathassanak azokra, akik ezt ellenzik, és egy jót kurjanthassanak, hogy „Íme, a nemzet ellenségei!”
Ne bőszítsen a kellő hatalom híján úgyis értelmetlen tiltakozgatásokra az sem, ha az „oligarcha-holdudvar” újabb százmilliárdokat zsebelhet be – mert (ha már meglesz a hatalom) ezek a pénzek a zsebekből visszaszerezhetők, ha valóban törvénytelenül, vagy túlszámlázva az elvégzett munka valós értékét kerültek oda. Ennek megvannak a maga prudens és törvényes technikái. És ne ingereljen az sem, ha „százévekre” neveznek ki bábfigurákat fontos posztokra – mert illegitim kormány* kinevezései is illegitimek: az illetők megszűnnek támogatottak és védettek lenni abban a pillanatban, ahogy az őket kinevezők elveszítik azt a hatalmat, amellyel visszaéltek. Mindez – és még sok egyéb – csak akkor számít a valóságban is, ha két év múlva nem lesz egy olyan politikai erő, amely megszünteti a mára nyilvánvalóan exlexszé vált helyzetet. Ha nem végezzük el azt a munkát, amely egy ilyen erő megszervezésével jár, hanem helyette úgyis céltalan napi tiltakozásokkal kötjük le magunkat és nyugtatjuk meg a lelkiismeretünket (hogy „Jól megmondtuk nekik!”), akkor, a mi célszerűtlenségünktől válik az orbánizmus szilád valósággá – de egyébként nem! (Hozzáértés híján) gazdasági sikereik nem lesznek, így életszínvonal-növeléssel nem kedveltethetik meg magukat. Külső hatalom nem presszionálja a magyar társadalmat arra, hogy akaratuk és érdekeik ellenére is fogadják el Orbánékat 2014 után is. Ha pedig sem belső eredmények, sem külső támogatás, nyomás nincs, akkor a hatalom nem tartható fenn. A kérdés tehát nem a mostani hatalom összeomlása, hanem a következő hatalom milyensége.
Valódi teljesítmény híján a szimbolikus tettek mit sem érnek. Gondoljunk erre, ha legközelebb megint épp kiverni készül nálunk a biztosítékot valami újabb Fidesz-baromság. Az egyetlen dolog, ami valóban ér valamit a mai hatalom ellen, az nem más, mint ha lesz, aki legyőzze őket. A tiltakozás és a spontán harag legfeljebb lázadást képes kirobbantani, de célszerű kormányzást még sosem teremtett, mióta világ a világ. A NAT-ból majd csak akkor kerülnek ki az antiszemiták, ha olyan kormányunk lesz, amelynek a minisztere XXI. századi tudást és mentalitás akar a tananyagban látni – és semmi mást nem tűr meg ott. (Aki ugyanis gyermekének hittant, rovásírást, magyarságtudatot, vagy éppen múlt századi parasztgyerekek élőhelyén tenyésző növénykék és állatkák viselt dolgaival kapcsolatos, ma már semmit sem érő ismereteket akar okíttatni, az tanítsa meg rá maga, otthon, vagy szervezzen rá szakkört!) Pártoligarchák majd csak akkor nem kaphatnak verseny nélkül zsíros állami milliárdokat, vagy száz- és ezerhektárokat, ha olyan kormányunk lesz, amely még a maga számára is lehetetlenné teszi azt, hogy a közvagyonnal ne prudens módon bánjon. Sikertelen politikusoknak csak akkor nem lesz itt kultusza, ha lesz olyan kormányunk, amely az országot sikeressé tévő politikát tud folytatni és ezért egyre csökken azok száma, akik sikerpótlékokra szorulnak.
…Azok közül, akik korábban – vagy esetleg jobb híján még most is – az orbáni politikát támogatják, nem mindenki tartozik a poszt elején említett „lelki igényből fideszesek” közé. A Jobbik-hívek között pedig még többen vannak, akik valójában nem zsidót/cigányt akarnak ölni, csupán a jelen és/vagy a jövő bizonytalansága kergette őket a „határozottan politizáló erő” karjaiba. Mindezekből következően: ha létrejön egy szintén határozottan, közérthetően, ráadásul még ésszerűen is politizáló erő, akkor a két jobboldali párt híveinek egy része is mozdítható lesz általa – ez pedig végleg megadja a kegyelemdöfést a „centrális erőtér” számára.
…És akkor indulhatunk el végre-valahára arrafelé, hogy „Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban…”
*Az illegitimitásról bővebben ld. itt.: http://progressziv.blog.hu/2012/02/20/jogalap_es_alapjogok
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek