„Tekintsétek, miként könyörög Istenhez, hogy küldjön el valakit, aki megváltja mindettől a kegyetlenségtől és barbár gyalázattól. Nézzétek, mennyire kész egy zászlót követni, csak legyen, aki felemelje.”
Niccolò Machiavelli: A fejedelem - 1513
Egy ország erőforrásainak megszerzése – bármilyen meglepő is – egyszerű dolog: csupán néhány dolog kell hozzá… És persze a szilárd elhatározás, hogy meg akard azt tenni! Most összefoglalom neked tíz egyszerű és könnyen követhető pontban, hogy mit kell tenned.
1.
Határozd el, hogy megszerzed az ország minden lényeges erőforrását. Ahhoz, hogy ezt megtehesd, szerezd meg a politikai hatalmat, mert ahhoz, hogy megszerezd egy ország erőforrásait, az ország feletti hatalmat kell előbb megszerezned. Ahhoz, hogy megszerezhesd a hatalmat az szükséges, hogy sokan vágyjanak arra, hogy a hatalom a tiéd legyen. Éppen ezért: elengedhetetlen a tömegbázis – tömegbázist pedig csak egy szervezett-fegyelmezett szervezet képes kiépíteni, majd azt rendszerként, céljai érdekében üzemeltetni. Ezért építs tömegpártot – és mivel a tiéd kell, hogy legyen a legnagyobb tömeg, pártod populista kell, legyen, hiszen minél nagyobb embertömeget akarsz magad mellé csábítani, annál több igen egyszerű gondolkodású embert kell, hogy befogadj. Ha hatalmat akarsz – és ha az a célod, hogy ők is akarják a hatalmadat – akkor többre fogsz menni, ha nekik hazug, de egyszerű és pozitív dolgokról beszélsz, mintha összetett és/vagy számukra negatív igazságokat mondasz. Mert az egyszerű és egyszerűségükből következően többnyire sikertelen emberek szép és jó szavakra vágynak – és arra, hogy legyen, akiben és amiben bízhatnak, hogy a jövőjük kevésbé lesz nyomorult, mint amilyen a múltjuk és a jelenük…
2.
A tömegpárt alapja mindenek előtt néhány olyan ember, akivel céljaitok közösek és akik egyetértenek veled mindazokban az eszközökben is, amelyeket majd fel kell használnotok a célok eléréséhez. Jobb, ha önző és erőszakos társakat választasz, mintha nagylelkű és toleráns emberekkel vennéd körül magad – hiszen a legerősebb ösztönző erő a hatalom megszerzéséért, majd pedig a valóságos célért, az erőforrások megkaparintásáért folyó harcban az önérdek, az önzés és a legtöbb hasznát a kíméletlen erőszaknak fogod venni. Igaz, sokak szemében az önzés és az erőszakosság utálatos tulajdonságok, de egyrészt e tulajdonságok elleplezésére ott a média (amelyről alább még írok), másrészt pedig valójában maguk is önzők és céljaik érdekében akár erőszakot is készek lennének alkalmazni – ha az önzést önmaguk és a közösségük előtt tiszteletreméltóságnak, az erőszakot pedig szükségszerű önvédelemnek mutathatják be.
3.
Ha megvannak a társak, akkor oszd fel közöttük a teendőket. Itt ne a szaktudásra, hanem a lelki hajlamokra és a személyiségükre légy tekintettel – mert a tudás megszerezhető (ha máshonnan nem, felbérelt emberek fejéből), viszont ha az illető lelkében nincs hajlam azt elvégezni, amit rábíztál, akkor nem számíthatsz részéről igazi odaadásra. Ha kiosztottad a területeket, akkor bízd rájuk a további toborzást és az alkalmas emberek kiválogatását – de tudasd velük, hogy személyükben felelnek neked minden egyes, általuk kiválasztott, vagy a későbbiekben az ő választottjaik által verbuvált emberért. Ha azok hibázni fognak, vagy árulókká lesznek, akkor te és a többiek személyesen őt, a te emberedet fogjátok hibásnak, vagy árulónak tartani – és ekként bántok majd vele. A szervezetedet tartsa össze az irántad érzett lojalitás, a benned való hit és az esteleges hibázást követő megszégyenüléstől való félelem.
4.
Ha a tömegre támaszkodva megszerezted a hatalmat, igyekezz azt korlátlanná tenni - ám ennek során törődj azzal, hogy ne építs direkt, felismerhető és rádbizonyítható diktatúrát! Őrizd meg a demokratikus intézményrendszert - csak éppen töltsd fel egzisztenciálisan tőled függő (mert a szabadpiaci közegben való sikerre, boldogulásra képtelen/alkalmatlan) embereiddel. Azzal ne törődj, hogy a pozíciókban, amelyekbe helyezted őket, nem fognak jól teljesíteni: nem a teljesítményükre van szükséged, hanem az adott pozíció által birtokolt, irányított, vagy felügyelt vagyonra, erőforrásra. Azzal sem okoznak számodra nagyobb gondot, hogy a rájuk bízott területet, szervezetet hamar lezüllesztik, mert neked nem a társadalom számára hasznos és szükséges működés a fontos, hanem a hatalom – legalább addig, amíg megszerzed és bebiztosítod mindazt, amit eredetileg elterveztél.
5.
Működtesd úgy az általad birtokolt hatalmat, hogy mindig a számodra (céljaid szempontjából) kedvező döntések szülessenek. A teljes szakapparátust állíttasd át embereiddel így. Ha pénzforrások odaítéléséről, vagy állami vagyon értékesítéséről, használatba adásáról van szó, legyen a rendszer úgy felépítve, hogy bőséges tered legyen a szubjektív értékelésre. A nyilvánosságot lehetőleg tartsd távol – ehhez hivatkozz a piacgazdaságban magától értetődően fontos üzleti titok fogalmára. Ha mégsem tudod majd megkerülni az ügyek felülvizsgálatát, akkor segíteni fog az, hogy a felügyeleti szerveket, fórumokat és magát a teljes igazságszolgáltatást is te tartod a kezedben, így félnivalód nem lesz.
6.
Mivel lopásra készülsz, ezért nagyon fontos, hogy megszerezd az igazságszolgáltatás teljes rendszere feletti ellenőrzést és döntési jogot. Ha ezt elmulasztod, véged: amit megszereztél magadnak, elveszted, ráadásul végtelen megaláztatás is vár rád. Azért, hogy mind ellenségeidet, mint híveidet állandó bizonytalanságban tarthasd, jól teszed, ha az igazságszolgáltatással időnként produkáltatsz néhány kirakatügyet: olyanokat, amelyek vagy tele vannak bizonytalansággal, (ahol a jogszabályok nem egyértelműek – vagy ahol akár te magad alakíttattad úgy a jogszabályokat, hogy azok ellentmondásosak legyenek), vagy olyanokat, amelyeknek alapja ugyan valóságos, ám az ítélet vagy nagyon eltúlzott, vagy (egy-két esetben, gondosan megválogatott vétkesek esetében) feltűnően enyhe. Mindennek az lesz a haszna, hogy bárki, aki valamibe bele akar kezdeni, eleve szoronghat, hogy akár a bizonytalan szabályok akaratlan megsértése esetén, akár pedig azért, mert valamilyen módon az államod ellensége, igen könnyen pórul járhat. Ez a módszer hamarosan passzivitásba merevíti az egész társadalmat, benne az üzleti életet is: mindenki a hatalom kegyeit keresve-bebiztosítva igyekszik majd élni, cselekedni és pláne üzletet kötni!
7.
Szerezz felügyeletet a média felett – ez lehet tulajdonlás, de lehet állami ellenőrzés is, amely persze a te kezedben van. A maradék független médiumot pedig már jó előre hiteltelenítsd el, legalábbis azok szemében, akik mint szavazók, a hatalmad fenntartására kellenek neked. Azért hagyj néhány kisebb független médiumot – ők majd jól jönnek, ha az EU erősebb államai basztatnak azzal a bizonyos médiaszabadsággal. Akkor majd rámutathatsz erre a néhány, tengődni hagyott túlélőre, hogy „Lám, ezek is folyton engem kritizálnak!”
8.
Ne feledd: azokkal szemben, akik már eleve az ellenfeleid voltak, nem tartozol semmiféle felelősséggel. Mivel ők átlátnak rajtad és szándékaidon, így a legtöbbjüket semmiféle kedvezménnyel nem állíthatod őket magad mellé. Hasonló a helyzet azokkal is, akik annyira gyámoltalanok, annyira tudatlanok és tájékozatlanok, hogy képtelenek ellened fellépni. Nyugodtan hagyd őket tengődni – a nyomor egy szintjén már az emberek úgyis megszerzik maguknak azt a keveset, ami elég ahhoz, hogy kibírják a következő hónapot is. Legfeljebb sanyargasd kissé őket és persze tartsd félelemben – de azt is jól teszed, ha felcsillantod előttük a (természetesen nem valós) kiemelkedés lehetőségét. Ez utóbbi azért jó, mert mondhatod, hogy „Aki valóban akar, az kiemelkedhet, hiszen vannak erre programjaink!” – és így a kiemelkedni mégsem képes tömegek ellátatlansága miatti elvi felelősséget elháríthatod, mondván: „Lusták, nem érdemelnek jobbat!” …Ne félj: az amúgy is szorongó, egzisztenciájukért remegő „középrétegek” örömest fognak e hamisságodhoz asszisztálni! Hiszen lesznek, akikhez képest fölényben érezhetik magukat – és ez nagyon fontos a kisembereknek! Sokan közülük (mint apparátusod alsóbbrendű végrehajtói) önként, lelkesen és nagy meggyőződéssel fognak neked segíteni a legalul élők repressziójában!
9.
Ne feledd: hatalmad nem fog örökké tartani – ezért ne feledkezz meg a túlélésedet és a bukásodat követő időkben majdan a jólétedet garantáló lépések megtételéről sem! A leghasznosabb, ha te magad szervezed meg a bukásodat – mert a spontán folyamatok mindig kockázatokat rejtenek magukban! Ki tudja? Akár még tisztességes és igen-igen tehetséges emberek kezébe is kerülhetne utánad a hatalom – ha nem kutatnád fel és semmisítenéd meg az efféle alakokat már idejében! (Erre jó, ha az illetőt, aki túlságosan tehetséges, túlzottan bátor és magabiztos és ráadásul még vezetői képességei, karizmája is van, külföldre kényszeríted. Ott, megízlelvén a szabadságot és a jólétet, nagy valószínűséggel el fogja veszíteni a motivációit, amelyek itthon ellened sarkallják…)
10.
Építs ezért jó előre és nagy gondossággal magadnak ellenzéket, hogy a majdan téged leváltók/„elkergetők” is valójában a te kreatúráid legyenek. Ha már látod, hogy közeleg hatalmad vége, akkor tereld úgy a közhangulatot, hogy „ellenzéki” kreatúráidban lássa a nép a lehetséges alternatívát. Arról persze gondoskodj, hogy az általad kreált ellenzék kulcsfigurái valamiképpen kompromittálhatók legyenek: erre a célra a magánélet ugyanúgy megteszi, mint egyes múltbeli bűncselekmények, melyeket te eltussoltattál a hozzád lojális igazságszolgáltatással, vagy akár az, ha az illetők korábban épp a te rendszered hasznos embereiként tevékenykedtek.
…Ha a fenti tanácsaim szerint fogsz eljárni, nagyon valószínű, hogy sikeres leszel egy olyan országban, mint amilyen például a XX. század végi–XXI. század eleji Magyarország volt!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: