Mátyást mostan választotta
Mindez ország királyságra,
Mert ezt adta isten nekünk
Mennyországbul oltalmunkra.
Dal Mátyás királlyá választásáról – XVI. sz.
Most sokan ünnepelnek ebben az országban: „Megbukott Schmitt - itt van az igazság!” – mintha azzal az aktussal, hogy a SOTE megvonta a doktori címet Schmittől, visszatért volna közénk Mátyás király. Hiszen őutána sóvárogva hangzott itt e tájon századokon át: „Meghalt Mátyás király – oda az igazság!”
…És lám, most hirtelen itt terem előttünk egy darabka igazság! De feltámadt-e ettől Mátyás?
Nem! Rá még várnunk kell! Mert ami ma történt, az nem az igazság győzelme volt. Nem az történt, hogy tisztességes életteljesítményt maguk mögött tudó, becsületes emberek természetes reakciója mondatta ki azt, hogy „Elvesszük a doktoriját!”, hanem egy hosszú és kínos maszatolási és méricskélési folyamat „legkisebb rossza” az, ami ma megtörtént. Orbán és körei úgy válogattak hosszasan a rossz és kevésbé rossz végeredmények között, mint tót a hugyos körtében: „Ez is pösös, az is pösös – de vajon melyik a legkevésbé pösös?” Melyik az, amelytől mi, az elit és szövetségeseik, az oligarchák tovább kormányozhatnak? Melyik az a megoldás, amelyiket a legkönnyebb lesz ha nem is megmagyarázni, de legalább elfeledtetni? És melyik esetén tudunk a lehető legjobban elhatárolódni a „kész tény” lopástól – hogy ne jusson a jónép eszébe az az egyszerű tény, hogy amíg Pali csak szövegeket lopott, külföldről, addig Viktor és társai az egész országot lopják el, a magyaroktól.
…Ugyan hol van ez az igazság győzelmétől – és hol van a nép győzelme ebben a dologban? A nép passzív volt. Mert csak várta a híreket, de nem alakította azokat. Kivétel az a néhány újságíró, akik előásták az infót, azok az egyetemisták, akik odaültek (talán egy tucat, a SOTE több ezer hallgatója közül – hát kell ennél szomorúbb bizonyíték arra, hogy lófasz van itt, de nem demokrata mentalitás?).
Passzívan nem lehet demokráciát működtetni – hiszen a demokrácia per definitionem a nép uralma. A passzív uralkodókról pedig egy közös dolgot jegyzett fel a történelem: meg szoktak bukni és elvesztik a hatalmukat!
…De ha a nép nem képes uralkodói feladatait betölteni, akkor mitévők legyünk? Legyünk vulgárrealisták és csináljunk hátra arcot az egész demokráciásdival? Vágódjunk hasra össznépileg Orbánék előtt, mondván: „Gyalogolj át rajtunk, jó gazdánk!”? Egyáltalán: létezik-e olyan módszer, amellyel eljuttatható egy egész nép a passzív alattvalói státuszból és a hozzáillő mentalitásból az aktív demokrataságba? Merthogy ezzel rendszerváltó politikusaink bizony adósak maradtak! Ők, rossz mérnök módjára, úgy számoltak, mintha itt „gránitkeménységű demokrataság” lenne és ezer évig csak azt várta volna a magyarság, hogy végre „a dolgozó nép okos gyülekezetében” maga intézhesse a sorsát, éspedig felelősséggel és kellő kompetenciával. Pedig itt sosem volt más, mint az atomizáltság futóhomokja – gránitról csak a Mórágyi-rögnél beszélhetünk Hunniában!
Le kell számolnunk azzal a közkeletű, magyar liberális és baloldali közegben elterjedt illúzióval, hogy itt minden további nélkül lehet demokráciát csinálni.
…És itt térek vissza Mátyás királyhoz!
Az tény, hogy a magyar lakosság (polgároknak nemigen tudom őket, többségüket, nevezni) a barom megadásával tűri azt, hogy jelenlegi uralkodó osztálya (igen! – szokjuk ismét e fogalmat!) a legelemibb hosszú távú érdekei ellenében cselekedhessen. Például: azt ad neki köztársasági elnökül, akit akar, és attól is veszi el ezt a titulust, akitől a politikai érdekei így kívánják – és ez csak a jéghegyünk csúcsa. Akik pedig mégsem tűrik ezt, azok sem képesek közösségként érezni önmagukat: ugyanolyan atomizáltak, mint a tűrő barmok, csak épp más az ízlésük – de a politika jóval több és más is, mint eszmék és esztétika!
Magyarországot manapság egy „negatív Mátyás király” uralja: sem a műveltsége, sem a széles látóköre, sem a távlatos elképzelései nem felelnek meg egy „ideális uralkodóéinak”. És nem véletlen, hogy épp a műveltséget tettem az első helyre, ugyanis az ország vezetése mindenek előtt kulturális kérdés… Miféle kultúrideálok élnek és munkálnak bennünk - afelé mozgatjuk az országunkat. …Nyilván, itt kultúra alatt nem az értendő, hogy az illető szereti-e, érti-e a klasszikus balettet, hanem az – is –hogy mit gondol az emberek közötti viszonyokról, mit tart helyesnek és általában: mit gondol a világról és hogyan fogja fel azt? A puszta hatalom nem elegendő ahhoz, hogy „nagy királyok” lehessünk…
Nincs demokrata mentalitásunk, van viszont egy önző uralmi elitünk, élén egy egyre zsarnokibb és egyre kényszeresebb „vezérrel” – hogy lesz ebből prosperáló közszabadság és gazdaság? Hogyan jutunk el a polgári felelősségtudatig és hogyan leszünk gondos előretervezők?
Tanárok kellenek. Tanulnunk kell. Tanárok alatt pedig olyan vezetőket értek, akik felfogják a jövő előtt viselt felelősségüket és megvan a kellő hatalmuk is ahhoz, hogy okosan rendezzék el az ország belső viszonyait. Igen: vezetőkről beszélek, politikai vezetőkről. Jól politizálni leginkább jó politikusoktól lehet megtanulni - ha már a történelmünkben nem voltak spontán, polgári módok erre. Olyan politikusok kellenek, akiknek a hatalom nem arra kell, hogy általa jól kifoszthassák az országot, hanem arra, hogy lassan, türelmesen megmutathassák a népnek, hogy miképpen kell országát gazdagítani. Olyan politikusok kell, hogy vezessék ezt az országot, akiknek nem az az ambíciójuk, hogy mindenáron ők vezessenek, hanem az, hogy kiemelkedő tudásukkal és képességeikkel egy még sosem elért minőségű Magyarországot segítsenek megteremteni.
Ilyen embereknek kell egy új, erős, ütőképes politikai erőt létrehozniuk, azért, hogy ilyen politikusok vezessék Magyarországot 2014 után.
…A magyar népről azt írtam fentebb, hogy passzív – ez igaz, de nem hülye! Ha megérzi, hogy felkínálnak neki valami minőségileg mást, akkor talán elegen ismerik fel, hogy érdemes egy x erejéig ezt a mást támogatni. Annyi talán elvárható és kitelik a magyaroktól, hogy „felismerjék Mátyás királyt”, akár álruhában is, hogy ismét köztük jár… Mert ha ez nem történik meg, ha legközelebb is csupán a „nagyurak” egyik csoportját cseréljük le a másikra, akkor az igazság még sokáig aludni fog!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek