„Oa’ stolz’a Schütz in seim bescht’n Joahr’n
Er wuade w’ggeputzt von dea’m Erd…”
(„Egy büszke vadász a legszebb éveiben
El lett takarítva erről a földről…”)
Jennerwein, a vadorzó - bajor népdal, 1860 körül
Megszoktuk már, hogy Orbán mást mond otthon és mást máshol… De amit tegnap Münchenben produkált, az „új minőség” volt e téren! Különösen akkor, ha szavait összevetjük az alig néhány nappal korábban, a Kossuth téren elmondott függetlenségpárti és szabadságharcos beszédével.
Mit is hallottunk tőle március 15.-én?
„A magyarok nem fognak idegenek diktátumai szerint élni, nem fogják feladni sem a függetlenségüket, sem a szabadságukat”.
Igazán felemelő, bátor szavak – jól van, Viktor fasza gyerek vagy!
…Otthon, a tieid között – mert mit mondtál tegnap Münchenben, a bajor tartományi miniszterelnökkel folytatott tárgyalások után:
„A német és a magyar gazdaság lassan, de biztosan összenő.”
…Placcs!
Nem tudom, hallotta-e ezeket a szavakat az a néhány tucat („kétszáz” – MTI) szimpátiatüntető, aki Orbánt Münchenben köszöntötte – és ha nem hallotta, akkor vajon akkor is megéljenezte volna-e ha hallotta volna? Otthon (bajor tájszólásban, müncheniesen: „dahoam”) „szabadságharcos” – Münchenben (alig 600 km-re a „dahoamtól”) pedig máris kész „összenöveszteni” a magyar gazdaságot a némettel!
Március 15-én, a Kossuth téren ezt is mondta Orbán:
„Az ember ifjúkorában radikális, mint Petőfi, aki fel akarta akasztani a királyokat, férfikorban inkább józanul tettre kész, mint Kossuth, később pedig inkább hajlik a bölcsességre és a fontolva haladásra, mint Széchenyi.” – nos, ehhez, müncheni szavai és tettei ismeretében nyugodtan hozzáfűzhette volna: „…és ha nálánál nagyobb erővel kerül szembe, akkor pedig leteszi a fegyvert és megadja magát, mint Görgey!”, mert ezt tette Münchenben… Kíváncsi vagyok, hogy ha ezt az utolsó félmondatot is tartalmazta volna a Kossuth-téri beszéde, akkor vajon megéljenezte volna-e a tömeg?
…Gondoljunk csak bele abba a kettősségbe, amely a budapesti és a müncheni kijelentésekben megmutatkozik!
Ha két dolog összenő, akkor mindkettő megszűnik „szabad és független” lenni – az összenövéssel elveszítik önálló mivoltukat. Akkor pedig hogy-hogy „nem fogják feladni a függetlenségüket” a magyarok? Hacsak úgy nem, hogy a német gazdaság a magyarba nő bele, azt a magyar gazdaság fogja magába olvasztani! Ez viszont még Matolcsy híres magabiztosságával és optimizmusával felvértezve is több, mint óriási feladat lenne… Különösen annak tükrében, amit Orbán müncheni előadása végén mondott, hogy t. i. ha a németek nem állnának a magyarok mögött a háttérben, "akkor nem biztos, hogy talpon lennénk".
…Szóval, a helyzet a következő: van a német gazdaság, egész Európa legerősebb, legteljesítőképesebb gazdasága – az a gazdaság, amely húzza, támogatja és bizony sokszor „talpon tartja” a sok kis, gyenge gazdaságocskát… És van a magyar gazdaság, amely a Kádár-korszak óta, a ’60-as évek második felétől egyetlen évben sem volt képes önmaga szükségleteinek megtermelésére. Mindig mások segítségére szorult azóta, mindig kellett valaki, aki „talpon tartotta”. Két teljes generáció nőtt itt fel úgy, hogy nem tapasztalhatta meg a gazdasági stabilitást. Két generáció életét töltötték ki a „válság”, a „reform”, a „megszorítás” szavak – és akkor ez az ország „annektálná” a német gazdaságot? Hiszen március 15.-e óta az a nemzeti feladatunk, hogy „nem fognak idegenek diktátumai szerint élni”…
Orbán „szabadságharca” csupán a Kövérlaci-kubatovlisták-oligarchabarátok háromszögben érvényes – ez az ő otthona, az orbáni „dahoam”…
…De az csak egy dolog, hogy egy miniszterelnök marhaságokat mond. A nagy baj az, hogy ezzel „piaci igényt szolgál ki”!
Nem csak Orbán nem érti, hogy immár nincs belföld és külföld, hogy a magyar határ Hegyeshalomnál egyszerűen semmit sem jelent. És nem csak Orbán gondolkodik úgy, hogy él itt és fenntartható-fenntartandó „a létezés magyar minősége”. Bizony: sokan szeretnék a világot megállítani a határainknál! Éspedig azért, hogy ne kelljen azzal minőségi és teljesítményversenyben megmérkőzni. Egy olyan versenyben, amelyről ezek az emberek előre tudják, hogy abban az ő tudásuk, képességeik, vagy épp szorgalmuk révén nemigen győzhetnének… Ezek az emberek üvöltenek a gyönyörtől, amikor Orbán – vagy épp a Jobbik – úgy teszik fel a kérdést, hogy „Gyarmat vagy szabadság?” Csak éppen azzal nem akarnak szembesülni, hogy ez egy hamis, hazug kérdés, amit azért tesznek fel nekik a szónokaik, hogy eleve hazug választ adhassanak arra! Mert igazán szabad csak a magáról gondoskodni képes ember és nép lehet – és, mint fentebb írtuk, a magyar nem ilyen, immár fél évszázada…
…Hogy mennyire nem igaz, az, hogy Magyarország lezárható Hegyeshalomnál, mi sem bizonyítja jobban, mint orbán tegnapi müncheni szavai: ahogy kimondta azokat, máris „itthon voltak” – és „eltakarították” a „szabadsághős-Orbánt”! És: amit néhány napja a Kossuth téren („dahoam”, házi használatra) harsogott, az is azonnal „Münchenbe érkezett”. Amit Orbán és az orbánisták gondolnak, hirdetnek és szeretnének, az a XIX. század – legfeljebb a XX. első fele. Ma ez megvalósíthatatlan – de a magyarságra nézvést kifejezetten káros is lenne, ha valahogy mégis megvalósulna! Amit ma Orbánék csinálnak, az néhány tucat magyar család gazdasági érdeke csupán, és az a még néhány százezer is, akik nyertek tavaly az egykulcsos adóval, igen hamarosan szintén a „rossz oldalon” fogják magukat találni, ha mi itt nem teszünk meg mindent a gazdasági integrációnkért. A mai világ nem azt kérdezi és nem azt respektálja, hogy „független vagy-e?”, hogy „magyar minőséged” van-e? Azt kérdezik és azt honorálják, ha jól teljesítesz. Semmi más nem érdekli őket – legalábbis nem gazdasági értelemben.
Ha jól teljesítesz a gazdaságban, akkor élheted „a létezés saját (magyar, stb.) minőségét”. Mint a bajorok: a teljesítmény megvan – lehet bőrnadrágot hordani, sörkertekbe járni (ahol épp a jó teljesítmény miatt mérhetnek kiváló minőségű sört). De ha a BMV, vagy az AUDI Zaporozsec-minőségben termelne, ha csupán arra lenne elegendő a munkakultúra, hogy tömegrendezvényeken hirdessék: „Független vagyunk!” és hogy „így leírni, megérteni és kifejezni a világot rajtunk kívül más nem tudja. S ez a kulturális minőség az, amit egy kormányzatnak meg kell őriznie, illetve ezt a közösséget abban az állapotban kell megtartania”, akkor bajban lenne Bajorország, Németország – és Európa is!
…De jól van: ne kelljen nekünk, magyaroknak „idegen diktátumok” szerint berendezni itt az életünket. Ehhez viszont az kell, hogy hatékonyabbak, teljesítőképesebbek, a munkát, a termelési és értékesítési folyamatokat jobban megszervezni képesek legyünk a „diktálni akaróknál” – és akkor, de csak akkor joggal mondhatjuk majd, hogy nézzétek, ez a létezés magyar minősége! Mindaddig azonban, amíg ez nem így van, addig nem „idegen diktátumnak” kell neveznünk a miénkénél fejlettebb munkakultúrát, tudást és mentalitást, hanem követendő, elsajátítandó példának.
Aki felelős politikát akar folytatni és nem elégszik meg annyival, hogy ártalmas hazugságokkal etesse a valóságról tudni nem akaró népét, hogy a haverokkal uralhassa azt, az nem viselkedhet úgy, mint Orbán. Aki ma így viselkedik, arról a majdani magyar történelemkönyvek kb. úgy fognak írni, mint azokról a főurakról, akik Mohácsnál a saját érdekeiket nézve, hagyták veszni az országot… Aki felelősen akar politizálni és aki gondol a magyar nép előtt viselt történelmi felelősségével is, annak otthon, Münchenben és bárhol másutt ugyanazt a politikát kell folytatnia: a realitások politikáját.
…És nekünk, magyaroknak ideje rájönnünk: nem csupán a Kossuth téren vagyunk otthon – a mi igazi otthonunk, a „dahoam” immár egész Európa!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek