„A kormány az országért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézkedhetik.”
Táncsics Mihály – 1848
„…Sokkal kisebb teher hárulna az Országgyűlésre, és sokkal alaposabban meg lehetne vitatni egy-egy törvényjavaslatot, ha nem tartanának igényt arra a képviselők, hogy minél jobban korlátozhassák a kormány mozgásterét.”
Kövér László – 2012
Istenemre, kedvelem Kövér Lászlót! Kedvelem, mert a nyílt sisakkal küzdő ellenségnek kijár az elismerés. Amíg mások a kormányban és a kormány körül minden eszközzel igyekeznek rejtegetni a Fidesz-hatalom és –hatalmasok valódi szándékait és céljait, addig Kövér Laci a szemünkbe mondja a tutit… Ezt tette tegnapi interjújában is (http://www.hir24.hu/belfold/2012/02/19/kover-nagyobb-hatalmat-adna-a-kormanynak/) – mielőtt továbbmegyünk, érdemes elolvasni!
…Megvolt? Akkor essünk neki!
Igen: itt egy, a parlamentáris demokráciával szakító hatalomideál épül. Arra használja a megszerzett hatalmat a kormány és köre, hogy egy egész Európában példátlan rendszert építsen ki: egy uralkodó osztály zárt, monopolisztikus és hosszabb távon is leválthatatlan hatalmát. Gyakorlatilag egy (nevezzük így) „arisztokratikus köztársaságot”, amelyben a hatalom gyakorlásából, az erőforrásaink feletti rendelkezés és az azokból való tényleges részesedés lehetőségéből a társadalom zömét kizárják.
Bizony: helóták leszünk!
…Aki eddig nem értette például azt, hogy vajon miért, mi célból született az új felsőoktatási rendszer (amely összességében több központi erőforrást igényel, mint az eddigi, a „Diákhitel-2”-t is beleszámítva), az most, elgondolkodva Kövér szavain, immár megtudhatja. Azért lesz kevés államilag finanszírozott és sok (kényszerűen, saját családi háttér híján csak diákhitelből finanszírozható) térítéses férőhely, hogy ezzel „pányvát vethessenek” a majdani értelmiségre. Aki adós, aki aláírta (kényszerből) az őt hosszú évekig röghöz kötő nyilatkozatot, az aligha lesz képes „ugrálni” a hatalommal szemben. Ha önállóskodik és szervezkedik – hogy elemi jogait és érdekeit érvényesíthesse – akkor repülni fog az állásából. Visszatérhet a szép Horthy-, Rákosi-, vagy Kádár-korszak (ki melyiket utálja, féli inkább), amikor egy szűk hatalmi elit repressziójában élt az ország…
Minden egy irányba mutat: 2010 nyara óta egyetlen jogszabály sem született, amely növelte volna a társadalmi kontrollt a hatalom felett.
Kövér nyilatkozata apropóján elérkezettnek látjuk az időt, hogy tételesen is foglalkozzunk a jelenlegi hatalom illegitimitásával és ebből következően az általa összehordott „(köz-)jogi konstrukció” érvénytelenségével, azaz a követő kormányunknak a „Fidesz-béklyókból” való szabadulási lehetőségével.
Autokratikus rendszer kiépítésére csupán abban az esetben szerezhető demokratikus választások által érvényes felhatalmazás, ha az illető politikai erő választási programjában világosan, nyíltan, mondhatni: programja „sarkalatos elemeként” meghirdeti egy ilyen új, a régi, parlamentáris demokratikustól eltérő rendszer létrehozásának szándékát. Ha pl. egy „royalista” párt nyíltan kiáll a királyválasztás és a monarchia restaurációja mellett és ezzel nyer a választásokon, akkor az valóban azt jelenti, hogy legitim módon koronázgathat – mert ezt támogatta a választók többsége. Vagy: ha Hitler és a náci párt valóban megnyerte volta az 1933-as választásokat és nem csupán hatalmi manipulációk juttatták volna Hitlert a kancellári székbe, akkor – mivel nyilvánosan meghirdette a párt kampányában a náci rendszer minden elemét – a népfelségen alapuló felhatalmazás szempontjából legitim lehetett volna a hatalma. (…De egy másik, még a népfelségnél is erősebb elv alapján még akkor sem: ez pedig az elidegeníthetetlen emberi jogok létének elve – hiszen a nácizmus ezekkel is nyíltan szakítani óhajtott. Márpedig az emberi jogok és az emberi élet szentségéből következően semmiképpen sem szerezhet hatalmat és legitimitást egy olyan politikai erő, amely ezeket megkérdőjelező elveket vall. …Ezt üzenem a Jobbikot a „bevett, mert a választók által legitimizált politikai erők” közé sorolni óhajtóknak is…)
A Fidesz a 2010-es választási programjában nem szerepeltette – pláne nem kiemelt helyen – hogy a hatalom birtokában egy olyan politikai hatalmi struktúrát hoz majd létre, amely jóval túlterjed az addigi alkotmány megszabta kereteken, ezáltal minőségileg és lényegét tekintve terelve más irányba Magyarországot. Egy olyan struktúrát, amelynek lényege, hogy egyetlen centrális erőteret hozva létre, ellehetetlenítse más erők és érdekek érvényesülését, szakítson a plurális politikai váltógazdasággal. Olyan struktúrát, amely számos intézmény és jogszabály esetében a saját, négyéves mandátumát jóval meghaladó időtartamra is korlátozza a következő, tőle esetleg különböző kormányok cselekvési jogkörét. (Elég itt példaként az alaptörvénybe iktatott költségvetési korlátra, vagy a „bebetonozott pozíciókra” gondolni, de ilyen pl. az éves költségvetést „megvétózni” tudó Költségvetési Tanács is.)
Bár Orbán az elhíresült 2009. szeptemberi kötcsei beszédében minderről beszélt, ám „műfajilag más” egy zárt körben elhangzó beszéd (amely majd csak 2010 márciusában került nyilvánosságra a Nagyítás című, marginális olvasottságú folyóiratban…), mit egy hivatalos választási program. (…Vagy ha mégsincs a Fidesz és Orbán szerint ebben különbség, akkor miért is „akadtak ki” azon, hogy Gyurcsány őszödön „zárt körben” beszélt?). De még a kötcsei beszéd sem tett említést új alkotmányozásról – és pláne nem annak tartalmáról, sem pedig arról, hogy arra alapozva miféle sarkalatos törvényekkel akarják felszámolni a magyar plurális demokrácia gyakorlati esélyeit.
A Fideszre 2010 tavaszán szavazó választók túlnyomó többsége egyszerűen nem volt arról informálva, hogy „miféle Magyarország” jön majd létre az általa odaadott kormányzati lehetőség birtokában. Ezt csupán a Fidesz szűk belső-felső körei, valamint az őket támogató üzleti érdekcsoportok prominensei tudták – és persze néhány, a dolgokat objektíven látni képes politológus és politikával foglalkozó polgár is, de rájuk a kutya se akart hallgatni. A Fidesz 2006 szeptemberétől arra alapozva vonta kétségbe a szocialista kormányok legitimitását, hogy „hazugsággal és a valóság eltitkolásával nyertek”. Ha akkor elvileg igazuk volt, akkor ebből ma egyenesen következik a saját, mostani hatalmuk „még illegitimebb” mivolta.
…És ezt ők tudják a legjobban.
Már jóval korábban, a „Forradalom”? – Nem: puccs! c. posztunkban (http://progressziv.blog.hu/2011/07/31/forradalom_nem_puccs) leírtuk az alábbiakat:
„Demokratikus szabályok alapján, demokratikus választáson kapott kormányzati felhatalmazást, arra, hogy folytassa, tartsa fenn és lehetőleg erősítse a magyar demokráciát – mind annak intézményes, mind pedig mentalitásbeli, „polgári” oldalát. Ezen a választáson semmiképp sem arra kapta a felhatalmazást, hogy létrehozzon egy, a saját hatalmát akkor is biztosítani és fenntartani képes „rendszert” (alkotmányt és „sarkalatos törvényeket”), ha a magyar választópolgárok többségének véleménye szerint célszerűbb lenne majd az ország sorsát egy másik politikai erőre bízni. Ha mégis egy efféle „önérdekű rendszert” kovácsol, akkor visszaél a demokratikusan szerzett legitimitással – ennek következtében hatalma és a hatalom birtokában hozott intézkedései illegitimmé, „érvénytelenné” válnak.”
Nem sokkal később pedig, az Elszámoltatás – 2014? c. írásban (http://progressziv.blog.hu/2011/10/11/elszamoltatas_2014) ott szerepel a híres Radbruch-elv is:
„A pozitív jogot akkor kell jogtalanságnak tekinteni, ha a törvény és az igazságosság közötti ellentmondás olyan elviselhetetlen mértéket ért el, hogy a törvénynek, mint igazságtalan jognak az igazságosság előtt meg kell hátrálnia.”
Mindezek alapján – bármilyen furcsa is – csak azt mondhatjuk, hogy jelenleg (már, mióta a Fidesz-kabinet elkezdett szisztematikusan visszaélni a kapott hatalommal) nincs is legitim kormánya és országgyűlése Magyarországnak! Vagyis: maga a kormány és a parlamenti „több mint 2/3-os” többség mondott le a választók által számukra adott legitim felhatalmazásról, akkor és azzal, amikor és ahogy elkezdte egy demokrácia-korlátozó hatalmi rendszer kiépítését. Az „aktuális magyar tragédia” pedig az, hogy hiába szállt elvileg vissza a hatalom a népre, az jelenleg nem tudná jobb, alkalmasabb kerekbe helyezni azt, nem lévén kompetens ellenzék…
Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ezzel Orbán és köre is pontosan tisztában van. Igyekeznek is eltitkolni emiatt a saját törvényeik valódi tartalmát, továbbá azt is, hogy miféle összefüggő rendszert alkotnak e törvények és mi célból. Tudják, hogy ha ez kiderül, akkor az Európai Unió két dolog között választhat:
1. Vagy illegitimnek tekinti a jelenlegi magyar kormányt és annak intézkedéseit – legalább utólag, egy másik politikai erő hatalomra kerülése után (ezzel segítve elő a majdani demokratikus visszarendeződést).
2. Vagy pedig elfogadja a demokratikus felhatalmazással való visszaélést és az így létrejött, az EU alapokmányaiban rögzítettekkel szöges ellentétben álló antidemokratikus, „kvázi-egypárti” tagállam legitim létét. De ebben az esetben maga is illegitimmé válik – hiszen megsértette a saját legitimitását megalapozó alapelveit.
Azonban bármit is tesz az EU, csak akkor lehet itt demokratikus visszarendeződés, ha ennek meglesznek a belső előfeltételei – mindenek előtt egy szellemiségében, vezetésében és gyakorlatában is valóban demokrata, jelentős tömegbázissal bíró politikai erő. Enélkül nemhogy az EU, de még a poszt elején emlegetett Jóisten se lesz képes rajtunk segíteni!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek