"Egyetlen szavával sem értek egyet, de az utolsó leheletemig harcolni fogok azért, hogy véleményét szabadon elmondhassa."
Voltaire
„- Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?
Felele Jézus: - Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem.”
János evangéliuma, 19. – Károli Gáspár fordítása, 1586-’89
Harcos ateista vagyok. Illogikusnak tartok mindenféle transzcendens elképzelést az Univerzum létét, keletkezését – és pláne a (világ)végét – illetően. Tisztában vagyok azzal is, hogy a vallásokat az emberi agy „összefüggés-kereső” késztetése hozta létre: amikor még nagyon kevés tényt ismertünk a világról, már akkor is élt bennünk a vágy arra, hogy valamiféle magyarázatra leljünk ezek között – így találták ki őseink az isteneket… Kb. úgy, mint amikor egy 1000 db-os puzzle-ból csupán egy-két tucat elem van meg – és mégis „belelátunk a képbe” valamiféle alakzatot.
…Ez az én elképzelésem – de jól tudom, hogy mások másféle elképzelésekkel élnek és nekik is joguk van a maguk elképzelései szerint boldogulni és konstruktív életet élni, akár egyénileg, akár egy közösség tagjaként. Ezért semmi kifogásom nincs az ellen, hogy akár évezredek óta létező, akár öt perccel ezelőtt alakult egyházak híveiként mindenféle szükségtelen korlátozás nélkül gyakorolhassák hitüket. Ez az ő magánügyük. Véleményem lehet az ő elképzeléseikről, de jogom e hitet korlátozni csak akkor van, ha ők a hitükből előnyt akarnak kovácsolni.
Ha a társadalom más tagjait ezzel nem korlátozza, ha nem várja el másoktól, hogy érdekeik és akaratuk ellenére is azonosuljanak az ő elképzeléseivel (…és ha létéhez, tevékenységéhez nem tart igényt költségvetési forrásokra – de ezt most ne nyissuk ki!), akkor felőlem bárki üvölthet bármilyen képzelt lényhez, én ugyan nem korlátozom ebben – viszont elképesztő ízléstelenségnek tartom azt, ha mások akarják őt korlátozni! Azt pedig egyenesen hajmeresztőnek tartom, ha éppen olyanok korlátozzák bárkik hitéletét, akik amúgy maguk is rabjai valamilyen transzcendens világértelmezésnek.
Igen, a keresztény egyházak manapság nálunk (is) megtapasztalható pökhendiségéről beszélek – különösen a katolikus egyház pökhendiségéről, még különösebben pedig a földi hatalmukkal visszaélő katolikus politikusokéról.
Az, hogy Európában a kereszténység vitte valamire és nem az iszlám, csupán egy történelmi véletlen műve: Martell Károly legyőzte az arabokat Poitiersnél, 732-ben. Ha akkor ő szív le, akkor most az a derék bajor gyerek, a Ratzinger Szepi, pápa helyett főmufti lenne… És az is csak egy – illetve: két - marha véletlen volt, hogy ma Magyarországon a katolikusok dominálnak egyházi pályán: egyrészt Géza fejedelem szállásbirtokai a római rítus szerint keresztény bajorok közelében és nem a görög rítusú bizánciakkal szomszédosan terültek el, másrészt amikor javában folyt a bunyó a pápista és a reformált hit hívei között (XVI.-XVII. század), akkor a mi jó uraink a kőkemény katolikus Habsburgok voltak és ugyebár quius regio - eius religio…
…Ennyit a (katolikus) kereszténység magyarországi „kivételezett pozícióiról” és minden erre alapozott „közjogi befolyásukról” is: csupán azért, mert valaki kétszer nyert a kaszinóban, még nem veheti át az egész üzlet irányítását!
…Ehhez képest tegnap a parlament vallásügyi bizottságának (mi más, mint katolikus!) KDNP-s elnöke, Lukács Tamás kijelentette, hogy az egyházzá minősítés (szó szerint idézem) „nem jog, hanem kegy".
De még azt is mondta ez a jóember (mi más is lehetne, ha egyszer katolikus?), hogy (mivel az egyik „jelöltegyház” vezetője, Iványi Gábor lelkész a Financial Times-ban kritizálta a magyar alaptörvényt) „ideje eldöntenie: politikusként vagy lelkészként viselkedik?” – és az általa vezetett egyház (a Magyar Evangéliumi Testvérközösség) nem ismertetik el a regnáló hatalom által egyházként…
Két dologra szeretném ez utóbbi kijelentése kapcsán felhívni a kedves képviselő úr figyelmét:
1. Őszentsége a pápa államfő is egyben, nem csupán Róma pásztora – ergo „politikusként is viselkedik”. Ha ő is megfogadná Lukács Tamás nevű híve szavait, akkor le kellene tennie vagy a papi ornátust, vagy a pápaságot. …Ez utóbbi esetben Lukács úrék itt lennének „Nagyfőnök” nélkül!
2. Jézus mondá pedig Pilátusnak: „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked.” – ez nem mást jelent, mint hogy az „örök élethez” tartozó dolgokban (amilyen pl. a vallás és az egyház léte is) a föld hatalmasságainak nincs kompetenciájuk. Ergo: a kormány sem szólhat bele (Jézus tanai szerint) az istenre tartozó ügyekbe, jelesül az egyházak létébe-életébe sem!
Értem én, hogy egy hegemóniára vágyó hatalom természetes szövetségese egy hegemóniára vágyó egyháznak és hogy a hegemóniára veszélyes az, ha – éppen szellemiek terén – bárki is korlátok nélkül lehet független. Mi sem természetesebb, mint hogy médiában, igazságszolgáltatásban, oktatásban, politikában és lelki élet terén is azt szeretné a Két Nagy Hegemón (Fidesz+katolikus egyház), hogy csak az ő igazsága létezzen és terjedjen.
…Olyan emberek kezében van itt a döntés, akik halálosan komolyan hisznek abban, hogy egy öreg lengyel csodákat tett a XX. század végén/a XXI. század elején (ld.: http://index.hu/bulvar/2009/04/03/ii._janos_palnak_tulajdonitanak_ket_csodat/). …És ezek az alakok akarnak dönteni pl. abban (is), hogy mit kell oktatni az iskolákban!
Képtelenség? Igen! Tény? Sajnos igen!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek