„A múltakon ne tépelődjék, a jelenről gondoskodjék maga, a jövőt pedig bízza istenre.”
Alessandro Maurocordato portai főtolmács válasza Thököly Imrének, mikor az a támogatását kérte – 1682.
Van egy rossz magyar szokás: amikor cselekedni kellene a jelenben, akkor is folyvást csak valami múltbeli harcot vívunk fejben tovább. Mintha ezt a népet sokkal jobban érdekelné az, hogy ki mit csinált jól – vagy még inkább rosszul – a múltban, mint az, hogy mit tehetnénk a jelenben a sikeres jövőnkért. Mintha nem tudna ez a nép szabadulni attól a kényszerképzettől, hogy mikor, ki és mit rontott el és miért alakulnak rendre szerencsétlenül a dolgai…
Ezt látjuk ezekben a napokban is: egymás után és egymásra felelve jelennek meg írások arról, hogy ki mit gondol a rendszerváltás óta eltelt 22 évről – de különösen 2006-tól és -ról - és arról, hogy abban ki mikor nem viselkedett kristálytiszta demokrataként és öntelten hazafiként. Ki mit lopott és melyik oldalon. Ki miféle összeköttetések révén tett szert egykori állami vagyonra. Ki kinek és miért nem képes „megbocsátani” és kinek miért kellene bocsánatot kérnie.
A vita szubjektív: nem az igazságot keresik a legtöbben, hanem „a bűnöst”. Úgy csoportosítják a tényeket, ahogy azt „a maguk igaza” megköveteli. Ha a vitapartner tényeket, érveket sorol, nemigen reagálnak azokra érdemben – ritka, magányos kivételektől eltekintve – hanem vagy kussolnak, vagy úgy tesznek, mintha a tény nem létezne és a vele kapcsolatos kérdés el sem hangzott volna az ellenfél szájából. Mintha úgy éreznék sokan, a legtöbben a vitatkozók közül, hogy nem a tények és az objektivitás a fontos, hanem az, hogy igazolják a maguk álláspontját. Sok esetben már „toposszá vált” szlogeneket ismételgetnek, kiragadva a valós összefüggésekből. És úgy viselkednek sokan ebben a vitában, mintha az ellenfél megbocsáthatatlan „eposzi bűnök” elkövetője lett volna a múltban – mintha az illető múltja csakis bűnök egybefüggő láncolata lenne – és mintha ők, akik e bűnöket felemlegetik, olyan erkölcsiség birtokában lennének, amely megfellebbezhetetlen bírói tekintéllyé magasztosítaná őket… Úgy beszélnek ezek a „bírák”, mintha bennük nyoma sem lenne annak a magyar gondolkodásmódnak, amely pedig – szocializációs hatásként – bizony ott van mindenkiben, aki Magyarországon nőtt fel, magyarok között. Ezek – az önzés, a következetlenség, az erőszakosság, az intolerancia – rendre csak az ellenfélnek kipécézett személyekben vannak meg, persze…
…Biztosan sokaknak leesett már, hogy a napokban kibontakozó, Gyurcsány Ferenc „elfogadhatóságával” foglalkozó polémiáról jutottak ezek a gondolatok az eszembe. Kezdte Jávor Benedek, folytatta – a személyes megszólíttatás jogán – maga Gyurcsány, nyílt levelet fogalmazván Jávorhoz (Levél Jávor Benedeknek - http://www.facebook.com/pages/15-legnagyobb-baki-a-filmekben/267684323275495#!/notes/gyurcs%C3%A1ny-ferenc/lev%C3%A9l-j%C3%A1vor-benedeknek/338110256221443). Aztán beszállt a vitába az élelmiszeripar is – akarom mondani a (boldogok a) sajtkészítők (Nyílt levél Gyurcsány Ferenc úrnak - http://boldogokasajtkeszitok.blog.hu/2012/02/02/nyilt_level_gyurcsany_ferenc_urnak?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2012_02_02&utm_campaign=index).
Gondolom, lesz még folytatása ennek a vitának – és talán ennek során az igazság is kiderül, legalábbis azok számára, akik valóban arra kíváncsiak. (Megjegyzés: egyébként már ki is derült – tehát ez is azt igazolja, hogy itt korántsem arra hajt mindenki!) De félek, az országnak most nem arra van szüksége, hogy múltbéli dolgokon való polémia kösse le azok szellemi energiáit, akiktől pedig a helyzet cselekvést kívánna! Aki politikával foglalkozik, annak lehetőségekkel, stratégiákkal, erőforrásokkal, teendőkkel, szerveznivalókkal kell foglalkoznia - ami volt, az a történészekre tartozik. A politikusok foglalkozzanak a jelen lehetőségeivel és feladataival! És ha jól foglalkoznak – foglalkozunk- a jelennel, akkor nem is kell mindenben megfogadnunk a posztot bevezető Maurocordato-idézetet: akkor a jövőt sem kell csupán az istenre bíznunk!
…És persze: Gyurcsány Ferencre sem kell rábíznunk a jövőt – de nem azért, amit tett vagy nem tett vagy éppen elmulasztott 2004 és 2009 között, hanem azért, amit ma nem tesz meg. Nem nyitja ki az általa létrehozott, szervezett és irányított pártban a teljesítményversenyt – hanem „régi társaival” akarja megoldani azokat a feladatokat, amelyeket ezek az emberek a múltban, hatalmuk teljében se nem tudtak, se nem akartak megoldani. Nem Gyurcsány Ferenc múltbeli demokrataságával van gond, hanem azzal, hogy most sem viselkedik úgy, mint aki bízik a demokrácia legalapvetőbb funkciójában: hogy a legjobbak léphetnek az élre.
Aki valamit számon akar kérni Gyurcsányon (vagy akár a szocikon), annak ezt kell számonkérnie – de hát ez éppenséggel számonkérhető magukon a számonkérőkön is! Vajon az LMP meghívta már Magyarország legjobb szakembereit, hogy azok hozzák létre azt a politikai programot, amely nem csupán részigazságokból indulna ki? Szó sincs róla – csak a maguk belső bizonytalanságaival vannak elfoglalva. De amíg ez így lesz, addig éppen velük kapcsolatban (is) fel lehet vetni a kérdést, hogy egyáltalán érdemes-e velük szövetkezni, lenne-e ennek haszna a Fidesz utáni, a jelenleginél minőségileg sikeresebb kormányzás szempontjából? Mert más nem számít, ha szövetségeseket mustrálgatunk: nincs, nem lehet más szelekciós szempont!
Ismétlem: nem arra vagyok kíváncsi immár, hogy ki mit tett volna valakinek a helyében évekkel-évtizedekkel ezelőtt. Ami érdekel, az nem más, mint hogy a „beszélő”, a „véleményformáló” most és a jövőben mit tenne és miért éppen úgy. …És a magyar választópolgárok is akkor járnak jól, ha erre kíváncsiak!
…És ha majd már megcsináltuk a sikeres Magyarországot, ha már új pályára állítottuk a magyar társadalmat, és ha már elindultunk egy, a jövőnk szempontjából szerencsésebb közmentalitás felé és nyugdíjban leszünk, akkor majd foglalkozhatunk a múlttal is: elolvassuk a Gyurcsány által (az őszödi beszédében beígért) „kibaszott jó könyveket” - és persze elolvassuk majd az erre adott ellenválaszokat is!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek