A rablók, a nagyok,
Ellopnák a drága, fényes napot!
De van eszük, s a kezük
Mind egymáson kapaszkodva függ.
Szalmaszálért megfizetsz,
Ám egy kazlat elvihetsz:
Ez az eset tanulsága…
De megállj, főszakács, jössz te még az én utcámba!
Fésűs Éva: A palacsintás király – Csöröge udvari bolond „kaloda-dala”
Budai Gyula elszámoltatásért felelős kormánybiztosnak ideje lenne elővennie a számológépét. Lenne mit összeszámolnia, ha annyira el akarja számoltatni mindazokat, akik magas pozícióikkal visszaélve kárt okoztak a magyar nemzetnek.
Két számítást kellene elvégeznie. Az egyikben össze kellene adnia a tartósan és bőven 300 Ft feletti euróval és a 250-et kerülgető svájci frankkal okozott károkat. Itt nyilván nem csupán az elhíresült „devizahitelesek” megnövekedett havi törlesztőrészletei állnának a számlán. Ide kellene számolnia azt a közvetett kért is, amely – összefüggésben a megnövekedett törlesztőrészletekkel – abból adódott, hogy a zemberek kénytelenek voltak a bankjaikba vinni a pénzüket (hogy a bank ezért a pénzért CHF-et vásároljon és fizesse a devizahitelezés miatti saját számláit…) és nem a híres-hírhedt „belföldi fogyasztást” növelték volna, „felpörgetve a gazdaságot” ezzel – ahogy az Matolcsyék eredeti terveiben szerepelt.
De a forint-árfolyam elszabadulása/elszabadítása közvetlenül is fékezte a gazdaságot – okozva ezzel további veszteségeket. Hiszen csupán legenda az, hogy ha olcsóvá válnak a magyar termékek a külpiacon, annak valódi, komoly keresletélénkítő hatása lenne honi iparunk és agráriumunk produktumai iránt. A világ csak a jót veszi – és ami jót képes a magyar gazdaság előállítani, azt már úgyis vették-vitték korábban is. És nyilvánvaló, hogy a forintgyengülés nem javított a magyar termékek minőségén, sőt…
Sőt: kevesebb jut innovációra, K+F-re. Kevesebb – vagy éppen semmi – lehetőség van kapacitás-bővítésre, hiszen „a hitel híja szinte minden mozgást elakaszt”, ahogy azt jó Széchenyink már megírta.
…És ezzel már ott is vagyunk Budai úr képzeletbeli kalkulációjának következő tételénél: a visszamenőleges bank- és multiadókkal okozott károknál! Igen: ez vágta haza igazán a magyar hitelpiacot! Érdemes erről átolvasni a Magyar Fejlesztési Bank január 10-én megjelent tanulmányát (https://www.mfb.hu/aktualis/mfb-periszkop/mfb-periszkop-2012-januar) – különös tekintettel arra, hogy ez az anyag nem valami „ellenzéki sasfészekből” származik, hanem kifejezetten „kormányközeli” forrásból. Ebből származik a következő mondat: „összességében a „hitel nélküli működés” (creditless growth) felé sodródás jellemzi a vállalati szektort” – kell-e ennél beszédesebb bizonyság arra, hogy Budai úr igen jól tenné, ha ezt a tételt is felvenné a „bűnök listájára”? Ráadásul az a helyzet, hogy a vállalati fejlesztések befagyása nem csupán egy „múltbéli” tétel, hanem hosszú évekre előre is rontani fogja a magyar gazdaság teljesítőképességét, és a ma (a finanszírozás ellehetetlenülése miatt) elmaradó fejlesztések éppen a magas minőségű, tehát a világban keresett termékek kínálatát fogják szűkíteni!
…Van-e még hely a papíron, Budai úr? Mert tételek még lennének!
Ha szűkül a gazdaság, akkor romlanak az esélyek: oktatásban (ez szintén majd a jövőben bosszulja meg magát), egészségügyben (az orvosok elmennek, a betegek pedig még betegebbek lesznek). Leromlik az infrastruktúra: utak, vasút, közművek – és ennek szintén a gazdaságra lesz visszaható negatív hatása…
Hoppá! Az egyik legnagyobb „egy tételű” károkozást majdnem el is felejtettem: hát persze, a két ütemben ellopott és a semmire elpazarolt MANYUP-pénzt! Ez pedig nem csak anyagiak terén okozott károkat (szétverte a magyar államkötvény-piacot, hiszen ott jelentős vásárlók voltak a MANYUPOK). Ez a kormányakció súlyosan erodálta a közbizalmat – márpedig ha nincs bizalom, akkor a kormány tehetetlen. Súlyosan erodálta továbbá azt a fajta polgári, előrelátó és öngondoskodó mentalitást is, amely nélkül pedig ugyan, hogy lehetnének hosszú távra kalkuláló, stabil vállalkozásaink?
…De a poszt elején nem csak egy, a károkat összesítő listáról volt szó. Kellene még egy másikat is készítenie a kormánybiztos úrnak: éspedig a károk enyhítésére felhasználható, kormányközeli „haszonélvezők” listáját is! Kik – és kb. mennyit – kereshettek orbánon és a „szabadságharcon”?
Lehet, hogy csupán színtiszta „városi legenda” a „shortolás”. Lehet, hogy minden, az orbán-kormány hatalomba kerülése óta megkötött állami (és: önkormányzati) szerződés abszolút tiszta volt. Lehet… De ha mégsem, akkor bizony keletkeztek nyomon követhető – és ezáltal akár vissza is szerezhető – „kincsek”…
Kormánybiztos úr! Ha összeállítja ezt a számlát, akkor látni fogja az ország népe, hogy valóban megszolgálta azt a szegény, rissz-rossz, ütött-kopott - és főképpen karcos! - Audit! (http://auto.indavideo.hu/video/DRAMA_Karcos_Budai_Gyula_kormanyzati_AUDI-ja)
…De ha mégsem lesz készen ezzel a listával, akkor a kocsija is odakerül a mások által a kormányváltás után bizonnyal összeállítandó kárlistára!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek