„Ki lehet fosztani majd Angliát,
Melyre sokáig újabb éj borul…”
„…a sors szekerét butaság húzza.
S a véletlen. Semmi sem sikerült.
Alku, gyilkosság, árulások árán
Nem ráció – egy Pembroke* az eredmény.
Szülőföldem, vesztes vagy.”
Friedrich Dürrenmatt: János király – 1963 (Görgyey Gábor fordítása)
Kettős ünnep volt hétfőn Magyarországon. A kormány az új alaptörvényét ünnepelte, az ellenzék pedig az épp „alkotmányosan kimúlt” Magyar Köztársaságot. Nem tudom, melyik volt a két ünneplés közül az álságosabb!
Vajon mit ünnepeltek – vagy épp sirattak – a tüntető szocik és exszocik? A Nagy Lehetőséget, amikor vígan játszották a „pártfinanszírozósdit”: szégyenletes korrupcióba süllyesztve gyakorlatilag mindent, aminek köze volt a közpénzekhez? Azt a „pragmatikus politizálást”, amelynek „gyakorlatiassága” abban állt, hogy gyakorlatilag kéz nem maradt enyvtelenül? Ó, ne mondják nekem, hogy valóban a demokráciáért és csak azért mentek tegnap utcára – és azt se mondják, hogy csupán azért akarnak ismét hatalomra kerülni, hogy elhozzák a legtisztább és legtisztességesebb demokráciát. Vajon hogy hihetnénk ezt el? Vajon mi lenne velük, a „prominenseikkel”, ha eljönne egy valóban korrekt, teljesítményalapon pozícionáló, ellenőrzött demokrácia? Teljesítményük alapján vajon hányadikak lehetnének a „hágási rangsorban” ezek az alakok?
Az igazság az, hogy ha hipp-hopp, visszacsücsülnének a hatalomba, ugyanott folytatnák, ahol abbahagyták, és amiért a jónép már annyira utálta őket: se felkészült kormányzás nem lenne, se tisztakezűség… És még ők oktatnak ki bárkit is, tisztességből, erkölcsből, etikából, nyugatosságból és demokráciából. Na, ne!
„Hé, Bajnaiékat ki ne hagyd! Őket ne sorold a régi szoci-gárda közé! Ők vérprofik, majd ők..!” – mondhatják most egyesek – ám lássuk be: egyfelől Bajnaiék (Haza és Haladás) profizmusa gazdasági és menedzsmentprofizmus, amiből az következik, hogy nem terjed ki a társadalom más, a gazdaság működését alapvetően meghatározó területeire. Így önmagában egy profi gazdasági kormányzás korántsem lehetne elég ahhoz, hogy Magyarországot stabilan sikeressé tegye. Másfelől pedig: Bajnaiék mögött nincs semmiféle politikai szerveződés és mindeddig ennek a szándékát sem deklarálták. Márpedig ahhoz, hogy 2014 tavaszán a Fideszt le lehessen győzni, már most el kellene kezdeni működtetni egy efféle komoly szerveződést – ahogy azt legutóbbi posztunkban is leírtuk és megokoltuk (Naptár 2012-re - http://progressziv.blog.hu/2011/12/31/naptar_2012_re).
…Hát az „újak”? Azok, akik még sosem voltak hatalmon? Az LMP, a Szolidaritás, a Milla? Vajon az ő „rendszerük” mennyivel lenne jobb, mint a Fideszé most, vagy a szociké-szadeszeseké korábban? Jó, már hallom is: ők aztán igazi demokraták lennének, nem korlátoznának szabadságjogokat és nem vennének el szerzett jogokat sem! Nem törvénykeznének visszamenőlegesen. Nem betonoznák be magukat a hatalomba. (…Bocs’ de ezt honnan is kellene tudnunk-elhinnünk róluk próba és biztosítékok nélkül???) Igen ám, csakhogy ahogy az elképzeléseiket nézem és a szónoklataikat hallgatom, gazdasági és társadalmi téren nem lépnek túl az egyszerű populizmuson, az „aggyonazállam!”-on. „Legyen ez-legyen az!” – de hogy mitől lesz itt hatékonyabb gazdaság és zavartalanabbul működő állam, arról bizony eddig egy hang se hagyta el a torkukat. Jószerével nem is gondolkodnak ezen – mert ha gondolkodnának, ha nem csupán kisemberi vágyaik ösztökélnék őket, akkor legalább a kérdésfelvetés szintjén már régesrég szóba kellett volna hozniuk a követelések fedezetoldalát is! De nem: semmi! Komolyan: ezek az alakok azt képzelik, hogy a demokrácia nem igényel kőkemény anyagi alapokat? …Ha pedig akadnak közöttük olyanok is, akik tisztában vannak ezzel, akkor vajon miért nem szólnak ezekről? Netán attól tartanak, hogy ha a tömegnek szóbahoznának olyasmiket, hogy munkakultúránk és szervezni tudásunk baromira fejlesztésre szorulna, vagy, hogy a valódi polgári mentalitás megszerzése izzasztó és hosszadalmas tevékenység, amit kinek-kinek el kell végeznie, akkor egyből nem lennének már olyan népszerűek híveik körében?
Megfelelő anyagi alapok nélkül semmit sem ér a demokrácia és a szabadságjogok tiszteletben tartása, mert ha a társadalom nem képes magát finanszírozni, akkor előbb-utóbb úgyis eljön a szélsőségesek ideje: teret nyer a populizmus – aztán pedig jön a populisták valójában eredménytelen kormányzása (mint most is)… És ha a populisták kormányon akarnak maradni, arra nincs más módjuk, mint korlátozni a szabadságjogokat. (Persze hosszú távon ez is reménytelen…) Szóval: ha nincsenek megfelelő anyagi alapok, akkor a szabad és demokratikus társadalom és a szabadság és a demokrácia iránt elkötelezett, ám gyakorlati téren tudatlan és sikertelen politikai erők uralma csupán átmeneti lehet – afféle „tranziens jelenség”.
Ezért kár, hogy az újak és még „szüzek” nem képesek megtalálni a valóban működőképes magyar gazdasághoz vezető módszereket és megállnak bizonyos etatista és/vagy”ökogazdasági” szlogenek szintjén…
…Egyszóval: korrupt tolvajok, vagy a valóságban járatlanok ajánlkoznak mostanság a Fidesz alternatíváiként… Kössssz!
…Akik pedig az igazsággal házalnak - hogy t. i. milyennek is vagyunk mi, magyarok valójában – arra nem és nem akarunk hallgatni. Belőlük nem lehet itt vezető, mert valódi munkát követelnének, nem pedig csak azt, hogy „Higgyetek bennünk és akkor minden fasza lesz, de most már igazán és tényleg!” Igen: a magyar választó azt akarja, hogy hitegessék és megóvják attól, hogy szembe kelljen néznie önmagával. Nem akar más rendszert, mint amit egyedüliként ismer – és amelyről ugyan érzi, hogy szar neki benne, de annyira be van görcsölve, hogy görcsösen markolja a szart…
…De kell néhány szót szánnunk a bevezetőben említett kormányünneplésre is. Pontosabban arra, hogy vajon most, a 320 Ft-os euró-árfolyam eljövetelekor tényleg van-e bármi ok ennek a kormánynak bármely produktumát ünnepelni?
A kormány, ugye, azt állítja, hogy mindarra, aminek összefoglalása és fundamentuma az új alaptörvény, azért van szükség, hogy legyenek eszközei Magyarország felemelésére, hogy elérhetővé váljon itt a jólét és a stabilitás. O. K., talán még sokan bele is mennének egy eredményes és teljesítőképes hegemonisztikus hatalomba – na de ez a mostani nem ilyen! Egyértelmű: mióta orbánék vannak hatalmon, azóta minden csak rosszabb lett – „nem kicsit, nagyon!
Még az „elmúltnyócévben” rengeteget hallottunk mértékadó neokonzervatív-nemzeti véleményvezérektől, hogy orbánék mennyivel jobban fognak majd kormányozni, mint a szocik. Vajon mit gondolnak ma ezek a finom ízlésű és finnyás újkonzervatív úrifiúk, akik annyira támogatták annak idején a Fideszt? „Benéztük”? Netán „Elkúrtuk!”? Vagy készül már valami szofisztikáltabb okfejtés? Netán Arra készülnek, hogy orbán viktor immár nyilvánvaló bukását követően majd belőlük kerül ki az új, tűzközeli és mindent uraló vezetőgarnitúra? (Erről a lehetőségről írtunk már egyébként korábban: Fidesz-hard után Fidesz-light? - http://progressziv.blog.hu/2011/10/15/fidesz_hard_utan_fidesz_light)
…Amint a fentiekből látható, a magyar népnek jelenleg semmi oka bármit és bárkiket is ünnepelni. Jelen pillanatban semmiféle olyan kormányzati alternatíva nem látható, amely valóban képes lenne orbánék után egy sokkal jobb országot csinálni.
„Magyarországot minden évben kifosztják, de nem bírnak vele, mert minden évben újra kezdődik a gazdagsága. A szép, vidám, nevető május előjön és mindent visszahoz megint…” – írja Mikszáth Kálmán. Most mi sem tehetünk mást, mint hogy a májusban bízzunk!
*Pembroke: az idézett Dürrenmatt-darabban kb. Lázár Jánosnak megfelelő figura.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek