2011.12.16. 18:47 Szerző: piefke

„J'Accuse!”

„Ha valamely szabad tíz dénár értékűt lop, akasszák fel, ha tíz dénárnál kisebb értékűt lop, a lopott értéket tizenkétszeresen adja vissza, és egy ökröt fizessen.”

„Senki se merjen a tolvajjal kiegyezni, ha pedig valaki ezt teszi, ötvenöt penzát fizessen.”

Szent László II és III. Törvénykönyve – XI. század

 

J”Accuse! („Vádolom!”) – ez Émile Zola 1898. január 13-án megjelent híres cikkének címe, melyben leleplezte a Dreyfus-per álságosságát. Azért választottam posztom címéül ezt, mert itt az ideje, hogy leleplezzük és ennek alapján megvádoljuk orbán viktort és tettestársait!

Tegnap Szent Istvánt emlegettük, ma pedig már kénytelenek vagyunk Szent Lászlót is elővenni. Ő volt ugyanis az az uralkodónk, aki közmondásosan szigorú törvényeket hozott a tolvajok ellen…

Mert ma két nagy tervezett tolvajlásról lesz szó. Mindkettőre a kormány készül: az egyik a Magyar Nemzeti Bank „összevonása” a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével (ami a legújabb hírek szerint vagy meglesz, vagy sem…), a másik pedig a kötelező magán-nyugdíjpénztáraknál még megmaradt 102.000 tag mintegy 300 milliárd forintjának einstandolása.

A bevezetőben leleplezést megetettem – leplezzük hát le orbánék motivációit: mi viszi rá őket „a bűn tövises útjára”?

Két oka is van annak, amit terveznek. Az egyik: pénz kell, éspedig bármi áron ahhoz, hogy a kormány megtarthassa a hatalmát. Kellenek az MNB-ben felhalmozott devizatartalékok (devizahiteles-mentésre, ill. a jövő évi, várható költségvetési lyukak tömködésére). És kell a magány-nyugdíjszámlákon maradt pénz is, szintén lyukfoltozásra!

De van másik ok is: „Minden hatalmat a szovjeteknek!” (ahogy tegnap Simor András is kommentálta az esetet). orbánék egyszerűen nem viselik el, ha független tőlük valami, aminek ereje van. Mert ez egyrészt veszélyezteti a hatalmukat, másrészt „rosszul élik meg”, lelkileg.

Tájékozatlanság? Kapkodás? Fejetlenség? Idegkimerültség? Ki tudja, ezek közül melyik felelős mindazért, amit most tesz a kormány? De nagyon úgy néz ki, hogy elszakadt a cérna, hogy a kormány(fő) sarokba szorítva érzi magát – és mint azt jól tudjuk, a sarokba szorított patkány képes ész nélkül támadni! orbán sarokba szorult – de lehet az is, hogy odamenekült a valóság elől.

Akármi is az ok: tudatlanság, alkalmatlanság, vagy frusztráció, nyilvánvaló, hogy így nem lehet és nem szabad tovább országot vezetni! Aki csak egy pillanatra is képes megállni és elgondolkodni a várható következményeken és azon, hogy mi lehet a vége mindennek, ami itt folyik, az belátja, hogy ebből jól kijönni nem lehet. Minden lépéssel egyre veszélyesebb lesz a helyzet – az országé is, a lakosságé is, de azoké különösképpen, akik ebbe a helyzetbe vezették az országot. Néhány hónap alatt több mint egymillió ember állt ki orbánék mögül és a maradék támogatottság már semmire sem elég és semmit sem legitimál. Ha ez a tétel igaz volt 2006-8-ban, Gyurcsányra, akkor hatványozottabban igaz most orbánékra – annál is inkább, mert akkor a legitimitásvesztés leghangosabb hirdetői éppen ők voltak!

A poszt címe: Vádolom! – tehát a motivációk leleplezése után jöjjenek a konkrét vádak is!

Ha egy országban törvényesen garantált a tulajdon szentsége és az afeletti rendelkezés szabadsága, akkor nem lehet egy (még nem is egészen egyéves), teljesen egyértelmű tulajdonosi akaratnyilvánítást semmisnek tekinteni, még állami erővel sem. Nincs egy éve, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztárak tagjai közül 102.000 ember egyértelműen kinyilvánította, hogy nem adja oda a számláján lévő pénzt az államnak. (És a többiek zöme is csak a törvénybe foglalt állami zsarolás nyomására adta oda – de ezen már túlvagyunk…) Amit tehát a kormány most tenni készül, az közönséges rablás. (Azért nem lopás, mert erőszakkal történik – ld. Btk. 321. § (1) bekezdés: „…rablást követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot… alkalmaz”, az állam pedig törvényalkotói jogosítványait az állampolgárok ezen csoportja ellen fordítva tervezi elvenni ezt a pénzt a számlákról.)

Aztán: ha egy kormány a demokratikus választásokon egy jogállam további működtetésére kapott felhatalmazást az állampolgároktól, akkor mást nem is tehet jogszerűen, mint hogy tovább működteti és fejleszti a demokráciát, annak összes kodifikált intézményével együtt. Ebbe nem fér bele ezen intézmények függetlenségének eltörlése, azzal a céllal, hogy az ezekben az intézményekben álló közvagyont felhasználhassa a hatalomgyakorló saját, fantaszta és önző céljaira

Van tehát egyszer a „rablás”, amelyet „zsarolással” és a „hatalommal visszaélve” hatott végre… Aztán (ha mégis meglesz) itt van még egy „hatalommal való visszaélés” is: ahogy egy mozdulattal eltörlik az MNB függetlenségét és egy sikkasztás” is, ha úgymond „saját céljaikra fordítják” az MNB devizatartalékait…

…„Félek, nagyon sokra találod vinni, atyámfia. Azért most már eredj ki.” – inti Mikszáth Fekete városában az imposztor Bibók Zsigát a nádorispán, újabb és újabb bűnöket találván nála… Mi is csak ezt a tanácsot adhatjuk orbán viktornak!

De milyen tanácsot adjunk Magyarországnak és különösképpen az „érintett” 102.000, még meglévő kötelező magán-nyugdíjpénztári tagnak? Nos, fogadja meg az ország és különösen az a 102.000 ember Szent László bevezetőben idézett tanácsát: „Senki se merjen a tolvajjal kiegyezni…”!

Emberek: ne legyetek bűntársak!

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr263469211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.12.19. 20:27:08

A poszt (sok ezernyi szakszerűtlen megnyilvánuláshoz hasonlóan) eltekint a valóság összefüggéseitől, a logikától és a célszerűségtől, ezért kénytelen voltam kifejteni, mi a helyzet a manyuppal.

A manyupok létrehozása tetemes kárt okozott Magyarországnak, mielőbbi megszüntetése viszont anyagi előnnyel jár. A kormányt dicsérni illik érte.
Az írás Manyup-matek címen olvasható a blogomon. Minden ellenvéleményre nyitott vagyok, amennyiben matematikai-logikai megalapozottsággal bír.

jeremy clarkson 2011.12.19. 22:25:24

@Vértes László:

Elolvastam a Manyup-matekot és alapvető problémák vannak az ott közölt példával és az arra alapozott számítással is.

A példa az egyszerű ember bankbetét- és hitelkamatával él, noha az intézményi befektetések világa másként működik, és hasonlóan: az állami hitelfelvételeké is. Állambácsi és Manupnéni ui. nem a kékkalapos, vagy a zöldlogós sarki magyar bankfiókhoz megy pénzt lekötni és hitelt felvenni, hanem a világ pénzpiacaira. Ott pedig - ha prudens módon gazdálkodik Állambácsi - akkor mélyen a magyar banki hitelkamat alatt kap finanszírozást. Továbbá: ha okosan fektet be Manyupnéni, jól állítva össze a portfólióját, akkor jóval több reálhozamot érhet el, mintha Csányi Sanyi bácsi bankjában várná a pénze megfialását.

A jó befektetés ui. azt jelenti, hogy olyan alapokban tarjuk a pénzünket, amely alapok bőven megtérülő beruházásokat finanszíroznak (egyszerűen fogalmazva) és innen (nem pedig „üzérkedésből” és „spekulációból”) származik az extraprofitjuk.

Ami a manyupokat illeti: ráadásul az állam előírta nekik, hogy pénzeszközeik egy jelentős hányadát kizárólag a magyar államadósság finanszírozására fordíthatják, magyar államkötvényeket kellett vásárolniuk. Így nem áll az az állításod, hogy minden, a manyupokba kerülő magyar forint nettó növelte a magyar állam (külső) adósságát – hiszen a manyup-pénzek fele éppen hogy a magyar állam költekezéseire adott fedezetet! Az más kérdés, hogy az állam a manyupokat létrehozó és működésüket, befektetési lehetőségeiket erősen korlátozó jogszabályokkal tulajdonképpen akadályozta azt, hogy még nagyobb reálhozamokat érhessenek el (pl. azt is, hogy úgymond „tőzsdézzenek) a tagok pénzével).

…De van még tovább is a történet, hogy t. i. miért nem volt rossz döntés a manyupok létrehozása. A példádból kiindulva: nem az az okos „család”, amely, ha a „szükség” úgy hozza, feléli ma azt, amire pedig évek-évtizedek múlva mindenképpen szüksége lesz. Az az okos család, amelyik képessé teszi önmagát arra, hogy havonta ne 200.000, hanem 220.000 Ft-ot termeljen meg. Ezt állami-össztársadalmi szinten a vállalkozói szféra felfejlesztésének nevezik. Ez az, ami elmaradt az „elmúltnyócévben” és ez az, amiről, aminek a mikéntjéről fogggalma sincs a jelenlegi kormánynak sem! Ha létezik „eposzi bűne” a magyar politikának az elmúlt másfél évtizedben, akkor az bennek a felismerésnek a totális hiánya - pontosabban: a módszerek fel nem ismerésének, amelyekkel ez a feladat elvégezhető lett volna!

A jól működő állam ui. nem áll meg ott, hogy „Ennyi pézünk van, emberek, eztet osszuk be!”, hanem továbbmegy ezen: feltárja, hogy miért nem képes a versenyszféra többet termelni és ennek a tudásnak a birtokában valóban működő módszereket kezd használni a helyzet javítására.

…Ami pedig azt illeti, hogy okos dolog-e az előre való takarékoskodás: nos, mindenképpen szükséges lesz 10-20-30 év múlva azt a pénzt valahonnan előteremteni, ami majd a nyugdíjrendszer fenntartásához kelleni fog. Éppen ezért igen rövidlátó az az „okoskodás”, hogy „Éljük fel ma, mert köll – osztán a jövővel meg törőggyön az, aki akkor lössz a hatalmon!” Ismétlem: a prudens kormányzás az, ha a jövőre félreteszünk és ezzel párhuzamosan „ezerrel” fejlesztjük a társadalom és benne a gazdaság abszolút jövedelemteremtő képességét.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.12.20. 15:01:17

@jeremy clarkson: Köszönöm az észrevételt, örülök, hogy felvetetted a magánember és az állam közötti különbséget. Ugyanis minden különbség a példám érvényét erősíti.
1. Az állam a magánszemélynél rugalmasabban törleszt, évente többször kötvényekkel hosszabbítja az adósságát. Tehát az állam számára semmi gondot nem jelent úgy dönteni, hogy tetszőleges dátummal törleszt, és nem megtakarít.
2. Az állam nem fektet be felhalmozási céllal! Ez nagyon fontos, ugyanis minden cége, birtoka, stb. stratégiai, nem felhalmozó. Ha az állam MOL-részvényt vesz, nem felhalmozási céllal teszi, ha eladja, akkor nem évjáradékra váltja a befektetését, hanem stratégiát vált vagy egy fenyegető államcsődöt előz meg. Ha az állam bérlakást épít, akkor azt nem a nyugdíjasok tőkefedezeteként teszi, hanem szociális céllal. Az állam számára TILOS a felhalmozás, a hibás gazdálkodás klasszikus esete. Mivel az állam nem fektet be felhalmozó jelleggel, nem beszélhetünk tőkefelhalmozási hozamról sem, azaz az államnál "befektetett" pénznek egy majdani nyugdíjas ellátmánya szempontjából nulla a hozama. Ehhez képest a hitelre viszont magas kamatot fizet, azaz a hozamollója legalább akkora vagy nagyobb, mint egy magánszemélyé.
3. Az állam éppúgy pay-as-you-go (felosztó-kirovó) rendszerben költi el az adókat, ahogy az állami nyugdíjakat az adott hónap nyugdíjjárulékaiból fedezik. Egy pay-as-you-go rendszer definíció szerint nem kombinálható ugyanazon keretben tőkefelhalmozással. Újabb érv az ellen, hogy az államháztartás ilyen fogalmi ellentmondással károsítsa meg az adófizetőket.

Igazad van abban, hogy mindenkinek használ, ha nőnek a bevételek, és a magánszemélyek felhalmozhatnak. Ennek azonban semmi köze a manyupokhoz, ez már az önkéntes nyugdíj-előtakarékosság kategóriába tartozik, és külön tárgyalandó.

Nincs olyan reális forgatókönyv, amely előnyösnek mutatná egy nullánál nagyobb adóssággal rendelkező államháztartás esetén a manyupot. Ha továbbra is kételkedsz, próbálj megírni egy ilyen forgatókönyvet. Álláspontom szerint amennyiben valós adatokat használsz, ilyen forgatókönyv nem készíthető, de győzz meg az ellenkezőjéről.

jeremy clarkson 2011.12.20. 18:45:54

@Vértes László:

Hm…, amit nem vettél észre az nem más, mint hogy én nem csak az államról, hanem a pénztári alapokról is írtam…

Így nem az államra, hanem a manyupokra vonatkoztak az alábbi megjegyzés:
„A jó befektetés ui. azt jelenti, hogy olyan alapokban tarjuk a pénzünket, amely alapok bőven megtérülő beruházásokat finanszíroznak (egyszerűen fogalmazva) és innen (nem pedig „üzérkedésből” és „spekulációból”) származik az extraprofitjuk.”

Így amit a „befektető államról” írsz, mellément – de nem csak azért, mert én a befektetéseket a manyupok kapcsán írtam, hanem azért is, mert nem igaz az, hogy „az állam nem fektet be felhalmozási céllal”. (Tekintsünk el most attól, hogy maga a megfogalmazás is szakszerűtlen, hiszen maga a „felhalmozás” éppen azt jelenti a közgazdaságtan nyelvén, hogy nem fektetek be. Ez az, amiről Marx azt írta, hogy „a pénz kincsképző funkciója”.)

Az állam igenis befektet: pl. más országok értékpapírjaiba – épp ebben bízott Orbán, hogy t. i. a kínai állam a magyar állampapírokba fogják befektetni a felhalmozott (tehát: jelenleg értéktöbbletet nem termelő!) pénzüket. És éppen ezért rimánkodott az araboknak is – persze hiába, mert minden jó befektető tudja, hogy gagyiba nem tesz pénzt, hiszen a befektetés lényege és értelme éppen az, hogy értéktöbblet keletkezzen általa!

…De erről talán ennyi elég is!

Most arról, hogy a manyupokat nem azért hozta létre az állam annak idején, hogy ezáltal „befektethető pluszpénze” szabaduljon fel, hanem azért, hogy elindítsa az áttérést a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerről az előtakarékosság-alapúra. Az állam jól tudta a manyupok létrehozásakor, hogy ez bizony rövidebb időtávon pluszkiadással jár – pontosabban: mínuszbevételekkel. Ami pedig az önkéntes magánpénztárakat illeti: ha csupán ezekre bízzuk a felosztó-kirovóról az előtakarékossági rendszerre való átállást, akkor ez igen bizonytalan kimenetelű folyamat lenne, tekintettel az „átlagos” magyar mentalitásra, amely egyáltalán nem öngondoskodás-szemléletű és nem jellemzi az előrelátás és a hosszú távú érdekekben való gondolkodás sem. Emiatt kellet az „állami presszió”…

Az persze felvethető, hogy elvileg lehetséges lett volna magát az állami nyugdíjrendszert átalakítani felosztó-kirovóból előtakarékosságira. Hogy miért nem ez történt ’97 táján, az talán utólag már nem releváns. (Lehetett az ok, hogy a pénzintézeti és biztosítási szféra új területeket „nyerjen” – ez a rosszindulatú és összeesküvés-elméleti alapú feltételezés. És lehetett az is az ok, hogy ezáltal függetlenítsék a nyugdíjalapok működését az állam esetleges „heveny és fegyelmezetlen költési kedvétől”.) De azt azért senki sem látta-gondolta előre, hogy épp egy olyan kormányerő fogja szétverni az egyértelműen a polgári mentalitással rokon, öngondoskodó és előtakarékosság-szemléletű kötelező manyupokat, amely párt (egy korábbi életében) önmagát „polgárinak” nevezte…

Írnom kell még arról az állításodról is, miszerint: „Az állam a magánszemélynél rugalmasabban törleszt, évente többször kötvényekkel hosszabbítja az adósságát. Tehát az állam számára semmi gondot nem jelent úgy dönteni, hogy tetszőleges dátummal törleszt, és nem megtakarít.”

Az állam éppen úgy törleszt, ahogy azt a hitel felvételekor szerződésben rögzítették – vagyis pontosan úgy, ahogy a magánszemélyek! Az, hogy az aktuális törlesztéshez a pénzt nem gazdasági növekedéssel (azt pedig hatékonyság- és munkakultúra-növeléssel), hanem további eladósodással, vagy adósság-transzformálással (kötvénykibocsátás) teremti elő (mint Mikszáthnál a dzsentrik a Noszty fiúban…), szar ügy, de magán a törlesztés rugalmasságán egyáltalán nem változtat!

Nyilvánvaló, hogy megtakarítani csak akkor képes egy állam – és egy magánszemély is – ha több a bevétele, mint a kiadása. Ez jellemzően a vagy nagyon jól gazdálkodó és magasan fejlett országoknál fordulhat elő, vagy a kurva szerencséseknél (olaj!). És van egy mindkét attribútummal rendelkező is: Norvégia. Na mármost: mondd a norvég – vagy a svéd – miniszterelnök szemébe azt, hogy elkúrják a dolgokat, ha felhalmoznak a jövőre, merthogy (ahogy fogalmazol) „az állam számára TILOS a felhalmozás, a hibás gazdálkodás klasszikus esete”.

Jó fejbe fognak vágni, amolyan derék vikingek módjára!:-)

Még valami: ha egy országban léteznek állami vállalatok, akkor az a jó, ha ezek (is) gazdaságosan működnek – és nem baj az, ha ezek is termelnek profitot (ahogy fogalmazol: „felhalmozó”-k). Hol van az megírva, hogy egy állami beruházás, vagy vállalat csak „maximum nullszaldós” lehet?!

…És végül, „közkívánatodra”, íme egy „reális forgatókönyv, amely előnyösnek mutatná egy nullánál nagyobb adóssággal rendelkező államháztartás esetén a manyupot”: Ha egy állam most eladósodott, de a jövőben le szeretne kerülni erről a kényszerpályáról, akkor annak fejlesztő állammá kell válnia! És ha a gazdaság fejlődésének társadalmi okai vannak (mentalitás, munkakultúra, stb.), akkor e téren is fejlesztenie kell, közelítve a közmentalitást a prudens polgári értékrend felé – ennek pedig ugye része az öngondoskodásra szoktatás? …Aki viszont „mindenét bedobja” a mai adósságcsökkentésbe és sem „pénzügyek terén”, sem a mentalitás, a munkakultúra és a társadalmi-gazdasági hatékonyság komplex fejlesztésével nem törődik, az minden lehet, csak „polgári” és a jövőben adósságmentes nem.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.12.21. 09:29:48

@jeremy clarkson: Nézzük tételesen.
1. "olyan alapokban tarjuk a pénzünket, amely alapok bőven megtérülő beruházásokat finanszíroznak"
- Nincs olyan alap, amelyik nagyobb hozamot produkálhatna hosszú távon, megbízhatóan, mint az államadósság kamatterhe. Ez pénzügyi alapszabály. Még egy ideálisan működő alap is veszteséget okoz az adófizetőknek. Ahogy nincs 200%-os hatásfokú kazán, úgy nincs a hitelkamatnál többet jövedelmező alap sem.
2. "elvileg lehetséges lett volna magát az állami nyugdíjrendszert átalakítani felosztó-kirovóból előtakarékosságira"
- Nem lett volna lehetséges, mert nincs olyan hosszú távú megtakarítási forma, amit egy államháztartásnak megengedünk. Építsen lakótelepeket, majd adja ki őket piaci áron? Alapítson üzemeket, melyek hasznát nyugdíjakra költi? Ezeket a tevékenységeket szigorúan tiltjuk az államnak, mondván, hogy nem ez a dolga. Úgy tűnik, ebben konszenzus alakult ki, így definíció szerint nem lehetséges az ötleted.
3. "Az állam éppen úgy törleszt, ahogy azt a hitel felvételekor szerződésben rögzítették – vagyis pontosan úgy, ahogy a magánszemélyek!"
- Az állam egyebek mellett évente többször államkötvényt bocsát ki, ennek a kamata formájában törleszt. Az állam sokkal rugalmasabb és változatosabb konstrukciókban finanszírozza a hitelállományát, mint egy magánszemély. Vizsgáljuk meg állításod tartalmát: magánszemélyként te szoktál kötvényt kibocsátani, 3 hónapra, 1 évre, 3 évre, 10 évre? Évente többször bocsátod ki ezeket? Meg lennék lepve. Belátod, mennyivel rugalmasabb az államháztartás finanszírozása?
4. "Nyilvánvaló, hogy megtakarítani csak akkor képes egy állam – és egy magánszemély is – ha több a bevétele, mint a kiadása."
Ez már közelít a lényeghez. Amíg Magyarország nem szufficites, addig elvi okból soha nem éri meg államháztartásilag előtakarékoskodni. Miért nem vagyunk szufficitesek? Mert minden kormány nagyobb jólétet igyekezett eddig biztosítani, mint ami kijött az adott év bevételeiből. Hosszú távon így adósodtunk el, ezért most nem többet költhetünk jólétre, mint ha nullszaldóval működnénk, hanem a kamatteher miatt jóval kevesebbet. A manyupok megszüntetése csökkenti az adósságterhet (az alternatív forgatókönyvekhez képest), így többet költhetünk jólétre. Természetesen a hosszú távú cél kizárólag egy nullszaldós vagy szufficites államháztartás lehet.
Hogyan előtakarékoskodik egy szufficites állam? Sehogy, ifjú padavan. Az állam ugyanis nem lesz nyugdíjas 70 éves korban, nem él még 30 évig a megtakarításaiból. Ez a magánember életciklusa, nem az államé! Az állam dolga, hogy a társadalmi szerződésben rögzített feladatait éves pay-as-you-go rendszerben ellátva hatékonyan, ésszerűen gazdálkodjon az államháztartási bevételekkel.

Magyarország spórol a termálvizeivel, mint Norvégia az olajjal, ez azonban nem tőkefelhalmozás. Kína természeti és gazdasági erőforrásokat vásárol a szufficitjéből, hogy ne váljon már középtávon is fenntarthatatlanná a működési módja. Ennek semmi köze a nyugdíjhoz!

Végül nézzük alternatív "forgatókönyvedet". "Ha egy állam most eladósodott, de a jövőben le szeretne kerülni erről a kényszerpályáról, akkor annak fejlesztő állammá kell válnia!"

Ez nem forgatókönyv, hanem egy óhaj, és szintén semmi köze a nyugdíjakhoz vagy a társadalom fenntarthatóságához. Örülnél neki, ha jövő hónapban fizetés helyett ezt a cetlit kapnád a munkáltatódtól: nehéz anyagi helyzetünkben fejlesztő vállalattá kell válnunk, mentalitásunkat, munkakultúránkat prudens polgári értékrenddé kell alakítanunk? Nem morognál egy kicsit, hogy ez mind szép, de hol a havi zsozsóm?! Próbálj egy matematikailag is értelmezhető forgatókönyvet összehozni, és értesítsd majd, ha összeállt.
süti beállítások módosítása