„…Én? Csatában? Egy csata undorító.
De dombjainkról át-átintegetve
Meglátjuk, hogy kit szeret jobban a
Ringyó szerencse…”
(Dürrenmatt: János király)
Jelen írásunkat tisztelettel ajánljuk Bauer Tamás, Gyurcsány Ferenc, Schiffer András, Vitányi Iván és valamennyi hívük, elvbarátjuk, famulusuk, stb., továbbá a magyar demokrácia felvirágzását a felsoroltak bármelyikétől várók figyelmébe!
A poszt címe Szalondemokraták - de kaphatta volna az írás az „Impotens demokraták” címet is.
Mit tudnak demokratáink? Hát okos elemzéseket közölni a balliberális sajtóban. Kulturáltan, higgadtan beszélni múlt(juk)ról, jelenről és a Fidesz miatti rettenetes jövőről az ATV-n és a Klubrádióban. Szép beszédeket tartani a saját közegükben, saját híveik előtt.
…Tudnak aztán egymásnak esni is: direktben, perekkel, feljelentésesdivel és sunyiban, odamondogatással is. Tudják akarni a hatalmat egymás táborai felett…
De nem tudnak programot alkotni – együttesen pláne nem. Nem tudnak ezzel az el sem készített programmal a nép elé állni, valós politikai alternatívaként. És legfőképpen: nem merik kimondani, hogy ez az egész Fidesz hatalom érvénytelen, éspedig épp a demokratikus alapelvekre való tekintettel. (Részletesen ld.: „Forradalom”? – nem Puccs! c. korábbi posztunkban - http://progressziv.blog.hu/2011/07/31/forradalom_nem_puccs)
Tudják kínos aggályossággal mérlegelni, hogy „mennyire antidemokrata” a Fidesz-kormány. 69%-osan? 75%-osan? 81%-osan? De azt nem látják, hogy mindegy, mert úgyis „több mint 2/3-dal” – azzal meg ugye bármit meg lehet tenni és meg is tesznek bármit! Aki pedig bármit megtesz a saját érdekében, az ugyan hogy lehetne más, mint nemdemokrata?
Ezt tudják, illetve ezt nem tudják demokratáink…
Kifelé ebből az erőtlenségük, a fantáziátlanságuk, az ötlettelenségük, a bátortalanságuk és az összefogás-képtelenségük látszik – ez pedig eleve lehetetlenné teszi, hogy „vonzóak” lehessenek mindazoknak, akik amúgy nem akarják Orbán hatalmát, akik valami annál sokkal európaiabbat akarnak.
Igazi magyaros demokraták!
Ezek az alakok egyszerűen nem érzik jól magukat, ha tenni, szervezni kell valamit – no, nem egy tüntetést, vagy egy aláírás-kampányt, hanem valami olyasmit, ami tényleges, gyakorlati erőt jelent.
…Vannak aztán kifejezetten „szobanövény-típusok” is közöttük: ők a kedvenceim! Ők általában „bázisdemokraták” – lefordítom ezt a kifejezést magyarra: „kerülöm a döntéseimért viselt felelősséget”. Szigorúan ragaszkodnak elveikhez – de képtelenek azokat a valóságos életben alkalmazni, netán adaptálni. Doktriner, keményvonalas demokraták, akik bármikor készek feláldozni a győzelmet, a sikert az elvszerűség oltárán. (Nem mellesleg: a doktriner, „keményvonalas” ember legbelül mindig magabizonytalan szokott lenni – ezért is ragaszkodik görcsösen, fogódzóként az „elvekhez”… És ezért is „bázisdemokrata”, az előbb meghatározott értelemben.)
…Tulajdonképpen szimpatikus ez a hozzáállás, elvégre a demokrácia működtetése nem háború – de a megteremtése nagyon is az! És most (újra) demokráciát kell (majd, valakiknek) teremteni Magyarországon.
Köztudott stratégiai tény, hogy minél később lépünk akcióba, minél később szervezzük meg a saját ütőképes seregünket, minél jobban félünk a harctól, annál nagyobb lehetőségei lesznek az ellenfélnek és annál nagyobb erőket és áldozatokat fog majd követelni a legyőzése. Szólamokban a magyar demokraták már rég agyonverték Orbánt, de tenni gyakorlatilag semmi hatékonyt nem tettek még ellene. Ez azért is baj, mert a tehetetlenségük lassacskán szétterjeszti a „Nem tehetünk semmit!” érzését – ezzel pedig éppen a Fideszt segítik a hatalmon maradásban.
Vannak nekibuzdulások – aztán semmi, megfeneklik az egész. Nincsenek végiggondolt pályák. Pedig a politika és a politikai hatalom megszerzése nem „happening”, hanem „nagyüzemi termelés”.
Lehet, hogy vannak a magukat „igazi demokratáknak” érzők körében olyanok, akiknek a „demokrácia” nagyjából egyenlő a romkocsmákkal, kiegészítve néhány „trendi” („trendy”?) importfilozófia magukévá tételével és azzal, hogy „Lehessen má’ füvezni!” – de ez édeskevés. Az igazi, működő demokrácia: szervezés, tervezés, folyamatokban gondolkodás, a legalkalmasabb vezetők kiválasztása, valóságérzék, kitartás és szorgalom. Létező ilyen-olyan demokratáink egyike sem ezt a fajta demokrácia-ideált képviseli.
Ha egy politikai erő „néhányszázalékos”, akkor ott baj van mind az adott erő „filozófiájával”, mint pedig a vezetőivel. Nem igaz az, hogy „Nekünk igazunk van, csak a választó hülye!” A választónak ugyanis vannak ösztönei és megérzi, ha valaki „maga sem tudja…” –és akkor messze elkerüli! Ahogy a kutya kiszagolja a félő embert, úgy szagolja ki a választó is a magabizonytalan és felkészületlen politikust…
Ma Magyarországon a tehetségtelenek önzése és a rájuk épült hatalom az igazi ellenség (ld. Mi a Fidesz? c. posztunkat - http://progressziv.blog.hu/2011/04/21/mi_a_fidesz). A ma „bizonytalan”, a „nem tudja”-szavazók egy olyan erőre várnak, amelyik tűzön-vízen-„sarkalatos törvényeken” keresztül is megvalósítja a tehetséges, szakszerű és ésszerű kormányzást – és amely vállalja és képes is megnyerni a jelenlegi kormányerőkkel és támogatóikkal megvívandó harcot.
…De a harc nem az introvertált, elméleti szalonértelmiség világa – őket tisztelettel megkérjük: legyenek szívesek vagy helyzetnek megfelelően cselekedni, vagy elkussolni!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek