Bevallom: sohasem volt nekem szimpatikus Szilvásy György! Van az úgy, hogy meglátunk, megismerünk valakit és azonnal feltámad bennünk az ellenérzés vele szemben. Ez ösztön, ellene keveset tehetünk… Pláne akkor, ha ezt az érzést megtámogatják olyan érvek is, mint pl. az illető úr „szakmai múltja”: KISZ-vezetőből lett a Németh-kormányban miniszterhelyettes, majd az Antall-kormány helyettes államtitkára. Aztán a Gyurcsány-cégvagyon gondos sáfára… Kissé sajátos életrajzi elemek… És ehhez jött még, hogy a tesója lett „tök véletlenül” az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója… Szóval: a csávó sosem volt a kedvencem!

…Mindezt azért írom le, hogy világos legyen: ami alább következik, nem valamiféle szubjektív elfogultság következménye.

Nem életszerű ez az egész Szilvásy-ügy: egyszerűen nem így szoktak történni a hasonló ügyek! Hiszen ha az árulás, az idegen behatolás már valóban odáig jutott volna, hogy épp a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter kémkedik, akkor az ország és a kormány legelemibb érdeke az ügy teljes nyilvánossá tétele – hadd szégyenüljön meg az Ellenség és hadd forrassza nemzetünket egybe a nyilvánvaló külső fenyegetettség!

De mi is az a kémkedés? Úgy értem: nem a jamesbondos változat, hanem a Btk.-ban kodifikált fogalom. Nos, íme:

Kémkedés: Aki külföldi kémszervezet tagjaként vagy annak megbízásából a Magyar Köztársaság vagy szövetségese ellen hírszerző tevékenységet végez, illetve: aki hírszerző tevékenységre ajánlkozik vagy vállalkozik.”

…Ezek szerint Szilvásy egy külföldi kémszervezet megbízásából tett valamit…

Ha ez így igaz, akkor természetes lenne az ügy feltárása és nyilvánosságra hozatala: az ellenséges szándék ezzel lehetetleníthető el leginkább. A titkos akciók legnagyobb ellensége a nyilvánosság.

…De mi van/mi lehet akkor, ha semmit sem árulnak el az ügyről – sőt: 2089-ig titkosítottak minden ezzel kapcsolatos információt? Vajon kit és mit véd és mit titkol ezzel és így a kormány? Nem valószínű, hogy egy ellenséges szándékú külső hatalmat védene, annak tevékenységét titkolná – ez értelmetlenség lenne. Az sem valószínű, hogy a 2006-2009 között regnáló kormány iránti tapintat vezetné ebben – ennek éppen az ellenkezője a jellemző rá…

Akkor viszont csak két dolgot védhet-titkolhat:

1.     Önmagát, önmaga érdekköreibe tartozó „fontos személyeket”, illetve olyan tevékenységet akarhat eltitkolni, amelyet korábban (az „ügy” idején) a saját érdekköreihez tartozó személyek követtek el.

2.     Azt, hogy hamisak/nem léteznek a bizonyítékok, illetve: a bizonyítékok nem támasztják (majd?) alá a vádat.

Életszerű-e az, hogy egy EU-s tagállam titkosszolgálata és az azt felügyelő miniszter a saját országa ellen kémkedett? (Ez még a történelemben is rendkívül ritka!) Ugyan miért tette volna? Pénzért? Ez ostobaság – hiszen amikor az „eset” állítólag történt, 2008-ban, már minden épeszű ember tudhatta, hogy 2010-től jön a Fidesz és nem lesz éppen kegyelmes… Némi júdáspénzért ekkora kockázatot normális ember nem vállal – az pedig köztudott, hogy a Szilvásy-családban nem György a bolond

Az viszont annál inkább életszerű, hogy annak idején, 2008-ban a Nemzetbiztonsági Hivatal ráakadt valamire a Fidesz érdekköreinek háza táján… Ha még emlékszünk, pl. nagyon különösen alakult annak idején az UD. Zrt.-s ügy, amely a MOL-lal is kapcsolatos volt. Akkor az ügy kirobbanása után hamarosan az UD. Zrt. lett a vádló és a Nemzetbiztonsági Hivatal (és annak vezetője) a vádlott. Minimum furcsa… Most pedig, hogy az UD. Zrt. egykori megbízói kerültek a hatalomba (és az UD. Zrt. egykori vezetője a Katonai Biztonsági Hivatal helyettes vezetője lett…), immár semmi és senki nem akadályozhatja meg, hogy „végleg elvarrják a szálakat”. Hiszen láttuk, hogy a MOL „nemzeti érdekkörbe vonása” olyan fontos a Fidesznek, hogy képes volt a részvényeiért IMF-pénzzel fizetni… Nyilván ez az „érdek” nem most keletkezett, hanem egy átgondolt „önépítő stratégia” egyik fontos eleme lehet.

Mi a valószínűbb: hogy Szilvásy kémkedett, idegen hatalmak zsoldjába szegődött – vagy az, hogy a Fidesz már ellenzékben is minden (akár illegális) eszközt bevetett hatalmi pozíciói és anyagi bázisa megerősítése érdekében és nem szeretné, ha utólag ez kiderülne?

…Ez az egész ügy kezd a Dreyfus-ügyre (http://hu.wikipedia.org/wiki/Alfred_Dreyfus) emlékeztetni: ott is volt egy „hatalmi monopólium” (a francia hadsereg) és egy „revánsra váró erő” (a korábban vereséget szenvedett konzervatív Franciaország), ott is volt „titkosszolgálati aknamunka” a hatalmi monopólium érdekkörében és ott is  megpróbálták úgy összerakni és tálalni az ügyet, hogy az a hatalom érdekeit szolgálja – függetlenül az igazságtól.

Csúfos bukás lett a vége – Dreyfus pedig megkapta a Becsületrendet!

Az a „logika”, amely mentén Orbán és köre gondolkodik, és amely cselekedeteit vezérli, az erővel, hatalommal való érdekérvényesítést bevett eszköznek tekinti. Aki ezt nem látja és/vagy tagadja, az a nyilvánvaló és egyértelmű tényeket nem akarja látni. Már 2008-ban, amikor kipattant az UD. Zrt-ügy, gondolható volt, hogy ha a Fidesz hatalomra kerül, nem hagyja annyiban az érdekeit ért „támadást” (valójában: a Fidesz illegális tevékenységének felfedezését). Az akkori NBH szakmai kudarca, hogy vesztesként került ki az ügyből. Ilyen kudarcot a Fidesz nem követ-nem követhet el! Ha kell „dreyfusizik”: ha kell gyárt, ha kell, titkosít bizonyítékokat – hiszen az objektív igazsághoz való viszony, amely a Fideszt mindig is jellemezte (talán a korai ’90-es éveket kivéve…), mindig is sajátos volt: Orbán „sosem hazudott”, Szijjártó Petya pedig ha kell, a tegnap saját maga által mondottakra is egészen másképp emlékszik… Mit akkor nekik egy kis „titkosszolgálati kavarás”?

Ha még emlékszünk, volt egyszer már egy hasonló eset a Fidesz háza táján: a híres „megfigyelési ügy”, a ’90-es évek végén. Arról is kiderült, hogy:

1.     Kamu volt

2.     Orbán Viktor hazudott

Ha most is ez fog kiderülni, akkor vajon mi lesz? Mi lesz, ha kiderül: egyszerűen nincsenek valódi bizonyítékok Szilvásy ellen, hogy az egész ügy koholmány volt? Akkor vajon kiderül-e hogy miért volt az egész, hogy mit igyekeztek elleplezni általa? Megismerjük-e, hogy ki volt az „igazi áruló” – mint Dreyfus ügyében?

…Akármi is lesz, ez az ügy vízválasztó lehet a magyar demokrácia történetében: akár azért, mert kiderül, hogy valóban az ország egyik minisztere keveredett kémkedési ügybe, akár azért, mert kiderül, hogy a kormány megkérdőjelezhetetlenül átlépte a jogállami határokat. Egyik végkifejlet se jó!

Várjuk a fejleményeket!

 

(…De ha mégis úgy igaz minden, ahogy azt a kormány elénk tálalja most, akkor legalább megnyugszom: jól voltak a megérzéseim Szilvásyval kapcsolatban.)

A bejegyzés trackback címe:

https://progressziv.blog.hu/api/trackback/id/tr623041680

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Szilvásy bilincsben - országomat egy fotóért? 2011.07.06. 09:58:09

Hogy Szilvásy György sértett-e törvényt, azt egy remélhetőleg független bíróság fogja eldönteni. Hogy Szilvásy György ellen vádat fognak-e emelni, azt az ügyészség fogja eldönteni. Nincsenek birtokunkban sem az ügyészség rendelkezésére álló információk...

Trackback: Amikor a zemberek csak számok 2011.07.05. 19:46:55

Volt egyszer egy ember (még szakálla sem volt, nem hogy kender) aki szeretett álmodozni. Hol kicsit, hol nagyot. De az álmai nem igazán jöttek be, olyannyira nem, hogy csúfos bukás lett a vége. Akkora, hogy 8 évig nem is találta a helyét (a munkahelyét...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Doki" 2011.07.05. 18:31:46

Kinek állhat egy kémkedés, hazaárulás ügyet "titkosítani"? Meddig lehet egy vélt vagy valós igazságot rejtegetni?
Inkább tapogatózunk, rémhíreket hiszünk el.
A titkosítást is ember találta fel és nincs ember aki eltörölné?
Nem értem én ezt kérem! Magyarázná meg valaki...."Doki"

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.07.05. 19:52:59

Én nem titkosítom, amit gondolok az ügyről: Magyarországon hagyományosan minden baloldali kézben volt, a titkosszolgálat is. A rendszerváltás ezen nem változtatott. Az informális szálak mozgatása alapértelmezetten a baloldaliaknak kedvez, a jobboldaliaknak árt.

Ebből a vesztes helyzetből a Fidesz nem tudott másképp kimászni, mint saját informális alternatíva alapításával és működtetésével.

Lehet ezt a "jogállami határok átlépésének nevezni", de csak akkor, ha hozzátesszük, hogy a jogállami határokat folytatólagosan a baloldal lépte át, a Fidesz meg nem akart az MDF és az FKGP sorsára jutni, és tette, ami a megmaradáshoz kellett. Ha nem teszi, ma az MSZP és az SZDSZ versenyezne egymással a hatalomért.

Szilvásy György a régi rendszer utóvédjének kulcsfigurája, valójában ezért, és nem holmi kémkedésért támadják. (Nem is hiszem, hogy volt/van/lesz kémkedési ügy a személye kapcsán.) Az UD Zrt. ügyben alighanem elcsúszott egy szabálysértési nagyságrendű banánhéjon, és nem hagyják ki a ziccert. Ez a harc nem lesz a végső, csak egy újabb epizód az egymással konkuráló titkosszolgálati ágak párharcában. Ekként borzolja az álságosan mit sem sejtő, miről sem tudó kedélyeket.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.07.05. 19:55:40

Sietve hozzáteszem, hogy az előbbiek pusztán magánvéleményemet fejezik ki, mindez nem több, mint az elérhető jelekből levezetett intelligens spekuláció.

piefke 2011.07.05. 20:27:41

@Vértes László:

Kedves László, hosszú és tartalmas komment-kapcsolatunk során most érted el az, hogy amit írtál, az kibaszta nálam a biztosítékot!

Még hogy „hagyományosan minden baloldali kézben volt, a titkosszolgálat is”. Lófaszt – de azért lehiggadván tényszerű leszek.

A titkosszolgálatok átszervezése – személyzeti téren is – megtörtént az Antall-éra alatt. Ez lement egészen a szakszolgálatok szintjére is, ahonnan számos, tisztán műszaki jellegű tevékenységet végző, „pártsemleges” szakembert távolítottak el. Hogy e folyamat miképpen érintette a magyar titkosszolgálatok szakmai színvonalát és teljesítőképességét, arról inkább nem ejtenék szót…

Éppen a Boross Péter belügyérsége volt az az időszak, amikor megbízhatósági alapokon politizálták át a titkosszolgálatokat – hangsúlyozom: nem csak a felsővezetés szintjén.

A Horn-érában gyakorlatilag semmi érdemleges változás nem történt – kivéve az 1995-ben elfogadott CXXV., a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény (www.complex.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99500125.TV) létrehozását.

…Aztán 1998-ban, az I. Orbán-kormány hatalomra jutásával „megtörtént a földindulás”: jött Kövér László, az eddigi egyetlen olyan, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter, aki felfogta, mit jelent a lojalitás – és mit ér ez egy kormány, egy politikai erő számára. Ő tett eddig a legtöbbet, mind anyagi, mind technikai téren a szolgálatok működési feltételeinek javításáért, beleértve az állomány honorálását is. …És jöttek új vezetők: gyakran egészen fiatal emberek, kétes tapasztalattal, képzettséggel és alkalmassággal, de feltétlen lojalitással.

2002 és ’10 között nem volt nagyobb „kormányzati nyomulás” - szinte csak főnököt cseréltek. Az állomány zöme maradt: az az állomány, amely végig e 8 év alatt meleg szívvel és nosztalgiával gondolt vissza a Kövér-korszakra… Ezen a tényen és helyzeten Szilvásy sem változtatott (Ehhez egyébként nem is lett volna meg – akkor, 2007-ben már – az állam anyagi háttere.)

Így jutottak el a szolgálatok 2008-ig, amikorra a Fidesz kiépítette a maga párhuzamos szolgálatát - ami egyébként kifejezetten törvénytelen, hiszen az általa alkalmazott eszközök és módszerek az említett 1995. CXXV. törvény szerint az állami szolgálatok kizárólagos monopóliumát képezik (és még azok is csak bírói végzés birtokában alkalmazhatnak közülük számosat!).

…Ha te a fentiek tükrében is teljesen természetes és elfogadható módszernek tartod azt, hogy a Fidesz ellenzékben magán-titkosszolgálatot tartott fenn, akkor felhívom a figyelmedet arra, hogy egy ellenzéki párt által fenntartott magán-titkosszolgálatra Európa történelmében a ’30-as évek eleji Németországban, vagy a II. vh. után a szovjet érdekszférába került közép- és kelet-európai országokban volt példa – de demokratikus jogállamokban soha, sehol!

legeslegujabbkor 2011.07.05. 21:26:10

Azt hiszem, hogy nem jó irányból közelítünk, mert ebben az esetben a kémkedés az, hogy leleplezte Orbán magán titkosszolgálatának üzelmeit. (már tudjuk, hogy a "haza" most csak a 2/3-át jelenti). Ez a főbenjáró bűne. És remélem a MOL értéktelenítése túl nagy ár ahhoz, hogy meg tudják szerezni.

Rodeo36 2011.07.05. 23:34:23

annak lefedése folyik, hogy mit tettek a jelenleg hatalmon lévők az elmúlt 12 évben, és hogy anyagi bázisukat amelyet a MOL-lal akartak kiegészíteni teljesen tévesen mert állami vállalat nem lehet a tőzsdén és sok minden nem vonatkozik rá, a horvátok kiborították a bilit és nem adják be a derekukat a részvények értéke akár nullár is csökkenhet egy kis beavatkozás kell valami rosszakarótól aki útálja a mopszlit...

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.07.06. 10:00:50

@piefke: Légyszi-légyszi-légyszi, kapcsold vissza a biztosítékot. A politika a lehetséges művészete.

Sajnos nálunk még nem alakult ki a szakmai tisztesség pártfüggetlen változata. Legfeljebb 10-20 év, azaz 3-5 kölcsönös kirúgdalási hullám kell hozzá. Arra sokan emlékeznek, hogy Antall szerette volna kirúgni a szocializmusból ránk maradt rádiós-tévés kollektívát. Nem sikerült, mert Göncz aktívan ellenállt, nem írta alá az erre vonatkozó jogszabályt. A médiamunkások a helyükön maradtak. Érdekes módon keveseket zavart, hogy Horn '94-'98 között mindenkit kirúgott, akit Antall nevezett ki - teljesen függetlenül a szaktudásától, tehetségétől.

Az I. Orbán-kormány optimistán azt gondolta, hogy ha beijeszti az államapparátust, akkor minimális kirúgás elég hozzá, hogy a kormányzati szándékot valósítsák meg a munkájuk során. Tévedtek: '98-2002 között az államapparátus 90%-a aktívan a kormány ellen dolgozott. Én optimistán a PR-cégekre bíztam volna a népszerűsítő munkát. Azóta egyértelművé vált, hogy ők is volt belügyesek és rokonaik, semmiféle együttműködésre nem hajlandók jobboldali kormánnyal, a legjogállamibbal, legdemokratikusabbal sem. Beléjük van égetve a "csak a halott jobboldali a jó jobboldali" kód, és robot üzemmódban végre is hajtják, ahol, amint lehet.

Medgyessy és Gyurcsány aztán megoldották, hogy ne maradjon Fideszes az államapparátusban, egyenként levadászták őket. Akkor csak a jobboldal mondta, hogy ez nem szép megoldás, a baloldaliak szerint ez teljesen jogállami, teljesen helyénvaló. Biztosan volt rá valami indokuk, ezt kell most elővenni, és rá hivatkozva elfogadni, hogy a mindenkori kormánynak jogában áll a terveit megvalósítani. A választóknak jogukban áll négyévente választani, közben meg annyit tüntetni, tiltakozni, népszavazni, amennyit célszerűnek tartanak.

A II. Orbán-kormány (nagyon helyesen) észrevette, hogy az államapparátus nem barátja, hanem esküdt ellensége, és elkezdte a programját végrehajtani. Ez folyik minden szinten, a titkosszolgálatin is. Nagyon egyszerű a megoldás: a mindenkori apparátus tanuljon pártfüggetlen szakmai tisztességet, ne álljon se látványosan, se stikában adott pártok, emberek mellé. Ettől lesz demokrácia, ettől lesz tartalma a jogállamiságnak.

piefke 2011.07.06. 12:51:40

@Vértes László:

Most már nem csak a biztosíték van oda: kezdi megadni magát a teljes erőművi és gerinchálózat is!:-)

Lassan kezdek ráeszmélni, hogy valójában két Magyarország létezik: egy valóságos és egy virtuális – ez utóbbi a (nevezzük őket egyszerűen, bár pontatlanul így) „nemzeti-konzervatív oldal” hívei által megépített-üzemeltetett és „lakott”. És minden, amit legutóbbi kommentedben leírtál, ebben az utóbbi, virtuális Magyarországban zajlott le.

De nézzük részletesebben – és előre szólok, kemény leszek – de alapvetően igazságos!

A „jobbosok” szakmai téren való jogtalan és alaptalan háttérbe szorítása egy legenda, amelyet ők maguk, egymás között, egymás és önmaguk megnyugtatására és igazolására-felmentésére alakítottak ki.

Az egész a II. világháború után, még a koalíciós időkben kezdődött, amikor a magyar nép úgy látta: a régi, úri elit semmivel sem igazolta önnön hatalmának létjogosultságát – ergo (igen leegyszerűsítve): kibaszták őket, mint a macskát szarni. Persze, erre ráerősített a Drága Rákosi elvtárssal felvirradt szovejtsegg-nyaló éra is… De hangsúlyozom: ha nincsenek Rákosiék, a folyamat, az elitváltás, akkor is lezajlott volna – gondolj csak a népi kollégiumokra, amelyek még szintén Rákosiék előtt jöttek létre. Természetes folyamat ugyanis, hogy ha egy nép súlyosan és jogosan csalódik egy korábbi uralmi elitben, akkor azt eltávolítja a hatalomból. (Gondolj csak a 2010-es „fülkeforradalomban” eltávolított, valóban súlyosan teljesítményhiányos MSZP-re!)

Úriemberék persze ettől kurvára frusztráltak lettek. Azt ugye mégsem vallhatták be, hogy úgy nagyjából ők kúrták el az egész addigi XX. századot – hiszen ők MAGYAR urak voltak és nem pl. sima, alpári németek, akik képesek voltak szembenézni az összes náci-korszakbeli disznóságaikkal. Maradt tehát az a „megoldás”, amit egyébként a németek is csináltak az I. vh. után: gyártani egy legendát arról, hogy őket, a „mindenkor helyesen cselekvőket” hogyan árulták el, semmizték ki tök jogtalanul. Ez az I. vh. utáni dajcsoknál a „tőrdöfés-elmélet” volt – nálunk pedig a „nemzeti-konzervatívok háttérbe szorítása” lett…

A jobboldalon gyülekezett össze az a társaság, amelyet frusztrálttá tettek a szakmai téren elszenvedett kudarcok, hátrányok. Ezek jelentős része a megfelelő tudás, a képességek, esetleg a szorgalom hiányából, kisebb részben pedig valóban „kibaszásokon” alapult. Így jött létre szinte minden szakterületen (kivéve talán a műszaki területeket – ugyanis ott valóban dolgozni kell és nagyon objektív a teljesítmény!) egy szakembergárda, amely „revansot akart venni” - és persze pozíciókat elfoglalni. Egy olyan gárda, amely semmiféle szakmai teljesítménnyel nem igazolta azt, hogy jobban megérdemelné a pozíciókat, mint „ballib konkurensei”. (…Talán egyetlen olyan kivétel létezik szakmai elitek tekintetében Magyarországon, ahol mindig is - még a szocializmus idején is - alapvetően a „jobbos” elit tartotta befolyása alatt a szakma hatalmi pozícióit: ez pedig az orvostársadalom, azon belül is az egyetemi-klinikai szakmai elit. Ennek okai igen érdekesek, de most nem célom erre kitérni…)

Ezek a „jobboldali” elitek kialakítottak egy olyan alapállást, amely őket
1. igaztalanul háttérbe szorítottként
2. erkölcsi téren magasabb értékűként
3. az igazság birtokosaként
4. a magyarság érdekeinek kizárólagos képviselőiként
5. stb., stb., stb.
tüntette fel – és ez odáig ment, hogy még maguk is elhitték, hogy ez így igaz.

…Most pedig essék szó arról is, hogy miképpen alakult ki a szocializmus idején az a sokat hivatkozott „ballib médiaelit”. Elég távoli és általánosnak tűnő megállapításból kell kiindulnunk. A tehetséges emberben igen erős a késztetés arra, hogy kibontakoztathassa a benne lévő képességeket. Ennek érdekében hajlandó akár „elvtelennek” nevezhető kompromisszumokra, „alkukra” is – elég, ha belegondolsz Julius Caesar, vagy Bonaparte Napoleon pályafutásába, de felhozhatnám éppen Winston Churchill, Konrad Adenauer, vagy Gerhard Schröder példáját is. „Kicsiben” ez történt a ’60-as-’80-as évek Magyarországán is. Nem az tehát a releváns kérdés, hogy „hogy jutott valaki oda”, hanem az, hogy utána miképpen dolgozott, milyen minőségű munkát végzett.

És aki jó szakmai színvonalon volt képes dolgozni, az bizony pozícióba kerülhetett a Kádár-rendszerben. Igen komoly – már-már „krakéler” – ellenzékiesség kellett ahhoz, hogy ez ott akadálya legyen egy karriernek. Gondolj bele, hogy egy Chrudinák Alajos micsoda „sztár” volt a ’70-es évektől – pedig aztán róla is kiderült, hogy kőkemény nacionalista, jobbos figura volt. És ez az ember minden különösebb konfliktus nélkül dolgozott együtt a HÉT-ben egy Hajdú Jánossal… Ez pedig azért volt/lehetett így, mert mindketten kiváló szakmai munkát végeztek. A szakmai és pozíció-féltékenység alapja pedig rendszerint az, ha valaki érzi, hogy ő „kevesebb”, de nem jó ezzel szembenéznie és elfogadnia ennek szükségszerű következményeit…

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy pl. egy Pálfy G. István nem rúghatott labdába – csak amikor a késői Antall-korszakban elkezdték jobbos lojalitást mutató alakokkal feltöltögetni a médiát.

És amikor az immár Fidesz-vezette „nemzeti oldal” elkezdte kiépíteni a magán-médiabirodalmát (HÍR TV, Magyar Nemzet, Helyi Téma-lapok, stb.), akkor is elsősorban az volt a válogatási szempont, hogy az illető hajlandó-e kiszolgálni azt a közízlést és elvárást, amelyet a frusztrált, magát „vesztesnek” érző jobboldali-nemzeti-keresztény szavazótábor elvárt. Ők ui. nem az objektív igazságra voltak kíváncsiak – hiszen éppen az objektív igazság verte orrba őket, az dörgölte az orruk alá, hogy vagy nem elég jók, vagy nem elég szorgalmasak, vagy nem elég szerencsések. Ők azt akarták hallani, hogy ha „jön a jobboldal”, akkor (ismét) jó lesz nekik – és hogy nem saját magukban kell keresniük frusztráltságuk okait, hanem a „rohadt komcsik” tehetnek arról, hogy szar az életük, mert „ők lopták el, számolták fel, privatizálták, stb.” az életüket… És jöttek is, akik ezt kiszolgálták. Ezeket én csak média-drogdílereknek nevezem. Ők azok, akik tudták-érezték, hogy objektív szakmai mércékkel mérve sosem lesznek képesek a (valódi) médiaelitbe bekerülni és csak akkor kerülhetnek lapokhoz, képernyőre, stb., ha felvállalják azt a populista szerepet, amelyet e médiumok tulajdonosai a „saját oldal” hatalomra juttatása, tömegbázisának kialakítása és egyben tartása érdekében elvárnak tőlük.

…Ha már szóba jöttek, néhány szót azokról a személyekről, akik pénzelték éveken át a jobboldali magánmédiumokat. Ezek ui. nem „hazafias elkötelezettségből” tették ezt, hanem azért, hogy cserébe a néhány milliárdjukért, majd ha hatalomra jut ismét a Fidesz, akkor az busásan fizesse vissza nekik a kapott támogatást. Így tett Vitézy Tamás (Helyi Téma), így tett Bálintfy Gábor (HÍR TV), stb…

Szóval, a tények: Antallék nem csak „szerették volna” kirúgni a TV-ből és a Rádióból a nem hozzájuk hűeket, hanem meg is tették – talán rémlik még a kirúgott rádiósok esete – de ha nem, íme a korabeli linkek: index.hu/belfold/tegnapiujsag/2008/03/04/1994_csucs_laszlo_elbocsat_129_radiost/, ill.: network.hu/bogyo/blog/zsuzsa-blogja/a_magyar_televiziozas_a_rendszervaltozas_utan-3186. Göncz a TV-elnök kinevezését gátolta, magát a tömeges kirúgást nem is tudta volna megakadályozni, hiszen abba semmi beleszólása nem volt, a munkáltatói jogokat az „teljes elnöki jogkörrel felruházott alelnök”, pl. a TV-ben Nahlik Gábor, a Magyar Rádióban pedig Csúcs László gyakorolta. (…De kurva szar már, hogy még a nevekre és a nekik kreált titulusra is pontosan emlékszem!)

Hornék csak azokat a figurákat rúgták ki, akik egyértelműen csak a „hűségük” okán kerültek az előző években vezető pozíciókba – pl. Nahlik és Csúcs urakat, meg persze a kis Pálfy G fiút.:-)

Azzal az állításoddal pedig egyszerűen nem tudok mit kezdeni, hogy „Sajnos nálunk még nem alakult ki a szakmai tisztesség pártfüggetlen változata. Legfeljebb 10-20 év, azaz 3-5 kölcsönös kirugdalási hullám kell hozzá.” Hát szerinted akkor alakulhat ki egy magas szakmai színvonalú és a mindenkori kormány pártállásától független, öntudatos szakembergárda – akár a médiában, akár bárhol másutt – ha előzetesen több kirúgási hullámban végzetesen és véglegesen megtörnek mindenféle emberi, politikai függetlenséget és gerincet, ha kvázi természetessé teszik a szakmai közegekben a felfelé való idomulást? Ezzel csak szarházi seggnyalókat lehet „kinevelni” – de rájuk egyetlen szakterületet sem bíznék, pláne nem a társadalom objektív informálását és a hatalom médiakontrollját!

…Végezetük két kérdés azzal kapcsolatban, amit a kommentedben írtál:
1. Honnan veszed (tényszerűen, számszerűen, konkrét adatokkal alátámasztva), hogy „'98-2002 között az államapparátus 90%-a aktívan a kormány ellen dolgozott”?
2. Miféle statisztikai adatok, források bizonyítják azt az állításodat, hogy „Azóta egyértelművé vált, hogy ők is [t. i.. az államapparátusban dolgozók] volt belügyesek és rokonaik”?

Mert ha ilyen súlyos állításokat fogalmaz meg valaki (ráadásul számszerűen) akkor azt bizonyára objektív tények logikus, összefüggő rendszerével képes igazolni.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.07.06. 14:20:44

@piefke: Köszönöm a részletes kifejtést, valóban az a helyzet, hogy két Magyarország él a fejekben. A tiédben a jelek szerint egy olyan él, ahol a baloldaliak természetadta zsenik, a jobboldaliak meg fasiszta hülyék, és minden szavuk ebben a keretben értelmezendő.

Az enyémben meg egy olyan Magyarország él, amelynek lakóit közös érdekek kötik össze, ezekre lehet közös megoldásokat találni -- mely megoldások nem automatikusan jobb- vagy baloldaliak. A megoldásokat kidolgozó és megvalósító szakemberek akár pártfüggetlenek is lehetnek.

Ahogy fentebb említettem, állításaim az elérhető jelekből összerakott intelligens spekulációk, háttérösszefüggések. Azt gondolom, hogy a baloldal a saját előítéletes könyörtelenségének köszönheti azt, ami most történik. Megtehette volna, hogy apparátusként egyszerűen csak legjobb tudása szerint kiszolgálja a mindenkori kormány programját, végtére is, ha rossz az eredmény, akkor a kormányt csapják el, nem az apparátust. A mostani helyzetben a Fidesz-kormánynak nincs más választása, mint a programját bevállaló apparátust telepíteni, majd kormányváltáskor elveszíteni, aztán újra telepíteni, elveszíteni, undzóvájter. Egy idő múlva az apparátus megérti, hogy célszerű független szakmai érdemeket felmutatni.

legeslegujabbkor 2011.07.06. 14:22:12

@piefke: Hát ezt a logikus és összefüggő rendszert mindjárt megkapod a MN című újság linkjeivel, hozzájuk fűzve Bayer Zsolt írói munkásságát. Kell ez neked?

piefke 2011.07.06. 15:26:38

@Vértes László:

Nem kaptam érdemi válaszokat - viszont azt állítottad, hogy szerintem a baloldaliak zsenik a jobbosok meg hülyék. Hát jó, akkor lépjünk egyet vissza és nézzük meg, hogy is van ez a politikai orientáció – agyi képességek-dolog?

Belinkelek egy cikket a témáról – de előre jelzem, hogy itt alapvetően nem az intellektuális képességekről, hanem a belátóképességről (is) lesz szó: akciospotencial.blog.hu/2007/09/30/mas_a_konzervativok_es_a_liberalisok_agy (az eredeti hivatkozás pedig: www.nature.com/neuro/journal/v10/n10/abs/nn1979.html)

A cikkben olvashatókhoz annyit tennék hozzá, hogy a cikk végén emlegetett családi környezet, ill. szociokulturális hatás (amelyek befolyásolják a későbbi politikai orientációt, világnézetet) szintén visszavezethető az örökletes agyi struktúrákra is – hiszen egy családon belül annyi más genetikus jellemzővel együtt ezek is öröklődnek. Így a hasonló agyi struktúrákkal rendelkező családtagok, felmenők alkotnak „szociokulturális közeget” a felnövekvő gyerek körül, ezért a gének hordozta alapok és a nevelés egymást erősítő hatások.

Vértes László · http://kozlogika.blogspot.hu/ 2011.07.06. 16:02:25

@piefke: Ha érdemi válaszok alatt azt érted, hogy linkeljek be egy államapparátusi listát volt BM-kapcsolatokkal, rokonsági fokozattal, származással, világnézettel, tényleg nem szolgálhatok ilyennel -- és örüljünk ennek közösen.

Köszönöm a belinkelt cikket, ez már a múltkor is tetszett. A zárt és a nyitott attitűd akár velünk született vagy kulturálisan kialakult is lehet, nagyon ötletes a kísérlet.

A következő felvetésem megértéséhez nyitott gondolkodásra van szükség: a magyar jobboldal egyáltalán nem konzervatív, hiszen nincs mit megőriznie; ellenkezőleg, most kell felépítenie egy új konstrukciót, amely nem hasonlít sem a múlt századiakra, sem a nyugati értelemben vett konzervativizmusra. Amit a jobboldal értéknek tételez, az az évszázadok bölcsességének párlata a hely és idő + geopolitika meghatározta új pohárban. Szó sincs mechanikus megőrzésről, konzerválásról.

Ezzel szemben a baloldal a szocialista reflexekre ültette rá a neoliberális gazdaságelméletet, amely 20 éve kudarcot kudarcra halmoz, ám a baloldal nyomja, mint süket a csengőt, avagy mint konzervatív kísérleti alany a gombot -- akármi is a gyakorlat visszajelzése.

Slusszpoén: 1998-ig én is a korlátlan szabadpiac és médiaszabadság híve voltam. Lassan, önfejből raktam össze, hogy ami nem hoz jólétet, az nem lehet jó gazdasági modell. Ami nem hoz pontos és fair híranyagot, az nem lehet jó médiamodell. Ami nem ad közbiztonságot, hatékony cselekvőképességet, az nem lehet jó szabadságmodell. Amitől a szélsőjobb erősödik, az nem lehet jó demokráciamodell. Vigyázat, ez nem azt jelenti, hogy mechanikusan el kell ezeket utasítani! Tökéletesítésre szorulnak, mert az általunk megértett módon eddig nem váltak be. Félreértések áldozatai vagyunk, hiszen a fejlett országokban működnek az alapvető rendszerek. Sokféle kihívással nézünk szembe, folyamatosan keresem rájuk a válaszokat. Próbálgatok és elvetek különböző modelleket. Ezt a nyitottságot hiába keresem a progresszív oldalon, javaslom, gondoljátok át a belinkelt cikk következményeit.
süti beállítások módosítása