Bevallom: sohasem volt nekem szimpatikus Szilvásy György! Van az úgy, hogy meglátunk, megismerünk valakit és azonnal feltámad bennünk az ellenérzés vele szemben. Ez ösztön, ellene keveset tehetünk… Pláne akkor, ha ezt az érzést megtámogatják olyan érvek is, mint pl. az illető úr „szakmai múltja”: KISZ-vezetőből lett a Németh-kormányban miniszterhelyettes, majd az Antall-kormány helyettes államtitkára. Aztán a Gyurcsány-cégvagyon gondos sáfára… Kissé sajátos életrajzi elemek… És ehhez jött még, hogy a tesója lett „tök véletlenül” az Állami Egészségügyi Központ főigazgatója… Szóval: a csávó sosem volt a kedvencem!
…Mindezt azért írom le, hogy világos legyen: ami alább következik, nem valamiféle szubjektív elfogultság következménye.
Nem életszerű ez az egész Szilvásy-ügy: egyszerűen nem így szoktak történni a hasonló ügyek! Hiszen ha az árulás, az idegen behatolás már valóban odáig jutott volna, hogy épp a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter kémkedik, akkor az ország és a kormány legelemibb érdeke az ügy teljes nyilvánossá tétele – hadd szégyenüljön meg az Ellenség és hadd forrassza nemzetünket egybe a nyilvánvaló külső fenyegetettség!
De mi is az a kémkedés? Úgy értem: nem a jamesbondos változat, hanem a Btk.-ban kodifikált fogalom. Nos, íme:
„Kémkedés: Aki külföldi kémszervezet tagjaként vagy annak megbízásából a Magyar Köztársaság vagy szövetségese ellen hírszerző tevékenységet végez, illetve: aki hírszerző tevékenységre ajánlkozik vagy vállalkozik.”
…Ezek szerint Szilvásy egy külföldi kémszervezet megbízásából tett valamit…
Ha ez így igaz, akkor természetes lenne az ügy feltárása és nyilvánosságra hozatala: az ellenséges szándék ezzel lehetetleníthető el leginkább. A titkos akciók legnagyobb ellensége a nyilvánosság.
…De mi van/mi lehet akkor, ha semmit sem árulnak el az ügyről – sőt: 2089-ig titkosítottak minden ezzel kapcsolatos információt? Vajon kit és mit véd és mit titkol ezzel és így a kormány? Nem valószínű, hogy egy ellenséges szándékú külső hatalmat védene, annak tevékenységét titkolná – ez értelmetlenség lenne. Az sem valószínű, hogy a 2006-2009 között regnáló kormány iránti tapintat vezetné ebben – ennek éppen az ellenkezője a jellemző rá…
Akkor viszont csak két dolgot védhet-titkolhat:
1. Önmagát, önmaga érdekköreibe tartozó „fontos személyeket”, illetve olyan tevékenységet akarhat eltitkolni, amelyet korábban (az „ügy” idején) a saját érdekköreihez tartozó személyek követtek el.
2. Azt, hogy hamisak/nem léteznek a bizonyítékok, illetve: a bizonyítékok nem támasztják (majd?) alá a vádat.
Életszerű-e az, hogy egy EU-s tagállam titkosszolgálata és az azt felügyelő miniszter a saját országa ellen kémkedett? (Ez még a történelemben is rendkívül ritka!) Ugyan miért tette volna? Pénzért? Ez ostobaság – hiszen amikor az „eset” állítólag történt, 2008-ban, már minden épeszű ember tudhatta, hogy 2010-től jön a Fidesz és nem lesz éppen kegyelmes… Némi júdáspénzért ekkora kockázatot normális ember nem vállal – az pedig köztudott, hogy a Szilvásy-családban nem György a bolond…
Az viszont annál inkább életszerű, hogy annak idején, 2008-ban a Nemzetbiztonsági Hivatal ráakadt valamire a Fidesz érdekköreinek háza táján… Ha még emlékszünk, pl. nagyon különösen alakult annak idején az UD. Zrt.-s ügy, amely a MOL-lal is kapcsolatos volt. Akkor az ügy kirobbanása után hamarosan az UD. Zrt. lett a vádló és a Nemzetbiztonsági Hivatal (és annak vezetője) a vádlott. Minimum furcsa… Most pedig, hogy az UD. Zrt. egykori megbízói kerültek a hatalomba (és az UD. Zrt. egykori vezetője a Katonai Biztonsági Hivatal helyettes vezetője lett…), immár semmi és senki nem akadályozhatja meg, hogy „végleg elvarrják a szálakat”. Hiszen láttuk, hogy a MOL „nemzeti érdekkörbe vonása” olyan fontos a Fidesznek, hogy képes volt a részvényeiért IMF-pénzzel fizetni… Nyilván ez az „érdek” nem most keletkezett, hanem egy átgondolt „önépítő stratégia” egyik fontos eleme lehet.
Mi a valószínűbb: hogy Szilvásy kémkedett, idegen hatalmak zsoldjába szegődött – vagy az, hogy a Fidesz már ellenzékben is minden (akár illegális) eszközt bevetett hatalmi pozíciói és anyagi bázisa megerősítése érdekében és nem szeretné, ha utólag ez kiderülne?
…Ez az egész ügy kezd a Dreyfus-ügyre (http://hu.wikipedia.org/wiki/Alfred_Dreyfus) emlékeztetni: ott is volt egy „hatalmi monopólium” (a francia hadsereg) és egy „revánsra váró erő” (a korábban vereséget szenvedett konzervatív Franciaország), ott is volt „titkosszolgálati aknamunka” a hatalmi monopólium érdekkörében és ott is megpróbálták úgy összerakni és tálalni az ügyet, hogy az a hatalom érdekeit szolgálja – függetlenül az igazságtól.
Csúfos bukás lett a vége – Dreyfus pedig megkapta a Becsületrendet!
Az a „logika”, amely mentén Orbán és köre gondolkodik, és amely cselekedeteit vezérli, az erővel, hatalommal való érdekérvényesítést bevett eszköznek tekinti. Aki ezt nem látja és/vagy tagadja, az a nyilvánvaló és egyértelmű tényeket nem akarja látni. Már 2008-ban, amikor kipattant az UD. Zrt-ügy, gondolható volt, hogy ha a Fidesz hatalomra kerül, nem hagyja annyiban az érdekeit ért „támadást” (valójában: a Fidesz illegális tevékenységének felfedezését). Az akkori NBH szakmai kudarca, hogy vesztesként került ki az ügyből. Ilyen kudarcot a Fidesz nem követ-nem követhet el! Ha kell „dreyfusizik”: ha kell gyárt, ha kell, titkosít bizonyítékokat – hiszen az objektív igazsághoz való viszony, amely a Fideszt mindig is jellemezte (talán a korai ’90-es éveket kivéve…), mindig is sajátos volt: Orbán „sosem hazudott”, Szijjártó Petya pedig ha kell, a tegnap saját maga által mondottakra is egészen másképp emlékszik… Mit akkor nekik egy kis „titkosszolgálati kavarás”?
Ha még emlékszünk, volt egyszer már egy hasonló eset a Fidesz háza táján: a híres „megfigyelési ügy”, a ’90-es évek végén. Arról is kiderült, hogy:
1. Kamu volt
2. Orbán Viktor hazudott
Ha most is ez fog kiderülni, akkor vajon mi lesz? Mi lesz, ha kiderül: egyszerűen nincsenek valódi bizonyítékok Szilvásy ellen, hogy az egész ügy koholmány volt? Akkor vajon kiderül-e hogy miért volt az egész, hogy mit igyekeztek elleplezni általa? Megismerjük-e, hogy ki volt az „igazi áruló” – mint Dreyfus ügyében?
…Akármi is lesz, ez az ügy vízválasztó lehet a magyar demokrácia történetében: akár azért, mert kiderül, hogy valóban az ország egyik minisztere keveredett kémkedési ügybe, akár azért, mert kiderül, hogy a kormány megkérdőjelezhetetlenül átlépte a jogállami határokat. Egyik végkifejlet se jó!
Várjuk a fejleményeket!
(…De ha mégis úgy igaz minden, ahogy azt a kormány elénk tálalja most, akkor legalább megnyugszom: jól voltak a megérzéseim Szilvásyval kapcsolatban.)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek