1. „Kína alvó óriás. Hagyjuk feküdni és aludni, mert ha felébred, megdöbbenti a világot!”
(Napóleon – kb. 200 éve)
2. „…ahhoz, hogy Magyarország megújulása sikeres legyen, új típusú szövetségekre és szövetségesekre van szükségünk. Hogy végre tudjuk hajtani a teljes gazdasági fordulatot Magyarországon, úgy zártuk ma le a tárgyalásokat, hogy a Kínai Népköztársaság és Magyarország szövetségesei lettek egymásnak. Ehhez erős alapokra van szükség, de ezek az alapok már léteznek a két ország közt. Az elmúlt hatvan év és az, hogy hasonlóan gondolkodunk a jövőről, csak megerősítette ezeket.”
(Orbán Viktor – ma)
Fentebb két politikust, két véleményt, két politikát idéztünk – kétszáz év eltéréssel. Mit kezdjünk Kínával? Mit kezdjünk vele mi, euro-atlantiak - és mit kezdjünk vele mi, magyarok?
Orbán ma kínai kajával akarta megetetni Magyarországot – de milyen is ez a menü? Miféle hasznot hozott a kínai miniszterelnök magyarországi látogatása – és azt vajon kinek hozta igazából?
Lássuk, mi szerepel az „étlapon”, mit kellene „megennünk”:
· a Kínai Fejlesztési Bank egymilliárd eurós hitelkeretet nyit a Kínában befektetni akaró magyar cégeknek
· 2015-ig a jelenlegi kétszeresére, évi húszmilliárd dollárra növelik a kétoldalú kereskedelmi forgalmat
· Kína magyar államkötvényeket fog vásárolni – még ismeretlen volumenben
· közelebbről meg nem határozott katonai együttműködés
· kínai állami ösztöndíj magyar fiataloknak
· kínai kulturális központ létrehozása Magyarországon
· Kína egymilliárd dollár értékben hoz létre Magyarországon vegyipari beruházásokat
· itt valósulhat meg Kína közép-európai logisztikai és szállítmányozási központja
…Nagyjából ennyi.
Amikor azt írtam fentebb, hogy „miféle hasznot hozott”, akkor nyilván úgy értettem, hogy Magyarországnak miféle hasznot hozott – azonban ha végigmegyünk a listán, azzal szembesülünk, hogy e hasznok zömükben Kína oldalán – kisebb részben pedig Orbán és köre számára – jelentkeznek majd. Nézzük, miért?
Az egymilliárdos hitelkeret, ahogy nevében is ott van: hitel. Kína azért nyújtja magyar cégeknek, hogy Kínában ruházzanak be, ott növeljék a foglalkoztatottságot, ott járuljanak hozzá a gazdasági növekedéshez – nálunk ebből semmi haszon nem fog származni. Már csak azért sem, mert ne legyenek illúzióink afelől, hogy kik lehetnek e hitelkeret magyar felhasználói, miféle csatornákon át juthatnak ehhez hozzá magyar vállalkozások. A „terítés” ugyan miért lenne más itt, mint bármely, a kormány által „szabályozható” bel- és külföldi forrás esetében? Nyugi: itt is jönnek majd a „haverok”: az, hogy a bilaterális üzleti tanácsról Demján Sándor írta alá a szándéknyilatkozatot, sokat elárul…
A kétszeresére növekvő forgalom sem Magyarország érdeke – hiszen mit is mutatnak a számok, immár hosszú évek óta, stabilan? Négyszeres kínai aktívumot! Akkor ki jár jól a duplájára növekvő kétoldalú kereskedelemmel? Egyszerű: kétszer annyi pénzt keres Kína Magyarországon, mint eddig - köszi, Viktor!
Államkötvény-vásárlás: Kína nem a húszmillió szép szemünkért vásárol magyar kötvényeket, hanem azért, mert aki hitelez, az befolyásolhatja az adóst. Az EU-ban Kína növelni akarja a befolyását – és látva, hogy (a saját hülyeségünk következményeként) Európa és az euró bajban van, alkalmat lát arra, hogy aprópénzért hatalmi pozíciókra tegyen szert. Az a pénz, amit erre befektet, neki per pillanat úgysem kell (baromi devizatartalékai vannak) – viszont egy-két évtizedes távlatban ki tudja, mire lesz még jó Kínának az EU-ban szerzett befolyás? (Egyébként nem lepne meg, ha Kína vezetői már ma is pontosan tudnák, hogy mire lesz jó…)
Az államkötvény-vásárlás kapcsán Orbán ezt mondta: „Ezzel a magam részéről az ország finanszírozásának középtávú módját megoldva látom, és azt mondom: történelmi segítséget kaptunk Kínától, mert ez a biztonság kell ahhoz, hogy bátran végig tudjunk menni a gazdaság újjászervezésének útján, amin elindultunk.” El tudjuk képzelni, miféle elvek és gyakorlat, miféle példa mentén óhajtja miniszterelnökünk „újjászervezni a gazdaságot”... És igaza van: megoldotta a középtávú finanszírozást – odadobva ezért az ország és az EU hosszútávú érdekeit! Mintha láttunk volna már ehhez hasonlót tőle: amikor „megmentette a nyugdíjrendszert” – a magánnyugdíj-pénzek einstandolásakor, azzal is feláldozva a hosszútávon stabilan tartható és az öngondoskodás által finanszírozható nyugdíjakat. Ezt tudja a csávó, ennyi! „Mennyen addig, amíg én vagyok - oszt jónapot!”
Katonai együttműködés: Ez a leghomályosabb pont. Mivel erről konkrétumok nem hangzottak el (nyilván…), ezért csak sejthető, hogy Kínának miért jó egy NATO-tagállam, mint katonai partner – ez kb. az árulás fogalmával eshet egybe – és arról is csak sejtéseink lehetnek, hogy Orbánéknak miért éri megy egy diktatúrával (hú, wazze, csak leírtam!) katonailag (értsd: az erőszakszervezetek szintjén) együttműködni...
Ösztöndíjak fiataloknak: állami ösztöndíjakat a világ nyugati felében viszonylag ritkán szokás adogatni - ez arrafelé magánalapítványok feladata. Ha Kína ezt „állami szinten” teszi, akkor ez – ahogy ki is mondták a miniszterelnökök – a leendő magyar szellemi-gazdasági elitben történő pozícióépítést szolgálja. Saját szavaival: "Ehhez arra van szükség, hogy a fiatalokat a kínai-magyar szövetség hívévé tegyük, hogy a következő generáció is megértse, miért rendkívül fontos az országnak a kínai-magyar együttműködés. Amit én tenni tudok ennek érdekében, az az, hogy rengeteg fiatalt állítok ennek az eszmének a szolgálatába, és elhárítjuk az együttműködés útjában lévő bürokratikus akadályokat." – tiszta, egyenes, nyílt beszéd! Verbuválódik az „ötödik hadoszlop”!
Kínai kulturális központ: ld. az előző pontban – csak nem csupán a fiatalok és a leendő szellemi elit számára.
Egymilliárd dolláros vegyipari invesztíció: Hát igen, lehet így is mondani ezt: szépen, elegánsan és sokat sejtetően, ahogy egy kínai mandarin is beszél – de lehet úgy is, hogy „A kínaiak megveszik a Borsodchemet.” Csak azt nem értem, hogy jön ez össze a stratégiai iparágak magyar kézben tartásával-visszaszerzésével? Netán a MOL-részvénycsomagot is azért vette meg az állam az IMF-hitelből, hogy továbbpasszolhassák Orbánék a kínaiaknak???
Kína közép-európai logisztikai és szállítmányozási központja: Ez legalább teremt majd néhány munkahelyet - de ha ennek hasznát összevetjük azzal az árral, amit az előzőekben felsoroltak „tesznek majd ki”, akkor nem lehet ez akkora siker… Valamit kis koncot dobtak, ennyi…
Látható: nem kötött Orbán jó üzletet. Szinte mindent adott és szinte semmi olyat nem kaptunk, amire hosszú távon azt mondhatnánk, hogy a mi érdekeinket szolgálja. Egyszerűen talált magának Orbán egy olyan hűbérurat, akitől támogatást remélhet hatalma fenntartásához. Az EU-tól és az USA-tól nem remélhette azt, hogy bármit is tennének őérte és azért, hogy érdekköre esetleg 2014 után is megmaradhasson hatalmi pozícióiban. Az oroszok tojnak rá – ezért egészen Kínáig kellett koslatnia „gazda és pártfogó” után…
Ez gáz!
Nem nagy dicsőség ennyire kiszolgáltatni egy országot egy nagyhatalomnak – tulajdonképpen nem sokban különbözik attól, amit annak idején a drága Rákosi elvtárs csinált, a Magyarországtól kulturális, történelmi, mentalitásbeli, eszmei, gazdasági és politikai téren a kínaihoz hasonlóan különböző Szovjetunióval kapcsolatban… Mert igen: hatalmas a különbség, ha egy olyan hatalommal működünk együtt, amellyel kvázi azonos a kultúránk, amellyel évezredes utat tettünk meg együtt, amelyben a miénkhez hasonló elvek szerint épül fel a politikai, a gazdasági és a szellemi élet és aközött, ha egy „tájidegen hatalomnak” hajolunk be. A hozzánk hasonlókkal való együttműködés számos erőforrást szabadíthat fel, míg a másik út legfeljebb rövidtávú csoportérdekeket fog szolgálni. (Megjegyzem: ebből a szempontból sajnos nem voltak sokkal okosabbak és előrelátóbbak a nyugati világ „nagyokosai sem”! Őket is leginkább csak a kínai gazdasági potenciál érdekelte és kevéssé gondoltak arra, hogy ebben a relációban kinek dolgozik az idő? Pedig – ahogy a poszt elején idéztem, Napóleon megmondta előre… Igaz: ő zseni volt, nem csak politikus, vagy gazdasági döntéshozó, így képes volt nem csak egy-egy „haszondimenzióban” gondolkodni.)
…És miközben Orbán ünnepelte sikerét, máris láthattuk, hogy mit jelent az az „új modell”, amelyben gondolkodik: a Kína-elleneseket eltüntették a Magas Vendég látóteréből, szépen, demokratikusan, ahogy (Kínában) szokás!
Orbán csak arról feledkezik el, hogy ami modern Kínában az euro-atlanti. Amíg ő Kínát akarja másolni, addig Kína ezerrel tanulja el/másolja le és fejleszti tovább a nyugati módszereket, hódít ott a nyugati szellemiség – és ez a szellemiség előbb-utóbb Kínát is átformálja majd. Egyszerűen azért, mert ennél fejlődő- és fejlesztésképesebbet és hatékonyabbat eddig az emberiség még nem talált fel. Ha Kína hatékonnyá akar válni, akkor nyugativá kell válnia… Ezt az ottani politikai elit is tudja és azt is tudja, hogy milyen veszedelmes ez a tény, ez a folyamat számára - és hogy ha ép bőrrel akarják ezt megúszni, akkor sokkal előrelátóbbaknak kell lenniük, mint amilyenek voltak Kínával kapcsolatban az euro-atlantiak. Tudják, hogy (lassan) másfél milliárd embert nem lehet gyorsan sem megfordítani, sem megfordulni engedni – ezért húzzák az időt és gyűjtik a pénzt, ezért erősítik Kínát, hogy majd kibírja a kikerülhetetlen megrázkódtatást…
…Nem kell tehát feltétlenül úgy megennünk a „kínai kaját”, ahogy elénk tálalják!
[...A végére pedig egy kis napóleoni hang(ulat) - ha már a posztot vele indítottuk, zárjuk is vele! A "szám" címe egyébként beszédes: La Victoire est á Nous - Miénk a győzelem, íme: https://www.youtube.com/watch?v=HXmljXjwZko]
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek