Sosem hittem volna, hogy egy szép napon még Lázár Jánost támogató posztot fogok írni a Progresszív Blogon – de ma ez is megtörténik! Lehet, hogy most veszítem el a Tisztet Olvasók respektusát, ám akkor is le kell írnom, mi a helyzet ezzel a Lázár-beszéddel…
Tegnapelőtt – eredetileg az abszolút tiszta szándékú Kurucinfón – megjelent Lázár-monológ alapján elszabadult a pokol; aztán megtudtuk, hogy a teljes beszédnek csupán egyes kiragadott részleteit közölte az a derék hírforrás… Az első reakciók (jó sok volt belőlük) csupán a nyilvánosságra hozott anyagból dolgoztak és annak alapján úgy tűnt, teljes joggal követelték Lázár lemondását – talán a fejét is…
Pontosan az történt itt, mint a Gyurcsány-féle „őszödi beszéd” esetében: valakik eleve koncepciózusan és a közfelháborodás kirobbantásának szándékával idéztek néhány szakaszt, de a teljes és valódi kontextusból kiragadva és a beszélő valódi mondanivalójával éppen ellentétesen mutatva be azokat. Nem tudom, szabad-e így politizálni, lehet-e ennek valós társadalmi haszna és javulnak-e, tisztulnak-e viszonyaink azzal, ha hazug, manipulatív eszközöket használnak egyesek saját céljaik érdekében? Szerintem nem. Tudom, „ilyen a politika” – de hát éppen ez a bajunk: hogy ilyen. Nem észérvek szembesülnek egymással, hanem hazugságok és féligazságok, parciális érdekekkel kombinálódva... De hagyjuk a moralizálást – térjünk vissza a Lázár-beszédhez! Szó szerint ezt mondta Lázár, 2008 nyarán (kiemelve a Kurucinfón kiragadott részek):
„…én soha nem szégyelltem, hogy mim van, én dolgozok keményen, én abba a miliőbe nőttem föl, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét sem kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára, aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér. Ezt tudom mondani, annak annyi az élete. Ez az én véleményem egyébként, tehát én ahhoz a mércéhez tartom magam, hogy az ember, ha egyszerű kétkezi munkásember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. Hogy ha egyetemi ember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit, de akinek a saját társadalmi viszonyaihoz képest semmire nem futotta, semmit nem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselő-testületben. Nagy baj lenne, ha olyan képviselők ülnének, akiknek semmijük nincsen, ezt kell mondjam. Ez helytelen lenne, teszem hozzá, de a jövedelemnyilatkozatok alapján, mint hogy ha érdekes dolgok derülnének ki. Na most még annyit hadd mondjak el Önöknek, hogy ugye én bugyuta módon a nagy átláthatóság jegyében nyilvánosságra hoztam a feleségem vagyonbevallását és a fiam bevallását, és az előbb már említettem Önöknek, hogy volt, akinek a kampányában ezt fölhasználták, kiszámolták, átváltották az euróbetétet, átváltották a svájci betétet, mije van a gyereknek, azt remélem, hogy a hódmezővásárhelyi lányos anyukák ebből a közérdekű tájékoztatásból érzékelték, hogy húsz év múlva jó parti lehet Lázár János Boldizsárból, hogyha a kamat és a forintárfolyam az jól alakul a következő években. Lesz valami alapbázis megtakarítás, úgyhogy ha másra nem, erre jó volt, de hát az Önök vagyoni viszonyait is nyomni fogják szórólapon.”
Ez a beszéd: tiszta beszéd. Arról szól, hogy szerencsésebb és kívánatos, hogy a közügyeinket olyan emberek intézzék, akik mögött valós teljesítmények állnak és ne legyen a politikuspálya a másutt boldogulni, teljesíteni és meggazdagodni képtelen emberek terepe, hogy nem akarunk megélhetési politikusokat. Egyértelmű, hogy nem a „gazdagok uralmát” kívánta beszédében Lázár, hiszen azt mondja: „…én ahhoz a mércéhez tartom magam, hogy az ember, ha egyszerű kétkezi munkásember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit. Hogy ha egyetemi ember, akkor ahhoz a jövedelemhez képest érjen el valamit, de akinek a saját társadalmi viszonyaihoz képest semmire nem futotta, semmit nem tudott letenni az asztalra, az ne üljön például a képviselő-testületben…”
Tudjátok, hogy nevezik ezt az életfelfogást? Elárulom: protestáns munkaerkölcs! Ez az a hozzáállás, amely megteremtette a mai nyugati jóléti társadalmakat – és ez az a szemléletmód, amely annyira hiányzik itthon. Nálunk közutálat tárgya, aki gazdag - sokszor nem is alap nélkül, de ez így akkor sem fog menni: kapitalizmust akarni építeni, de a (teljesítményük által) meggazdagodottakat utálni!
Magyarországnak volt egy történelmi korszaka, a XVI-XVII. század, amelyben a protestantizmus futótűzként, megállíthatatlanul terjedt el az egész országban. Lehetséges, hogy ha akkor, a török-, majd Habsburg-korban nem szakad meg a magyar társadalom szerves fejlődése, most mindenkinek természetes lenne az, amit Lázár – igaz, hogy keresetlen szavakkal és túlzottan a teljesítmény anyagi vonatkozásait és következményeit kiemelve - elmondott…
Lehet azon vitatkozni, hogy szerencsésen fogalmazott-e Lázár. Azon is el lehet polemizálgatni, hogy a sikeres és jól élhető, modern társadalomhoz más is kell, mint a „kálvini ideálok”, de akkor is tény, hogy Lázárnak igaza van: csak olyanokat szabad a közéletben szerephez juttatnunk, akik képesek jól teljesíteni. Éspedig azért, mert számukra valószínűleg természetes és megszokott lesz, hogy a munkát kitartóan és alaposan végzik el, előre átgondolva, mit és hogyan kell tenni a siker érdekében – hiszen ezt teszik a maguk szakterületén is. Legalábbis sokkal valószínűbb, hogy az ilyen emberek jól fognak dolgozni a köz érdekében is, mint a saját életükben tengő-lengő, de jól élni kurvára szerető alakok.
Lehet azon is vitatkozni, hogy Lázár miképpen politizál és mögötte miféle teljesítmények állnak. Nyilvánvalóan nem nagy dicsőség 300 milliós adóssággal átvenni egy várost és aztán átlépni a 20 milliárdos „álomhatárt”… Nyilvánvaló, hogy ha maga Lázár János is megélné a „kálvini erkölcsiséget”, akkor esze ágában sem lett volna közpénzen S8-ast használni és az általa benyújtott „egyéni képviselői indítványok” sem valószínű, hogy a haza üdvét és kollektív tollasodásunkat szolgálhatnák…
…De amit mondott, az akkor is megfontolandó! És ezzel kéretik őt nem támadni!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek