„Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér” – igen, már a jó öreg Ferihegyet is elkérte a forradalom…
Csak a Jóisten a megmondhatója, ennek mi értelme? És annak is, miért éppen Liszt Ferencre esett a választás? Talán hogy „nyomokban” (mint a mogyoró az élelmiszerekben) megmaradjon a „Feri” név? Mi köze lehet világhírű komponistánknak és még világhírűbb XIX. századi zongoravirtuózunknak a XXI. századi repüléshez?
Gondolkozzunk el ezen!
Mindenek előtt: a Ferihegy elnevezés a terület XIX. század eleji birtokosára, Mayerffy Ferenc Xavérra (http://hu.wikipedia.org/wiki/Mayerffy_Ferenc) emlékeztet, aki a hazai szőlőnemesítés jeles alakja és Széchenyi barátja volt… Nem komcsi, nem hazaáruló, tök vállalható alak.
Továbbá: egyáltalán nem számít ritkaságnak, hogy reptereket az adott területről neveznek el, ráadásul nagy ívben téve a név nemzetközi kiejthetőségére. Schwechat, Ruzyne, Gatwick, Heathrow, Luton, Le Bourget, Orly, Schönefeld, Fuhsbüttel, Seremetyevo, Vnukovo, Arlanda – hogy csak néhány európai példát említsünk. Igaz, vannak „híresember-repterek” is, szép számmal, de nem szokás csak úgy váltogatni az elnevezéseket. Zongoraművészt is találunk: éppen Varsóban, a Frédéric Chopin repülőteret… Ismerjük a lengyeleket, tudjuk, hogy szeretik (ők is) a nemzeti büszkélkedést – amire nyilván (náluk is) a szerencsétlen, megalázó történelemben keresendő az ok.
De: véleményem szerint egy adott nép nagyjai nem „közprédák”, akikkel, vagy éppen a nevükkel bármit kezdhetünk és tetszésünk szerint használhatjuk őket fel aktuális célokra. Éppen ellenkezőleg: ha valóban tiszteljük őket, akkor tartozunk nekik annyival, hogy nem lopkodjuk el a nevüket, csak azért, mert az „ismert a világban”. Szépen és tanulságosan ír erről egy nemzeti nagyságunk, Mikszáth Kálmán, az Új Zrínyiászban, íme:
Egy kis sánta urat így mutattak be közülök:
- Zrínyi Mór, a biztosítási osztály főnöke.
- Hogyan?! - kiáltott fel megütközéssel. - Hiszen a Zrínyiek kihaltak, és a Mór név nem is volt szokásos a családban.
- Oh, kérem - szólt a kis emberke nyájas vigyorgással, a kezeivel vastag óraláncába kapaszkodva -, én csak fölvettem ezt a nevet.
Zrínyi lábával toppantott és indulatosan mondá:
- Hát akkor menjen ki tüstént és tegye le.
- De kérem, kérem, gróf úr, én azt belügyminiszteri engedéllyel vettem fel.
A bank ügyésze félrevonta Zrínyit az ablakmélyedésbe, hogy ez egészen törvényes eljárás, és nem lehet ellene kifogást emelni.
Megcsillapodék egy kissé, de mégis keserűen kifakadt:
- Azt, hogy a birtokainkat elveszik, ha már nem élünk, még értem, mert a földet mívelni kell, a föld arra való, hogy az élőknek teremjen, a halottak már nem esznek. De más a holtak sírját felnyitni és elszedni ékszereiket, neveiket, hogy az élőknek kamatozzanak. Ilyesvalamit az én időmben nagyon büntettek, még ha egy gyűrűt lehúzott is valaki a holtak ujjáról, hát még hogy a nevet is elvegye és használja...
- Igaz, igaz, de hagyjuk ezt; nem jó a kormánnyal kikötni, méltóságos uram.
…Hát igen: „…nem jó a kormánnyal kikötni…” - de mi azért ne rettenjünk és nyomozzunk tovább Liszt-ügyben! (Cukor-ügyben sem ártana – de azt tegyék meg talán mások!)
Liszt sohasem repült. A világ egyébként „Franz Liszt” néven ismeri… Aligha gondolható, hogy a „Liszt Ferenc” névalakban azonnal és automatikusan fel fogják ismerni a néhai Ferihegyre érkezők.
Szerintem semmi egyéb oka nincs ennek a névcsereberének, mint hogy a Fidesz-kormány egyszerűen mindent tematizálni akar ebben az országban. Ráadásul imádja a jelképes cselekedeteket – nyilván azért is, mert valóságos cselekvésre nem képes igazán. Külsőségekben keresi a „nagyságot” nem pedig teljesítményekben és tettekben. Olyan ez, mint a „cifra nyomorúság”, vagy amikor egy jobb napokat látott família ragaszkodik a vasárnapi ebédnél az ezüst eszcájghoz, ám a fazékban csupán krumplira futja…
Olyan ez a „szimbolikus kormányzás”, mintha Liszt csak hangzatos címeket írt volna egyébként üres kottafüzetekre és úgy próbált volna „világhírű komponista” lenni. A Liszt Ferenc repülőtértől sem lesz kiváló a magyar közlekedés, mint ahogy a Széll Kálmán tervtől sem pörög fel a gazdaság és a Magyary Zoltán-program sem garancia egy valóban célszerű, ésszerűen működő és hatékony közigazgatásra.
Kedves Kormány, Szeretve tisztelt Miniszterelnök úr, Drága Előterjesztők: ne higgyétek, hogy a világot át lehet vágni ilyen trükkökkel. És minket, belföldieket sem. Mi nem azt várjuk tőletek, hogy neveket cserélgessetek: sem Ferihegyét Liszt Ferencre, sem a Magyar Köztársaságét Magyarországra. Egyiket sem ti csináltátok és nem is a tiétek egyik sem (http://www.bud.hu/budapest_airport/tenyek_a_budapest_airportrol/tulajdonosok), ne babráljatok a neveikkel!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek