Az Orbán-kormány megint időt adott magának - legkevesebb 4 hónapot, júliusig. Megint nem végezte el az érdemi, a részleteket is tisztázó, azokat egységes rendszerré szervező munkát – immár 10 hónapja adósunk ezzel.
Ez az egész mai „bejelentés” olyan volt, mint Karinthynál, a Tanár úr kéremben, amikor a rossz tanuló felel (http://hu.wikisource.org/wiki/Tan%C3%A1r_%C3%BAr_k%C3%A9rem/A_rossz_tanul%C3%B3_felel).
Igen: Orbán és Matolcsy is „készültek”: készültek ők már hónapok óta, azután hetek óta, tolták, tologatták a mai felelést… De végül is oda kellett állni a Világtanítóbácsi elé és most mondani kellett VALAMIT! Azazhogy: Orbán nebuló végül is nem állt oda, hanem maga elé taszigálta a „bambábbik havert” – talán azt ígérte neki, hogy a felelés után a szünetben megkaphatja a tízóraiját… Matolcsy Gyurika pedig „felelt”…
Mi mindent habogott össze a táblánál?
Megtudhattuk felvezetésképpen Navracsicstól, hogy a megszorítások politikája „zsákutca”, amivel „szemben áll egy nyitott végű utca, a szerkezeti átalakítások sora”, majd jött Matolcsy és miután elmondta kedvenc rögeszméjét, hogy az Orbán-kormány a „7%-os hiányt örökölt”, felsorolt egy csomó megszorítást, mint a kormány új politikáját, amely majd legyőzi a legfőbb ellenséget az adósságot. Végül megtudtuk, hogy „éllovasok” leszünk…
Éllovasok leszünk a nyitott utcában. Ez a mai nap tanulsága.
…Hát, jó hogy az az utca nyitott: legalább nem vágtatunk a falnak! És: O. K., hogy nyitott végű ez az utca, de szólni kéne, hogy a szakadékba vezet és nem jó arrafelé éllovagolni!
A csomag bevallott célja, hogy csökkentve az inaktívak támogatását, csökkentse magát az államtól való függést, mint „életstílust” is. …De tudja-e a Kedves Olvasó, hogy mely réteg „élősködik” a leginkább és a leghatékonyabban az állam nyakán? Tisztában van-e azzal a Kedves Olvasó, hogy fajlagosan mely társadalmi csoportot támogatja a leginkább az állam? Nem fogja kitalálni: a vállalkozókat! Éppen a vállalkozókat, akik elvileg a társadalom legönállóbb és az államtól legkevésbé függő rétegét kellene hogy alkossák – egy normális kapitalista társadalomban. Széchenyi terv, Új Magyarország terv, Széchenyi II.: ezek mind-mint ezermilliárdokat öltek a gazdaság fejlesztésébe – de mi lett ezekkel a pénzekkel?
Nos, egy részüket simán elnyelte a korrupció; ezt a hányadot ki-ki vérmérséklete szerint teheti valahová 10 és 30% közé. Pártfinanszírozás, magánvagyonná válás, amely magánvagyon aztán oly gyakran szolgál nem magyar luxuscikkel beszerzésére, vagy éppen tűnik el külföldi számlákon, ekként kerülve ki a magyar gazdaságból. …Aztán itt van az a hányad, amely csak simán a szervezetlenség miatt vész kárba, amely egy hatékonyan szervezett tevékenység során versenyképességet javíthatna. Ezt a hányadot a magyar vállalkozások és vállalkozók nem megfelelő felkészültsége füstöli el, továbbá a megfelelő munkakultúra hiánya.
Igen: hiába adunk pénzt a vállalkozás megszervezésében járatlan és tapasztalatlan magyar vállalkozóknak, ha nem adunk mellé mentalitást, munkakultúrát, magas szintű szaktudást és menedzsmentismereteket, akkor ez a pénz nem élénkítheti a gazdaságot – viszont erősíti az államtól függést, az állami juttatásra várást és a korrupciót, hogy mindehhez az állami forráshoz hozzájusson a vállalkozó.
Mit sem ér a gazdaságélénkítésre szánt mégoly irdatlan összegű támogatás sem, ha a gazdaság szereplői nincsenek felkészülve arra, hogy jól és célszerűen éljenek azzal.
Ezek kemény tények.
Persze, vannak vállalkozók és cégek, amelyek rendelkeznek mindazokkal az ismeretekkel, amelyek a sikeres és a forrásokkal célszerűen bánni képes tevékenység alapjait képezik – de ezek, lássuk be, kivételek. Mert hogyan lesz valaki vállalkozó Magyarországon? Véletlenül. Többnyire nem készül arra, hogy „kapitalista” legyen. Vagy ha készül erre, akkor sem „nyugati típusú” kapitalista akar lenni, aki hosszú távra előre tervez, hanem szerencsevadász, aki „jól él a lehetőségekkel” és „jó összeköttetései” révén köt „előnyös üzleteket”. És persze adót, ha lehet, nem fizet… A többiek pedig: nos, ők értenek valamihez (jó esetben) és megpróbálnak a szűken vett szakmai tudásukra ráépíteni egy vállalkozást. A szakmájukhoz értenek, nem a vállalatszervezéshez és -menedzseléshez.
Lehet ilyen vállalkozói rétegre és mentalitásra sikeres, fejlődő gazdaságot alapozni? Nyilvánvalóan nem.
Az a pénz, amit az állam most le fog faragni a közkiadásokból, csak szűkülő gazdasághoz vezet (mert csökkenti a keresletet) akkor, ha nem képes mellette felfejlődni egy növekedő gazdaság. Ez utóbbi pedig, láttuk fentebb, igen kétséges. Legfeljebb a külföldi konjunktúrában és a külföldi cégek belföldi fejlesztéseinek húzóerejében bízhatunk – de ezek egyike sem az államtól jövő jótétemény, semmi közük az Orbán-Matolcsy csomaghoz (hogy szegény semmiről sem tehető Széll Kálmánt már ne is említsük). Az ilyen „nem belső fejlődésen alapuló” konjunktúra pedig veszélyes.
Ha az oly sokat emlegetett magyar vállalkozói réteget akarjuk támogatni, akkor azt elsősorban és kezdésként nem száz- és ezermilliárdoknak a kipumpálásával kezdjük, hanem szellemi felkészítéssel. Olcsóbb is, a hatékonyságot növeli és a majd „második hullámban” érkező pénzek is jobban hasznosulhatnak így. Mindenek előtt a magyar vállalkozók felkészítésére kell programokat indítani – és a sikeres felkészüléshez kötni a pénzekhez való hozzáférést.
…De visszatérve a kormányhoz és a ma bemutatott programhoz: ugyan hogyan lenne képes komoly szerkezeti átalakításokat véghezvinni az a kormány, amely még az erre vonatkozó tervet sem volt képes – immár többedszerre – határidőre elkészíteni. és ahogy láttuk fentebb: ezek a szerkezeti átalakítások ráadásul nem is csupán a gazdaságra kellenének hogy korlátozódjanak, nem csak a Matolcsy szakterületére, hanem általános társadalom- és mentalitás-átalakító programra van immár szükség – különben stabil gyarapodás sosem lesz itt, csak néhány havonta egy-egy kormányprogram-ismertető.
A ma meglengetett szerkezetátalakításokat tehát összefüggéseikben kellene kezelnie a kormánynak. Látnia kellene – mindenek előtt a miniszterelnöknek – hogy ez a társadalom még „nem kész” a kapitalizmusra, nem él benne a valóban önálló létre törekvés, legyen bár az illető rokinyugger, borsodi cigány, vagy éppen tipikus magyar „válalkozó”. Igenis: egyként az a céljuk, hogy minél többet kaphassanak az államtól és nekik minél kevesebbet kelljen adniuk a közösbe. Erre dresszírozta őket a magyar társadalom, amelyben felnövekedtek. Ez pedig nem egy klasszikus polgári társadalom – éppen ezért a klasszikus polgári ösztönök és viselkedés sem létezik embereink többségében.
Tudja ez a kormány és ez a miniszterelnök egyáltalán, hogy mi itt a baj? Megérti ezt az országot? Felfogja ezt a társadalmat? és legfőképpen: van-e elég tehetséges ahhoz, hogy komplex, működő megoldással álljon végre elő?
Az elmúlt 10 hónap és az azt megelőző 8 év nem erre utal.
…A kormány ma időt adott magának – ezzel kezdtem a posztot. Számunkra viszont itt az ideje, hogy mi magunk járjunk a dolgaink végére – mert erre a kormányra ugyan hiába várunk!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek