Vasárnap estére hazaérkeztek a Líbiában rekedt magyarok. Ez mindenképpen örömhír. A hazaszállításukat a Terrorelhárítási Központ (TEK) szervezte, erről már pénteket óta tudtunk. Ma délelőtt a TEK főigazgatója, Hajdú János dandártábornok számolt be az akció (nyilvános) részleteiről.
…És ezzel el is érdekeztünk a poszt témájához: az akció bizonyos részleteihez.
Aki már elolvasta-megnézte a kimenekítési műveletről szóló vonatkozó összefoglalót (például itt: http://index.hu/belfold/2011/02/28/nem_volt_biztos_hogy_mindenki_tuleli/), akkor talán észrevett furcsaságokat és esetleg megfogalmazódtak benne is kérdések is.
Menjünk végig a nyilvánosság elé tárt részleteken!
Megtudtuk: pénteken délben szólt a belügyminiszter, hogy ki kell hozniuk Líbiából az embereinket – ezután 6 órával már készen is volt az akció terve. Az idő péntek délutántól vasárnap reggelig „papírmunkával” telt: a líbiai berepülési engedélyek beszerzésével és a (közelebbről nem taglalt) fegyverviselési engedélyek megszerzésével. (Ez utóbbiról nem tudhatjuk, hogy pontosan mit is takar.)
Már ebből látható, hogy alapvetően „békés és legális” műveletről volt szó, hiszen egy „titkos-kommandózós” akcióhoz nem szokás engedélyeket kérincsélni a célországtól. Ezt igazolja az a tény is, hogy egy mezei MALÉV-géppel, polgári repülőszemélyzettel mentek ki, nem pedig katonai szállítógéppel.
Készült azért állítólag „B” és „C” terv is: az első szerint a Tripoliban lévő reptérről a tengerpartig mentek volna el (ez 20 km), onnan pedig Máltára, míg a második szerint 200 km-t kellett volna megtenniük a tunéziai határig. (Addig a Tunéziáig, ahol az egész „újarab cirkusz” elkezdődött és ahol azért most sincs tökéletes nyugalom – lásd még: „csöbörből vödörbe” címszó alatt…)
Véleményem szerint a két „pótterv” nem vehető komolyan. Hogyan képzelhették ezeket? Gépjárműveket nem vitt a csapat magával a repülőn (erre alkalmatlan is lett volna egy MALÉV-utasszállító) – tehát azokat a helyszínen kellett volna „újítani”. Ez komoly: „Majd csak találnunk ott valamit!”. És mindezt nőkkel és gyerekekkel „terhelten”. Hogy képzelték ezt: kimennek az utcára és elkötnek pár autót, buszt – esetleg tevét?
…Aztán vagy ki a tengerpartra, a kikötőbe, vagy neki a sivatagnak, 200 km-en át! Egyáltalán: ki-mi döntötte volna el még a reptéren, hogy merre indulnak: a tenger felé, vagy Tunéziába? MI alapján döntöttel volna egy olyan országban, ahol bizony könnyen elsülnek a fegyverek. És akkor mi történik? Ott áll egy –a líbiaiak szempontjából nézve – ellenséges, felfegyverzett és az országuk területén illegálisan tartózkodó alakulat, 40-60 civillel, elkötött járgányokkal. Mekkora lehet a rájuk bukkantó-támadó líbiai csapat? Lófasz tudja! Az biztos, hogy a magyar egység nem lehetett túl nagy létszámú és kézifegyvereknél komolyabb tűzerővel sem rendelkezhetett.
Aztán – tegyük fel, baj nélkül – célt érnek: elérik a határt, vagy a kikötőt. És ott mi lesz? A határt őrzik, mindkét oldalon. A líbiai határőrök biztosan nagyon örültek volna egy lopott járműveken érkező felfegyverzett társaságnak egy NATO-országból! Remélem, Martonyi és Hende már csiszolgatták a magyarázkodó levél első sorait… És a kikötő sem jobb hely – különösen, ha nincs az embernek odaszervezett, megfelelő méretű (és sebességű, netán tűzerővel rendelkező) hajója. Magyar tengeri flotta ugye nincs, ergo ott sem várhatta derék vitézeinket és a reménykedő civileket. Esetleg egy szövetséges NATO-tagállam hajója? Hát persze: nyilván simán belementek volna egy idegen ország elleni magyar fegyveres kommandóakcióba – különösen ha nekik is voltak még Líbiában túszul ejthető állampolgáraik. Meg ugye: ha még van is egy odaszervezett hadihajó, akkor azzal be is kell menni a líbiai felségvizekre – ami máris egy „casus belli”. Vagy várakoznia kell a nemzetközi vizeken, sok mérföldre a partoktól – de akkor meg hogy jutnak oda a magyarok? Megkérnek egy berber halászt a parton, hogy „Mohamed, ugye elviszel minket egy fordulóra – csak ide, Máltáig?”
De van közvetlenebb bizonyíték is arra, hogy maga a TEK sem számított komoly, „harcos” akcióra: a TEK által készített és közreadott videón ui. jól látszik, hogy a magyarokért menő gépen ott volt maga Hajdú János dandártábornok-főigazgató is. (A videó a fentebb már hivatkozott linken látható; Hajdút a Tripoliba érkező, leszálló gépen láthatni, 00.14-00.17 mp-nél, illetve a Budapesten leszálló gépről a kapitány után jön le, majd – talpig hősszerkóban - ölelkezik Hende Csabával, 01.20 mp-től.) Nos, aligha képzelhető el, hogy az egész magyar terrorelhárítást és még „ezer dolgot” irányító, Orbán Viktorral személyes viszonyban álló főigazgató elutazott volna egy „igazi háborúba”, ahol egy kósza golyó „lefejezhette volna” az egész TEK-et. Hiszen már Zrínyi Miklós is óvott a Mátyás király életéről való elmélkedések-ben (anno 1656) attól, hogy a vezér maga menjen a harcba…
Hogy mennyire nem voltak háborúsak - csak kaotikusak – a viszonyok, az is mutatja, hogy a reptéren a Baptista Szeretetszolgálat (nyilván marcona és állig felfegyverzett, Rambo-szerű és Terminátor-megjelenésű) emberei keresgélték össze a magyarokat…
Még egyszer: öröm, hogy a magyarok – már akik haza akartak jönni – sértetlenül érkeztek Budapestre. De jó lenne válaszokat kapnunk az akció részleteit, azok kidolgozottságát érintő jogos felvetésekre is – hiszen nem PR-akciókra kapott a múlt évben a TEK tízmilliárdos keretet egy „válságköltségvetésből”.
…Csak hogy a minket óvó-védő TEK-ről valóban úgy érezhessük: olyan biztonságban vagyunk általa, mint a Kisjézus a Szűzmária ölében!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek