Tisztelt Miniszterelnök úr!
Túlzás lenne azt állítanom, hogy életem jobbra fordulásának bejelentését vártam az Ön tegnapi beszédétől, de arra nem gondoltam, hogy épp azokban az órákban, amikor Ön nyomja a sódert a semmiről, kapom éppen kézhez az új „Átsorolás közalkalmazotti jogviszonyban” című értesítést a munkahelyemen. Mindez pedig annak tükrében érdekes, mert Ön tegnap (a sok semmi és demagógia között) arról is beszélt, hogy aszongya: „…a sikerre és boldogulásra vágyó fiatalok elmennének innen. Az kell, hogy jöjjenek vissza azok is, akik elmentek. Itthon kell tehetségünket kibontakoztatni. A holnaputánra is kell gondolni.”
Miniszterelnök úr, elmegy maga a picsába! Én – összes fellelhető dokumentumaim alapján – épp azok közé tartozom, akiknek itthon marasztalásáról beszélt tegnap. De kérdem én: miféle „sikert és boldogulást” találhat a magamfajta itt, az Ön országában, amikor én orvosként, két szakvizsgával, Ph.D.-fokozattal, immár elérvén „kategóriám csúcsfizetését” havi 198.533 Ft (bruttó) „garantált illetményre” tarthatok igényt és az értesítés szerint a „következő magasabb fizetési fokozatba lépés várható ideje: 2014. 01.01.”?
Miniszterelnök úr, tegnap nem kellett volna esetleg arról is szót ejtenie, hogy vajon mit „garantál” nekem és társaimnak ez a „garantált illetmény?
Nem „lopok tyúkot”, nem élek segélyből – viszonyt dolgozom: napi 12 órát. Ezek szerint én vagyok az álomállampolgár! De nekem ez az Ön által (ki tudja már, hogy merre) vezetett ország rémálom!
Miniszterelnök út! Mit fog tenni azért, hogy itthon tartson? Tud-e, akar-e egyáltalán valamit tenni? Mert, tudja, azok, akik felfognak valamit a való világból – és nem csupán a Valóvilágot nézik a TV-ben – és akik éppen ezért az ország erejét adják, már nem érik be szöveggel és szólamokkal. Miniszterelnök úr: ez a valóság. Ha valamit tényleg akar ezzel az országgal, ami pozitív, amitől jó lesz itt élni, akkor jöjjön elő azzal: tényekkel, logikus, hihető és ésszerű tervekkel – valahogy Bajnai-Oszkó stílusában, de semmiképp sem Matolcsy-módra!
Tudja, a világ, Európa és a hozzám hasonlók nem azt várják egy miniszterelnöktől, amit Ön tegnap produkált. Ön tegnap „évet értékelt” – de úgy néz ki: az Ön évei bizony értéktelen évek lesznek…
Tegnap Ön tudtommal komoly emberek körében beszélt: meglep, hogy e komoly emberek között egy sem akadt, aki felállt volna és nyíltan az Ön szemébe mondta volna, hogy ebből elég már. De ha ők nem tették ezt meg – ki tudja, miért? – akkor én most megtettem. Annak a társaságnak, amely előtt Ön beszélt „Magyar Polgári Együttműködés Egyesület” a neve – kérdem én: ki a lófasz a magyar polgár, ha én nem? Ekképpen úgy érzem, „ott lett volna a helyem”, ezért szóltam most: a (valódi) magyar polgárok nevében.
Várom Miniszterelnök úr érdemi válaszát – és tetteit!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek