Tegnap este már a második „szériatüntetést” tartották a médiaszabadságért (…mi is az?); ezúttal már nem csupán Budapesten, hanem több vidéki helyszínen is.
Noha mind a múltkori, mind a tegnapi eseményre kapott meghívót a Progresszív Blog a Facebookon és noha teljes mértékben egyetértünk a tüntetés céljával és mi is osztjuk az új médiatörvénnyel kapcsolatos aggályokat, mégsem vettünk részt a tüntetésen.
Miért?
Mert rendszert akciókkal nem lehet megváltoztatni. A rendszer: folyamat – az akció: állapot. Nyilvánvaló, hogy az Orbán-kormány egész eddigi ténykedése egy szerves folyamatot alkot: a folyamat célja pedig bizonyos politikai-gazdasági érdekcsoportok és személyek hatalmának, privilegizált helyzetének hosszú távú stabilizálása és ennek szolgálatában hoznak új törvényeket, neveznek ki kulcspozíciókba hozzájuk közel álló és ezért őket szolgáló személyeket és ezért fognak új Alkotmányt is írni. Többször is írtunk már erről a célról és folyamatról itt, a Blogon…
Tüntetni olyan, mint placebót adni a súlyos betegnek: lehet, hogy pillanatnyilag szubjektíve jobban fogja magát érezni tőle, de hosszabb távon a valódi kezelés elmaradása miatt csak romlik a helyzete. Akik ellenzik a médiatörvényt, akiknek ellenszenves Orbánék hatalommániája és arroganciája, azok pillanatnyilag „jobban érzik magukat” attól, ha egy demonstráción „jól kifejezik a nemtetszésüket”, de ez csupán időleges és szubjektív „megoldás”: mert nem változtat a valós viszonyokon. A hatalomnak nem kell törődnie „pillanatokkal”, mivel azok az ő működését és a hatalmi eszközeivel tetszése szerint való rendelkezését semmiben sem zavarják.
Tudom és megértem, hogy „jólesik kiadni a mérgünket”, de ahhoz, hogy a körülmények, amelyek „mérgessé tesznek minket” megváltozzanak, más, több kell. Mert akik tegnap este kiadták a mérgüket, azokban a jövő héttől majd újra és újra fel fog az gyülemleni – egészen addig, amíg a mérgesítő helyzet fennáll. Azt kell tehát megváltoztatni, ahelyett kell egy másik, jobb helyzetet teremteni!
Fentebb „rendszer” és „akció” viszonyáról írtam – nos: rendszer ellen csak egy másik rendszer állítható szembe a győzelem esélyével: egy jobb, hatékonyabb, szervezettebb rendszer, amelynek van saját célja, saját, koherens ideológiája.
Mint ahogy annak idején a Lech-mezei csatában sem sikerült a „kalandozó” magyaroknak legyőzniük a szervezett és fegyelmezett erőként ellenük vonuló Konrád herceg seregét, mint ahogy a „kuruc portyázók” sem tudtak mit kezdeni Heister generális reguláris seregeivel, mint ahogy a francia „maquisardok” sem voltak képesek akcióikkal legyőzni a Wehrmachtot, úgy most sem fog sikerülni valódi változást elérni tüntetésekkel a Fidesz-rendszeren.
Rendszert kell tehát építenünk, ha meg akarjuk változtatni a viszonyainkat. A politikában az ilyen „rendszer” neve: párt, funkciója: ellenerő.
De milyen pártra van szükség Magyarországon?
Közelítsük meg a kérdést afelől, hogy milyenre nincs: nincs szükség „már létező” pártokra”, mert azok ideológiái, elképzelései a magyar társadalomról nem bizonyultak érvényesnek. Így sem „szocialista”, sem” liberális” párt nem lehet képes betölteni azt a „funkciót”, amelyre szükségünk van.
Ha megnézzük, kik „hiányoznak” ma a politikai palettáról Magyarországon, hogy kik érzik „képviseletleneknek” magukat és belegondolunk, hogy ők vajon miért nem találnak a jelenlegi pártkínálatban nekik megfelelőt, akkor máris világos, hogy itt egy modern, „racionalista” erőre, egy "nullkilométeres, tisztalap-pártra" van igény és szükség. Ezt hajlandóak támogatni azok, akik a legtöbbel járulnak hozzá a magyar társadalom fenntartásához, de akiknek mégsincs beleszólásuk a történésekbe. Ezek az emberek mentek el tüntetni, ezek az emberek maradnak a magán-nyugdíjpénztárakban – ezeket az embereket kell párttá szervezni. Nekik okozza a legtöbb anyagi és intellektuális kárt a jelenlegi kormány, ők veszítenek a legtöbbet, ha ilyenek maradnak a viszonyaink és ők nyerhetnek a legtöbbet egy ésszerű, célszerű kormányzás által.
Nem „úszható meg” egy új párt megszervezése, mert ha ez nem történik meg, akkor vagy hosszú távon marad a mai féloldalas és kiegyensúlyozatlan politikai gyakorlat, vagy pedig előbb-utóbb összeeszkábálódik valami „utódszocialista” formáció, már ismert emberek vezetésével, (esetleg már ismert mögöttes érdekekkel,) amely megmarad (jobb esetben) a „tisztán gazdasági racionalitás” programjánál: valami Bokros-Bajnai-Oszkó-modellnél, ami „államháztartási téren” nem rossz, de korántsem jelent választ és megoldást a magyar társadalom összes, a gazdasági bajoknál is mélyebb, azokat is okozó problémáira.
…Tüntetni tehát: kell, de nem elegendő. Valójában a múltkori és tegnapi tüntetés „vérszegénysége” is arra vezethető vissza, hogy nem kerültek kimondásra bizonyos „alapdolgok”. Nyilván a szervezők féltek attól, hogy ha „politizálni kezdenének”, akkor ezzel elidegenítenék a lehetséges résztvevők, támogatók egy részét – de ez komoly tévedés, mert sokan éppen arra várnak, hogy „elhangozzék a hívó szó”…
Aki azt kimondja, azé lesz a most „lefedetlenek” tömege – és a szavazataik is.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek