Amikor a múlt héten először olvastam a hírt, hogy Fellegi Tamás ismertette az új dél-budapesti gyalogoshíd-pláza tervét („designed by Fintajózsi”) és megláttam a helyszínt és a részleteket, csak azt tudtam kérdezni, hogy „Minek?”. Aztán megtudtam a választ: Demjánnak! Kiderült, hogy a híd nem a Nemzeti Színház-MÜPA területét kötné össze az Infóparkkal, hanem Demján Sándor zsebét az állami költségvetési forrásokkal…
Ok, Sanyi jó csávó és még jobb a kapcsolat közte és a Fidesz között – de mibe’ fáj ez a „jóság” nekünk? Erről a Miniszter Úr egy szót sem szólt, de azért lehet ezt tudni: vannak „példaépületek”, analógiák, amelyekből összegyúrható egy nagyjábóli költség.
Akkó saccógassunk! Legutóbbi Duna-hidunk, a Megyeri híd, talán tekintsük azt alapnak. Az 1861 méter hosszú és 63 milliárdba került. A Bolyai-híd nagyjából 1200 m-es lehetne. Szerkezeti jellegzetességek és műszaki tartalom tekintetében „ég és föld” a két híd: az egyik egy többsávos gyorsforgalmi híd, a másik pedig tulajdonképpen egy „víz felett lebegő város” lenne. Aligha tévedünk, ha az utóbbit az előbbinél fajlagosan drágábbnak tartjuk – hiszen szerkezeti teherbírás tekintetében egy többszintes, nagy tömegek befogadására szolgáló „pláza” terhelésére kell azt méretezni. Nyilvánvaló, hogy számos épületgépészeti igényt is ki kell szolgálni, ami szintén növeli a költségeket. Nem akarok senkit sem untatni műszaki részletekkel de ha a Megyeri híd 63 milliárdját vesszük alapul, akkor az új budapesti „álom” legalább ennyibe, de inkább többe fog kerülni – úgy a 100 milliárdos kategória tájékán lesz a dolog vége…
A teljes Új Széchenyi terv költségvetése a hírek szerint 2000 milliárd forint lesz – a híd tehát a teljes összeg 5%-a lenne. Ér-e nekünk ennyi pénzt „A Kormány és a Vállalkozói Szféra Egyik Prominense Közötti Örök és Megbonthatatlan Barátság”?
…Nem megyek bele várostervezési elemzésekbe, megtalálják ezt az érdeklődők épp elég írásban (pl. itt: http://index.hu/belfold/budapest/2011/01/24/hid_formaju_plaza_finta_jozsef_gyaloghidja). A lényeg: ezt a beruházást nem lehet igazolni semmiféle közcéllal – ehhez képest a korábban sokat kritizált Kőröshegyi völgyhíd egy létszükséglet volt… A lényeg, hogy folyik tovább a budapesti beruházási és ingatlanfejlesztési „hagyomány”: egyes „nagyerejű” üzleti csoportok érdekei szerint épülnek új és új projektek, nem pedig a szakmai indokoltság és a város hosszú távú érdekei határozzák meg, hogy „mit, mikor, hová”…
Egy ekkora beruházást nem szokás „kész tényként” közölni: „Lesz és kész! És mi mondjuk meg, hogy ki tervezi, ki építi fel, kiknek teszünk a zsebébe önkényesen pénzt a ti adótokból!” És ha igaz, hogy az Új Széchenyi terv lesz a finanszírozás (részbeni?) forrása, akkor emiatt a „versenyen kívüliség” miatt meggyűlhet a kormány baja az EU-val is, hiszen az Új Széchenyi tervben EU-s pénzeket is terveznek felhasználni.
A Bólyai-hídban pőrére vetőzve mutatkozik meg, hogy mi is a Fidesz: fenét „néppárt” az, nem „a zemberek” pártja, hanem egy igazi oligarcha-érdekpárt…
Egy olyan országban, ahol ezer jobb helye lenne 100 milliárdnak, ahol ez a pénz sokkal jobb struktúrában sokkal komolyabb gazdaságélénkítő és –erősítő hatást érhetne el, arcátlanság lenne egy luxushidat építeni Demján Sándor kedvéért. Éppen azt az önérdek-vezérelt mentalitást erősítené ez, amely így is bajaink egyik legmasszívabb alapja.
…Egyébként az ilyen „látványos beruházások” a populista kormányok kedvencei: rájuk lehet mutatni, hogy „Lám, mekkorát fejlesztettünk!”. És tetszenek a „nagyszabású épületek” azoknak is, akik (még) keresik az önazonosságukat és ezért úgy vélik, hogy így, „nagy épületekben” kifejezhetik és megtalálhatják önmagukat. Még a ’80-as években jelent meg egy tanulmány, amelyben összevetették az 50-es-70-es évek finn és svéd városépítkezését, beruházásait. Míg a „friss nemzetállam” (1917-ben vált függetlenné) Finnországban sokkal több volt a presztízsberuházás és kisebb volt az új lakások alapterülete, addig az évszázadok óta stabil és „identitásbiztos” svédeknél jóval kevesebb „látványos és nagyszabású” középület épült, viszont az új lakások alapterülete jóval nagyobb volt a finnekéihez viszonyítva.
…Azóta persze a finnek is túlléptek ezen – kérdés, hogy mi mikor tesszük meg ezt?
Ha a hiperhíd megáll, mint üzleti vállalkozás, ha valóban van fizetőképes ingatlanpiaci igény a Duna felett lebegő plázára, a benne felépülő (nyilván nem olcsó) hotelre, stb., akkor ezt Demján úr finanszírozza a piacról – még így is éppen elég „baráti segítséget” fog számára jelenteni az, ha a főváros és az érintett két kerület „előzékeny” lesz vele és a projekttel kapcsolatban és a szükséges fővárosi és kerületi szabályozásokat viszonylag gyorsan áthajtja. De a gazdaságfejlesztésre szánt Új Széchenyi tervből erre kár „adakozni”!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek