Az elmúlt hetek-hónapok nyugdíjrendszer-vitáiban az egész nyugdíjügy legalapvetőbb kérdése még nem vetődött fel: lehet-e bármiféle „extenzív módon” hosszú távon is fenntartható nyugdíjrendszert csinálni?
Mit jelent itt az „extenzív mód”?
A nyugdíjrendszer problémáját alapvetően abban szokás látni, hogy egyre kevesebb aktív dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast, legalább változatlan, de ha lehet, egyre jobb életszínvonalon. A „magán-, vagy állami” – vita is kimerül abban, hogy az emberek aktív korukban takarékoskodjanak-e majdani nyugdíjas éveikre és ha igen, akkor milyen keretek között? De akár a „tisztán állami” rendszerben gondolkodunk, akár kiegészítjük azt valamiféle kötelező, vagy önkéntes öngondosodással, csupán részmegoldásokat kaphatunk. Éspedig azért, mert semmit sem fog változni az alapfelállás: a társadalom egyre nagyobb hányada lesz „inaktív öreg”.
Szokás erre „megoldásként” javasolni a születésszám-növelést – vannak is erre kiválóbbnál kiválóbb „ösztönzők, a családi adózástól a vallásos-klasszikus világképen alapuló sokgyerekes családmodellig: „sokasodjatok és szaporodjatok” – de ne védekezzetek szex közben!
De mi is történne, ha így lenne: ha megugrana a szaporaság?
Egy „ma született” gyerek jó, ha 20 év múlva „fordulhat termőre” és lehet a nyugdíjrendszert fenntartó „adóalany”. Addig viszont növeli az eltartandók számát – ami ugye világos, hogy „többletterhet” ró a társadalomra. Arra a társadalomra, amely a jelenlegi keretei között, a jelenlegi hatékonysága és termelékenysége mellett már így is „kivan” a terhektől… Az első 20 évünk tehát a „babyboom” startjától rémálom lesz.
De vajon utána, ha felnőnek a fiatalok, eljön-e a Nyugdíjkánaán?
Nem. Azért nem, mert a 20 év alatt a nagyobb létszámú ifjúság felnevelésére-kiképzésére fordított összegek másutt hiányoztak-hiányoznak a társadalomból (és a gazdaságból is). Tehát: „lyukakat” okoztak. Ezeket „be kell foltozni”, ha nem akarjuk, hogy végletesen „lezülljön” a társadalmi és gazdasági infrastruktúra és fel kell tölteni a gazdaságot finanszírozó forrásokat is. Amikor belép a termelésbe az új, nagyobb létszámú generáció, akkor – látszólag – rengeteg többletforrásunk keletkezik. Ám egyrészt a pályakezdők az áltagoshoz képest általában alacsonyabb jövedelemmel rendelkezvén kevésbé is terhelhetők költségvetési és nyugdíjrendszer-fenntartói szempontból. Másrészt pedig hamarosan nekik is lesznek gyerekeik, akiket el kell tartani, költeni kell a neveltetésükre… A rémálom tehát, ahelyett, hogy megoldódott volna, folytatódik…
Sőt: nem csak folytatódik, de szükségképpen és elkerülhetetlenül eszkalálódni is fog. Mert ahogy a népesebb generáció is nyugdíjba megy, ezen az extenzív úton haladva az ő eltartásukhoz egy még népesebb új generáció kell, amelyet ismét fel kell nevelni, a még nagyobb létszáma miatt még több pénzből, ami még több társadalmi erőforrást köt le…
Hoppá! A társadalomban – ezek szerint – „extenzív pályán” nem marad elegendő erőforrás az öregek életszínvonalának megőrzésére, pláne nem az emelésére!
A társadalom „létszámbeli felfuttatása”, láthatjuk, semmit sem old meg – viszont elhozná (ide is) a túlnépesedést, ami nagyobb ellátási feladatokat, több és több erőforrást igényelne. Elvileg lemondhatnának az extenzív úton felfutó emberiség az extenzív fogyasztásról – ám a génjeinkben más van kódolva és gének ellen harcolni elég reménytelen dolog, hiába mondanak már az „önkorlátozással fenntartható fejlődés” hívei... (Hiába ültetjük pl. bringára autók helyett az embereket: manapság már a bringa sem az az „együgyű drótszamár”. Drága csúcstechnológiai termék. Aztán ott vannak a „kiegészítők”, a bringásruha… És ha az ökogyerek beér a bringájával a munkahelyére, rögtön mehet a zuhanyozóba – az meg nem más, mint többlet közműinfrastruktúra-igény és környezetterhelés-növekedés… Nem eccerű ez, kérem!)
A népességszám-növelés mint többleterőforrás-teremtő eszköz az ipari forradalom előtti időkből származó gondolat. Addig volt járható ez az út, amíg viszonylag kevés ember viszonylag nagy területen viszonylag kis infrastruktúra-igénnyel élt.
…Van-e megoldás?
Igen, van - de annak semmi köze a „sokasodó társadalom” és a „növekvő születésszám” populizmusához. Nem az emberek számát kell növelnünk, hanem az erőforrásokat bővítenünk. Erre az útra az emberiség az ipari forradalommal léphetet rá: azóta nincs egyértelmű és szükségszerű kapcsolat az előállított erőforrások mértéke és az előállítók létszáma között.
Ehhez először magas szintű technológiák, másodszor kiváló szervezettség, harmadszor pedig az előző kettőn alapuló hatékonyság kell. A későbbiekben a termelésből hiányzó embereket így lehet „pótolni”. Ha „sci-fiül” akarnék fogalmazni, akkor „robotokkal”…
Világos, hogy egy „Kenjük be sárral!”-társadalomban nem lehetséges magas szintű szociális biztonság, sem magas életminőség – mert ott nincs meg az ezekhez kellő színvonalú munkakultúra sem. Vagy azzal az elvárásunkkal kell leszámolnunk, hogy legyen hosszú távon is stabil, egzisztenciális biztonságot biztosító nyugdíjrendszerünk, vagy azzal az illúzióval, hogy ez elérhető slampos, rosszul szervezett, kevéssé hatékony munkával és populista jelszavakkal manipuláló kormányzással.
„Jobb magyar körökben” manapság „szégyen- és átokszámba megy” Tamás Gáspár Miklós emlegetése is, hát még tőle idézni – én mégis megteszem, mert az alábbi mondata igaz:
„…a javakat sokkal kevesebb ember sokkal kevesebb idő alatt könnyen előállíthatná, ha a gazdasági rendszer nem volna tébolyodott, s ennél fogva halálra ítélt – a klasszikus tőkés szocializációs modellt próbálja megőrizni.” (Az ellenállás érthető hiánya – Népszabadság, 2010. december 1.)
Nem tisztem TGM elveivel (sem „gyakorlatával”) foglalkozni. Az viszont tény, hogy nem lesz „megoldható” a nyugdíjrendszerünk, ha azt „klasszikus modellel” a fejünkben akarjuk megtenni és a „klasszikus eszközökben” gondolkodva.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek