Most már megnyugodtam nyugdíj-ügyben: Orbán Viktor „személyesen garantálja” az egyéni számlákat az állami nyugdíjrendszerben!
Nos, ez a „személyesen garantálom”-duma leginkább a Keresztapa világát idézi…
Sokat erodál a miniszterelnöki garanciavállaláson, hogy fogalmam sincs – az országgal együtt – hogy mit is jelent majd ez az „egyéni számla”? Azt-e, hogy nyilvántartják, mennyi pénzt fizettek be utánam? Ennek semmi értelme, ha nem az enyém a pénz – hiszen a felosztó-kirovó rendszerben a ma utánam befizetett nyugdíjjárulékot holnap ki is fizetik a most futó „nyuggereknek”. Azt jelenti-e az egyéni számla az állami rendszerben, hogy ha megvan az állami nyugdíjjogosultsághoz minimálisan szükséges 15 évnyi munkaviszonyom, akkor az Állam (vagy: Orbán Viktor személyesen) szól, hogy mostantól majd vetnek némi pénzt, ha megöregszem – ki tudja, mennyit, amennyit kedvük és az államkassza aktuális állapota majd megenged?
Különben is: Orbán tegnap csak a kötelező kasszákból átlépőknek „garantált egyéni számlát” – ezek szerint ez tényleg csak valami, a dolgokba mélyebben bele nem gondoló átlépőknek szánt mézesmadzag. Mert aki belegondol a Miniszterelnök Úr Személyes Garanciájának valódi tartalmába, akkor az előbbiekben feltett kérdések alapján csak egy meglehetősen semmitmondó blöffnek találja ezt az egész „személyesen garantálom”-dolgot.
…De van itt még más is nyugdíj-ügyben!
Eddig – és még 2011-ben is, de utána már nem – a munkáltató által fizetett nyugdíjjárulék volt az alapja a későbbi állami nyugdíjra való jogosultságnak. Ezt a kormány egy „ügyes trükkel” úgy akarja megváltoztatni, hogy a nyugdíjjárulékot átkereszteli nyugdíj-hozzájárulásra – amely viszont már nem fog állami nyugdíjellátási kötelezettséget keletkeztetni! Az egész bűvészkedés egyetlen célja, hogy a kötelező magánnyugdíj-pénztári tagokat még egy eszközzel megfélemlítve rákényszerítse az állami nyugdíjrendszerbe való visszalépésre… Ámde: a jogban mindent annak kell tekinteni, ami valójában és nem annak, aminek valaki elnevezi azt. Márpedig: ha a nyugdíjjárulék és a „nyugdíj-hozzájárulás” között csak az elnevezés a különbség (mert annak célja, nagysága, a megállapítás módja, és az elköltés „technikája” is ugyanaz), akkor csupán az elnevezés különbözőségére nem lehet alapozni egy „jogosultság-eltörlést”.
Ezt igazán tudhatná az a kormány, amelynek feje eredetileg jogászként diplomázott!
Nyilvánvaló: ez az egész csak egy eszköz – és ez a kormány, a fejével együtt belelavírozta magát egy olyan képtelen helyzetbe, ahol már nemigen válogatnak az eszközökben „elvi alapon”. Az is nyilvánvaló, hogy Orbánnak nem sokat számítanak azok a jogelvek („visszamenőlegesség tilalma”, „minden az, ami valójában”), amelyek hosszú évszázadok óta megalapozzák az egész euro-atlanti jogrendszert – neki ebben is „keleties ízlése” van. De figyelmezetnünk kell a Tisztelt Miniszterelnök Urat, hogy minimum a felvilágosodás és a polgári forradalmak óta épp ezek a jogelvek határozzák meg polgár és az állami hatalmat gyakorlók viszonyát – és ha a hatalomgyakorló szakít ezekkel az elvekkel és létét nem ezekre az alapokra építi fel, akkor a polgároknak is jogukban áll „szakítani” ezzel a kormányzattal és annak hatalmát nem kell „legitimnek elismerniük” – hiába van a „több mint 2/3”, mert azt a híres és sokat emlegetett szavazófülkékben a polgárok csak az említett és mostanában a kormány által sorra megsértett jogelvek alapján keletkező „társadalmi szerződés” szerint ruházták a kormányra.
Ha Orbán szakít a joggal, akkor saját hatalmát is megalapozatlanná nyilvánítja. Ekkor új alapokat kell keresnie – talán Keleten…
…De ha belegondolunk, még mocskosabb ez az egész ügy! Arról volt szó – és csak „szó” volt róla - , hogy a polgárok „szabadon dönthetnek”, visszalépnek-e az állami nyugdíjrendszerbe, vagy maradnak a kötelező magánynyugdíj-rendszerben. Nos, elvileg megvan ez a lehetőség: a retorziók és az államhatalmi fenyegetés és zsarolás ellenére „ki lehet tartani a végsőkig” - de mit is jelent ez a „végsőkig”? Mikor jön el a „vég” a kötelező magánynyugdíj-alapoknak?
Ahhoz, hogy a „mikorra” válaszolhassunk, tudnunk kell, miért fog eljönni. Hát azért, mert ha kevesen maradnak a rendszerben, akkor az a rendszer össze fog omlani – működési költségek szűkössége, stb. És mi történik, ha „becsődöl” egy ilyen kassza? Odalesz az addig befizetett pénzünk? Mert ugye az állami garancia már elfüstölt… És ezzel vége: még akik ki is tartanak a kötelező magánynyugdíj-pénztáraknál, azok is elveszítik a pénzüket, igen nagy valószínűséggel – azok ellehetetlenülése miatt!
Ördögien kifundált rendszer ez…
Ha a kormányba szorult volna némi tisztesség, akkor egyszerűen azt mondaná: aki nem akar visszalépni az állami rendszerbe, az lépjen át az önkéntes magánynyugdíj-kasszákba! De ezt nyilván nem mondja a kormány, mivel neki az összes pénz(ünk) kell.
…És hogy mire? Arra, hogy a kormány önmaga felkészületlenségének és hozzá nem értésének következményei elől még egy ideig elmenekülhessen… És hogy hová? Talán Keletre!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek