Mi a kormányzás célja?
Az-e, hogy a nép zömét jobb, sikeresebb jövő felé vezesse, vagy az, hogy egy szűk, hatalmi ambícióktól és/vagy saját anyagi érdekeitől fűtött csoportot megtartson pozícióiban?
Elvileg mindkettő lehet – csak az utóbbi sokkal kellemetlenebb az embereknek. És ha valamit megtanulhattunk a történelemből (ha tetszik: a Történelem Urától) az az, hogy aki sokáig kellemetlenkedik az embereknek, azt az emberek előbb-utóbb elhajtják.
Ezzel szembe kell néznie a jelenlegi kormányunknak is. Ha nem csak állapotokban, hanem folyamatokban lennének képesek gondolkodni – ami a jó kormányzás tulajdonképpeni alapja – akkor látniuk kellene, hogy a politikus hosszú távú érdeke egybe kell, hogy essen a nép hosszú távú érdekeivel – ez már csak egy ilyen szimbiózis… Ehhez neki jól kell kormányoznia - éspedig a valóságban, nem pedig csupán a saját maga által generált médiahírekben.
Igen, hát persze: az új médiaszabályozásról - és annak valóságos okairól - van szó. Ezzel a tervezettel ugyanis Orbán Viktor a nyilvánosság előtt levetkőzött meztelenre (ezek szerint épp ő sérti meg elsőként a saját csapata által elképzelt médiaerkölcsiséget…): megmutatta, hogy egyáltalán nem bízik a saját igazában, a saját elképzeléseiben, azok eredményre vezető voltában és ezért – saját komfortérzetét biztosítandó – kritikátlan sajtóra tart igényt. Megmutatta, hogy úgy látja: még nyugodtan sem képes átgondolt, célszerű döntéseket hozni, hát még ha az a rohadék, mindent kibeszélő médianyilvánosság folyton stresszelni őt, amikor napról napra szembesíti a saját hülyeségével.
Viktorunknak jó lenne ránézni a naptárra és a térképre: ő most nem a XVIII. században és nem egy aprócska német fejedelemségben van, ahol az egyedüli „médiafelület” a „Höfische Zeitung”, hanem 2010-ben és az Európai Unióban, valamint az internet globalizált világában. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért vállalja a nyilvános megszégyenülést amiatt, hogy valami nyilvánvalóan lehetetlent akar ráerőltetni a valóságra egy nyilvánvalóan eredményhiányos, viszont erősen „csoportérdekű” kormányzás leplezése végett?
Igen, a nyilvánosság tud mindkettőről: arról is, hogy egy kapkodó, nem felkészült és a realitásokat folyvást megerőszakolni akaró kormányzás nemigen hozhat komoly, tartós pozitívumokat és arról is, hogy valójában „a két kezünkön meg tudjuk számlálni” azokat, akiknek érdeke ez a fajta kormányzás. Akik ettől a kormányzástól – ettől a kormánytól és ettől a kormányfőtől – nagyon komoly anyagi előnyöket remélhetnek, illetve akik a saját szakmai-emberi téren „kontraszelektált” mivoltuk „túlkompenzálását” kaphatják meg ettől. Igen, a Csányi és Pintér nevű Sándorokra, a Hoffmann nevű Rózsákra, a Semjén nevű Zsoltokra (is) gondolunk. Meg a Vitézyekre… És kérek mindenkit, hogy elő ne jöjjön azzal, hogy „…de a komcsilibsik is nyomták-hozták a saját embereiket!”. Mert: az egyik gazember társaság leváltása nem azért kellett, hogy megtörténjen, hogy egy másik, még gátlástalanabb és gazembersége mellett még az egészséges önkontrollját is vesztett társaságé lehessen itt minden, ami ér valamit…
Igen: a sajtó- és véleményszabadság korlátozása az a „sötét éj”, amely a „tolvajoknak” kedvez – és veszélyezteti a polgárok vagyonbiztonságát. Tudom: sokan, nagyon sokan vannak ebben az országban „nem polgárok”, akik „fentről várják” a megoldást az egész többé-kevésbé elcseszett életükre. De lassan ők is a fejükhöz kaphatnának, hogy vajon miféle „megoldások” fogják őket érni egy sötétségbe rejtőzködni akaró rablóbandától?
Leírtuk már itt a Progresszív Blogon, hogy véleményünk szerint a szabadság nem „önmagában vett érték” és nem önmagáért való. A szabadság csupán eszköz arra, hogy „világos legyen” a társadalomban és ne lehessen az embereket a sötétben simán kirabolni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Az utolsó 100 komment: