Magyar kormánynak ilyen gyorsan még sosem sikerült a saját alkalmatlanságát bizonyítania! Az Orbán-kormány megalakulása pillanatától kezdve mutatja egy koncepciótlan, felkészületlen, ideges, ám arrogáns és maximálisan hatalomvágyó, de a valósággal mit kezdeni képtelen országvezetés összes szimptómáit. Nosztalgiával és tisztelettel gondolunk ma vissza néhai Dr. Antall Józsefre és kormányára, akik 1990-ben legalább október 25-éig, a taxisblokádig hagytak némi reményt arra, hogy értenek is ahhoz, amire vállalkoztak…
Bár még sokan ragaszkodnak ahhoz a hiú ábrándhoz, hogy Orbánék „majdcsak boldogulnak”, hogy majdcsak eljön a „Nagy Nemzeti Megújulás és Siker” – de hát ez csupán a szüleitől elszakadt, riadalmával magára maradt kisgyerek tipikus viselkedése, aki minden felnőttre azzal a reménnyel tekint, hogy hátha az az ő anyukája és mindjárt vége lesz ennek a lidércnyomásnak. Azok a magyar polgárok pedig, akik már eredetileg sem voltak képesek Orbánban a Haza Megmentőjét látni – és erre jó okaik voltak – talán még a „kisgyerek-magyaroknál” is rosszabb helyzetben vannak: nekik aztán tényleg dunsztjuk sincs arról, mi lesz itt, hogyan és kik által kerülhetünk a kátyúból helyes és jól kiépített útra?
Nem segít, ha átbújják a pártok programjait. Nem segít, ha szorgosan olvassák a politológusok elemzéseit. Nem találnak válaszokat a hírportálokon sem. Igazából még jó kérdéseket sem találnak, amelyekre esetleg megpróbálhatnának maguk felelni…
Szörnyű az, amikor egy senki által sem háborgatott nép nem tud boldogulni. Ezeréves történelmünk hány szakaszában kívántuk volna: bárcsak magunk lehetnénk a bajainkkal, külső ellenségek híján – bizonnyal gyorsan megoldanánk őket! És most, hogy itt ez az alkalom, az Istennek se megy! Rettenetes érzés szembenézni azzal, hogy ezek szerint alkalmatlanok vagyunk arra, hogy dolgainkat jól rendezzük el.
Most még azok is „megváltóra” várnak, akik pedig a saját ügyeiket jól tartják a kezükben. Még ők is érzik, hogy itt a vége annak a régi „jó világunknak”, amikor a viszonylagos boldoguláshoz elég volt, ha a magunk dolgaival törődünk és ebben sikeresek vagyunk: innen egyedül már nem vezet tovább út! Az ország, a nagy rendszerek működése akadozik, zűrzavaros. Az önkormányzatokat agyonnyomja az adósság és a szakszerűtlenég. A gazdaságban az sem biztos, ami már elmúlt. Az ország mára egy olyan hadszíntérré alakult, ahol minden „gazdasági egység” – egyén, család, cég – egy-egy „bunker”, amely mindegyik másikkal „elvileg hadban áll”. Ez így már nem társadalom, az egészet újra kell szervezni!
De ki képes erre? Kinek van meg ehhez a fejében a tudás és a lelkében az elszánás? El lehet egyáltalán ezt a munkát végezni? Képes az ország aktív többsége elfogadni azt a tényt, hogy enélkül sokkal nagyobb bajok elé nézünk, mit ha belemegyünk egy átalakulás összes nyűgeibe?
Az előbb írtuk már, hogy a pártokhoz hiába fordulnánk ezzel: ők egyrészt fel sem merik vállalni a néppel való őszinteséget, hogy „Hé, emberek, nem megy így tovább!", másrészt egyszerűen nincsenek a pártokban ott azok a „fejek”, amelyek egy ekkora munkához képesek lennének koncepciót, módszereket kidolgozni és akik személyükkel is képesek lennének hitet és azáltal lendületet adni Magyarország polgárainak.
Nem azért nincsenek ilyen fejek a pártoknál, mert nem is léteznek nálunk erre alkalmas emberek. Nem, ezek az emberek éppen azért vannak „párton kívül”, mert a létező pártokról jól tudják, hogy e pártok valódi célja épp annak fenntartása és „kizsákmányolása”, ami van. Ezek „káoszpártok”, nem pedig országszervezők: „prominenseik” abban a pillanatban „halnának meg”, ha itt végre létrejönne a jól szervezett, logikusan felépített és kellő figyelemmel vezetett kormányzás.
Mivel nincsenek „szervezett keretek”, ahol legjobb koponyáink tudása és tettrekészsége érvényesülhetne az ország érdekében, ezért ezek az emberek két dolgot tehetnek: belenyugszanak a fennálló viszonyokba és talán megpróbálnak külföldön érvényesülni, vagy ők maguk kezdik el a „hiányzó kereteket” megszervezni! Hagyományaink és mentalitásunk alapján – sajnos – az első eshetőség a valószínűbb. Annyira „lezüllött” az ország, mint közösség, hogy legtöbbet tenni képes embereinkre már semmiféle „vonzerőt” nem gyakorol – viszont épp ők azok, akik a legtöbb negatív személyes tapasztalattal bírnak honi viszonyaink, emberi hozzáállásunk és lehetőségeik tekintetében.
Mit mondhatnánk, mit ajánlhatnánk ezeknek az embereknek, ami itt tarthatná őket és belekapcsolódnának az ország újjáépítésébe? Ésszel aligha lehet ilyet találni – de őket is lehet példával és alakuló közeggel inspirálni. Ne feledjük: ezek az emberek „nem csak pénzért” dolgoznak, hanem a kihívások és a „reális” lehetőségek is izgatják őket és cselekvésre motiválják.
Amit ezeknek az embereknek adhatunk-ígérhetünk, az a lehetőség: itthon megcsinálhatnak egy új országot, ha szövetkeznek egymással. És ha ez a folyamat elkezdődik, ha ők kerülnek az irányító pozíciókba, akkor onnantól számukra azonnal megszűnik az a „közegellenállás”, amely elől korábban inkább Nyugatra távoztak volna…
…És mi történik, ha ők mégsem állnak kötélnek?
Hát az, ami ma megtörtént a Parlamentben… Elsöprő többséggel győzött egy hosszabb távon nagyon súlyos következményekkel járó „koncepció”…
Minden mértékadó gazdasági szakember jól tudja, hogy az Orbán-Matolcsy-féle, adócsökkentésre és egykulcsos SZJA-ra alapozott gazdaságélénkítés és munkahely-teremtés képtelenség, a dolgok nem így működnek és függnek össze egymással – nálunk különösen nem, de a nagyvilágban sem voltak soha sikeresek efféle megoldási kísérletek. Ezt a dolgot ők is csak azért erőltetik, mert egyszerűen semmi más nem jut az eszükbe. Ráadásul ígérgettek is. Tudatlanság, felkészületlenség és a hatalom megszerzése érdekében alkalmazott populizmus: ezek bizony halálos elegyet alkotnak!
Egy biztosan életképtelen „gazdaságfilozófia” oltárán áldozta fel az Orbán-kormány az öngondoskodás talán egyetlen eddigi reformlépésének számító magánynyugdíj-pénztárakat és emiatt vonták meg az Alkotmánybíróságtól a tulajdon védelmét eddig lehetővé tévő jogosítványt.
Egy jól működő gazdasághoz, ahhoz, hogy valódi élénkülés, beruházás és munkahely-teremtés legyen, kiszámíthatóság és közbizalom kell. El kell hinniük az embereknek és a vállalkozásoknak, hogy bízhatnak a kormányban, mert az nem fog velük szemben önös érdekei miatt jogtalanul fellépni. Bízniuk kell abban is, hogy ésszerű, a tények és tapasztalatok által alátámasztott program mentén dolgozik a kormány és nem pedig „Csakazértis!”-ötletek alapján hoz meg súlyos és veszélyes döntéseket.
Ez most nálunk mind nincs!
A semmiért vettek el tőlünk fontos, értékes dolgokat: pénzt és elveket, biztonságot egyaránt.
Mi meg hagytuk – mert sehol nem volt egy hatékony ellenerő, amely az ésszerűséget képviselte volna és amely mobilizálhatott volna minket, már korábban, a választások idején is, hogy a legkevésbé felkészült, az ország-világ dolgaiban legkevésbé járatos polgártársaink ne hatalmazhassanak fel egy inkompetens kormányt…
…És ez meg fog történni a továbbiakban is, ha nem adnak jobb alternatívát azok, akik most távozásukat fontolgatják…
Orbán után tehát vagy „önmaga” jön – esetleg egy másik koncepciótlan populista képében – és vele a további káosz és kapkodás, ami hihetetlen erőket fog itt még felemészteni, a mi erőinket. Vagy beleállunk és mi magunk megcsináljuk azt, amiről tudjuk, hogy hogyan kell – csak még idegenkedünk „ettől az egésztől”…
Más választék pedig nincs!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek