.jpg)
Török Gábor mai blogbejegyzésében állnak az alábbi mondatok, a kormány mai, alkotmány-átszabó döntéseivel kapcsolatban:
„Mindez azonban, fontos megismételni, nem diktatúrát jelent. Amíg a szabad részvétel, a szabad versengés és a szabad nyilvánosság garanciáihoz nem nyúl a kormánytöbbség, legfeljebb konzervativizmusa és hitelessége vonható kétségbe, demokratikus elkötelezettsége nem. Alkotmányozó többséggel rendelkezve megváltoztatni a választási rendszert, intézményeket átalakítani, új szabályokat hozni nem jelenti ugyanazt, mint betiltani a politikai ellenfeleket, ellehetetleníteni a sajtót, korlátozni a választójogot… Az alkotmánymódosításokról, az új alkotmány elfogadásáról szóló vita kapcsán azonban fontos lenne tisztázni, hogy nincs semleges intézmény, nincs semleges eljárás. A szabályok mindig valakiket kedvezőbb, másokat kedvezőtlenebb helyzetekbe hoznak, s ha valakinek törvényes (!) lehetősége van ezek módosítására, nem érdemes meglepődni, ha mindent meg is tesz a helyzetének javítására.”
Hát, kérem, baj van, Török úr téved!
Mert egy demokráciát nem csak úgy lehet tönkretenni, hogy felszámoljuk az intézményrendszerét, hanem úgy is, ha „sajátosan üzemeltetjük” azokat és működésükre „sajátos szabályokat” hozunk. És nálunk ez a helyzet…
Felesleges nagy felzúdulások, EU-s retorziók árán lebontaniuk a demokratikus intézményrendszert, mert céljaikat úgy is elérhetik, ha – élve a 2/3-ukkal – tetszésük szerint működtethetik azokat. Ha olyan Alkotmányt csinálnak, amilyen csak tetszik nekik, akkor ugyan miért vennék magukra az alkotmányosság deklarált, nyílt felszámolásának ódiumát? Akkor még hasznukra is van egy nekik tetsző és nekik kedvező Alkotmány, mert mondhatják ország-világ előtt, hogy „Mi maximálisan betartjuk a szabályokat!”. Persze: azokat a szabályokat, amelyeket mi hoztunk, érdekeinknek megfelelően és amelyeket bármikor meg is változtatunk, ha érdekeink változása úgy kívánja.
A „szabad választásokkal” sem megy sokra a Jónép, ha a Fidesz gazdasági túlhatalma és az igazságszolgáltatásban meglévő befolyása (amelyet nem is nyomásgyakorlással ér el, hanem „pusztán” azzal, hogy sok vele szimpatizáló személyt telepít oda) eleve nagyon megnehezíti vele szemben álló politikai erők megalakulását, fenntartását és működését és ha az ilyenek megalakításában elvileg érdekelt polgárok nem minden szorongás nélkül viseltetnek ezzel kapcsolatban. Elég, ha csak a kormány egyik első intézkedésére gondolunk, amellyel csökkentette a pártoknak a költségvetésből juttatandó támogatást, arra hivatkozva, hogy „A politika feleslegesen sokba kerül!”. Eddig is irreálisan alacsony volt ez a támogatás a pártok tényleges működési költségeihez képest; a különbséget köztudottan „egyéb forrásokból” pótolták… Állami pénz tehát kevesebb jut, az ezen kívüli források pedig az új „túlhatalmi erőtérben” a többi párt számára minimalizálódnak. Így „támadóerejük” erősen csökken – különös tekintettel arra, hogy nincs igazán „erős”, „ütős” mondanivalójuk, sem a Fideszénél sokkal jobb programjuk és sokkal különb politikusaik sincsenek, amikkel-akikkel a Fideszénél sokkal szerényebb anyagi eszközökkel is hatékonyan tudnának kommunikálni, politizálni és „közéletet tematizálni”.
Nem kell tehát „A Demokrácia Épületét” lebontani – elég, ha kaszárnyává alakítják át.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek