.jpg)
Ha holnap az Országgyűlés megszavazza az Alkotmánybíróság hatáskörét újraszabályozó törvényjavaslatot, akkor mostantól megszűnik a tulajdon szentsége Magyarországon. A törvénytervezet ugyanis így fogalmaz:
„Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesség megállapítása esetén megsemmisíti a törvényeket és más jogszabályokat. A költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogokat sérti.”
Tehát: a tulajdonhoz való jogot nem védheti meg az új törvénytervezet szerint az Alkotmánybíróság – noha a tulajdon szentsége benne van az Alkotmányban. És hasonlóképpen: nem semmisítheti meg a visszamenőleges hatályú jogszabályokat sem az Alkotmánybíróság.
Minden polgári társadalom anyagi alapja a tulajdonhoz való jog. Ez garantálja, hogy az egyéneknek és a közösség tagjainak érdemes legyen igyekezni, szorgalmasnak lenni és tudásukat fejleszteni. Ez különbözeti meg a szabad társadalmakat az Állam által pusztán csak „felhasználható munkaerőnek” tekintett akarat nélküli bábok hordájától. Még a diktatúrák többsége is vigyáz: nehogy szorgos polgárai bizonytalannak érezzék tulajdonukat, mert akkor odalesz a szorgalom és egy „okos diktátor” is tudja, hogy az önként, saját érdekből is végzett munka sokkal többet ér, mint a csupán parancsra, kényszer hatására történő lélektelen robot.
Most, ha a magyar kormány úgy látja, hogy a „permanens nemzeti szükséghelyzet” következő kanyarulatában „többletforrásokra” lesz szüksége, akkor semmilyen törvényes akadálya nem lesz annak, hogy magántulajdonokban matasson. De talán még „szükséghelyzet” sem kell ehhez: elég, ha egy honorálandó „haver” vet szemet erre-arra… Volt már erre példa, amikor a császár odaadta Harruckenr bárónak Békés megyét...
Nem lesz majd senki, aki helyettünk, hivatali jogainál fogva meg tudja védeni a mi tulajdonunkat, nem lesz senki, aki „El a kezekkel!”-t kiálthatna és akinek a szavára a kormány kénytelen is lenne visszahúzni a kezét. Nem lesz „automatizmus” amely akadályozhatná a hatalom birtokosait.
„Minimum érdekes” , hogy miközben mindezt teszik, aközben a kormány épp ma állt elő a Nemzeti Intézkedési Tervvel, amelyben arról beszél, hogy „azonnali és radikális adócsökkentésre” van szükség, hogy a zemberek zsebébe’ több pénz maradván, ez felpörgesse a gazdaságot. Matolcsy ma már 5-7%-os stabil gazdasági növekedésről vizionált (http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/11/15/2020-ra_jon_el_a_kanaan/). Ehhez felpörgő bel-és külföldi befektetői hajlandóság szolgáltatja az alapokat a Nemzeti Intézkedési Terv szerint…
De kérem, Miniszter úr, ha önök több pénzt akarnak az emberek zsebében tudni és több beruházást szeretnének, akkor nem az lenne a minimum, hogy kurvára megerősítik a tulajdonláshoz való jogot? Ha komolyan gondolnák mindazt, amiről a szájuk a NIT-ben beszél, akkor a kezük nem szavazná ki az Alkotmánybíróság jogköréből a tulajdon biztonsága feletti őrködést! Ki a fene fog hinni maguknak? Ki fog abban bízni, hogy megmarad a munkája eredményei feletti szabad rendelkezés joga?
Tudja, Miniszter úr, ugyan igaz lehet, hogy ha az embereket elfogja a tulajdonuk felett érzett bizonytalanság, akkor az egy rövidke ideig költekezésre készteti őket – és önök akár abban a rövid időszakban mondhatják is, hogy „Lám-lám, beindult a piac!”… Csakhogy: egyfelől a magyarok, ha „jól bevásárolnak”, többnyire nem idehaza megtermelt javakat vesznek. Másfelől, ha elköltik a pénzüket, akkor ugye nem fektetik be. Miniszter úr, ugye maga közgazdász?
És a külföldi befektetők? Ők vajon nem látják, mire megy itt a játék? Hogy a fenébe lehetnének olyan gazdagok, ha ilyen hülyék lennének? Ha pedig látják, akkor nem tesznek oda pénzt, ahol azt nem érezhetik biztonságban – ez is közgazdaságtani alapigazság!
Szépek a NIT számai, csodás a belőle áradó optimizmus – de bizony össze kellene azokat vetni a polgári demokratikus jogállam alapjait bontogató egyéb kormányzati ténykedésekkel. Mert a szép számok mögé senki sem fog munkát és pénzt befektetni, ha egyszer az Állam úri kedvében bármikor, bárhogyan és visszamenőlegesen is azt mondhatja: „A tiéd? Lófaszt!”
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek