Orbán nem teljesítményben gondolkodik. Ha abban gondolkodna, akkor kormánya kulcspozícióit nem szakmai téren harmadrangú alakokkal töltötte volna be és belügyérré sem egy Pintér-féle jelenséget tett volna meg. Ha Orbán teljesítményben gondolkodna, ha a valós kormányzati teljesítményre alapozná politikai életben maradását, akkor eminens érdeke lenne, hogy minden pozícióba a lehető legkiválóbb, legelfogulatlanabb személyek kerüljenek, mert tőlük és rájuk támaszkodva érhetné el a legjobb eredményeket és az eredmények a legjobb biztosítékai egy hosszú távú kormányzásnak. Az eredménytelenség pedig kiábrándultságot, elbizonytalanodást szül, illúziókat öl meg a korábban rá szavazókban, akik abban akartak hinni, hogy „Orbán majd mindent megold!”… És ha oda az illúzió, akkor odalesz a populista politikusra adott szavazat is!
Orbán - talán – azért nem igyekezett a valóban legjobbakat pozíciókba juttatni, mert saját lelki igényeinek nem felelt volna meg egy olyan kormány, ahol „nem ő a legokosabb”. Az igazán tehetséges, rátermett ember ugyanis képes „Nem!”-eket is mondani – és talán ettől Viktor „kiakadt” volna… Nem tudom.
Ha nem lesz igazi teljesítmény, akkor marad a másik út a hatalma megtartására: közjogi eszközökkel kell azt megtartania – és ezt látjuk kormányzása első napjától kezdve. Nem soroljuk a tényeket, jó ismeri azokat mindenki…
Van azonban egy sajátos „trend” ebben a „közjogi bunker”-építésben: az, amikor úgy akar számára „veszélyes alakoktól” megszabadulni, hogy ehhez az igazságszolgáltatást használja-használtatja eszközül.
Normális esetben úgy lehet „lerázni” a politikai ellenfeleket, ha náluknál jobb programmal a tőlük remélhetőnél nagyobb sikereket érek el – de fentebb láttuk, hogy az Orbán-kormány nem ezt az utat választotta. És hát ha hatalmon akarnak maradni, akkor nemigen nyílik számukra tisztességes, korrekt és demokratikus alternatíva a hatalom megtartására, csak az, ha addig barkácsolják a magyar államberendezkedést, a politikai struktúrát, a választási rendszert, stb. és addig szorongatják lehetséges, vagy feltételezett ellenfeleiket, amíg a gyakorlatban belátható időn belül senkinek sem lesz módja, ereje, „hangja” velük szemben erős, szervezett alternatívát állítani.
Ez, mondjuk ki, elvtelen, öncélú és szégyenletes módszer! De a szégyen csak egy dolog – Orbán mondhatja, hogy nem a pofája ég, hanem egészséges, pirospozsgás az arca… Szíjjártó még talán orvosi vizsgálati eredményekkel is alá fogja ezt támasztani. Az a baj, hogy a „kizsarolt hatalom” egyre mélyebbre nyomja birtoklóját, egyre inkább „felzabálja” a személyiségét, egyre távolabb tolja a valóságtól – és a Történelem Ura mentsen meg minket egy realitásérzékét vesztett miniszterelnöktől!
A bunker mindig végső menedék, általában csak a hosszabb távon úgyis megnyerhetetlen háború megnyújtására jó. Ha Orbánék bezárkóznak abba az alkotmányfabrikálásból, igazságszolgáltatási cirkuszokból, álteljesítményekből összetákolt közjogi bunkerbe, amely most épülget – Albert Speer Führerbunkerét megszégyenítő méretekben – akkor ez jelentse mindannyiunk, minden magyar polgár számára azt, hogy az „építkezés” tényével beismerték alkalmatlanságukat a célszerű és eredményes kormányzásra. Annak idején, ’45 tavaszán, hiába írták a berlini falakra, hogy „Berlin bleibt deutsch!” - „Berlin német marad!” és hiába igyekeztek ebben oly sokan és oly reménytelenül hinni…
"Magyarország Orbáné marad!"?
Aligha!
...Magyarország ugyanis a miénk!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek