Érdekesen alakult a magyar társadalomban a közösségi érzés és az öngondoskodás. Sokan vannak, akik egy bizonyos értelemben „közösségi emberek”, de ez a közösség nem a demokraták közössége, hanem azoké, akik a közösségtől személyes gondoskodást várnak. De sosem éltek olyan viszonyok között, sosem szereztek olyan tapasztalatokat, amelyek megérttették volna velük, hogy ahhoz, hogy a közösség a tagjairól gondoskodjon, a közösség tagjainak is felelősséggel kell viseltetniük önmaguk és a közösség felé.
És van egy másik csoport, akik öngondoskodók, ám azért lettek azok, mert úgy találták, úgy gondolják, hogy a közösségtől semmit sem várhatnak – ezért aztán eleve kétkedéssel viseltetnek bármiféle közösséggel, sőt, a közösségi viselkedéssel általában is. …És itt véget is ér számukra a „demokratikus pálya”: demokrata az ember csak közösségben lehet, az, aki szarik a többiekre, az nem lehet demokrata.
Az első csoport azért nem demokrata, mert kapni akar a közösségtől és nem együttműködni akar vele, az utóbbi csoport tagjai pedig azért nem demokraták, mert nem érzik magukat semmiféle közösség tagjának.
Na, ez így nem fog menni!
Kikkel fogjuk létrehozni akkor azt a bizonyos koalíciót, a Demokraták Koalícióját?
A fenti eszmefuttatás célja, hogy világossá tegyük: „készen kapott demokraták” tömegeire jelenleg még nem számíthatunk – azokat „ki kell nevelni”!
Hogyan lehet ez?
Mindenek előtt: azzal kell kezdenünk az egészet, hogy szembenézünk demokrataságunk súlyos hiányaival - éspedig mind minőségi, mind mennyiségi értelemben. Amíg ezt nem tesszük meg, amíg úgy teszünk, mintha milliószámra lennének igazi, közösségi és öngondoskodó demokratáink, addig vesztésre van ítélve a magyar progresszió, addig széles tér nyílik a populizmusra alapozó antidemokratáknak (magyarul: addig marad Orbán).
Hát nem tűnt még fel, hogy valahányszor szükség lett volna egy erős demokrata közösségre, illetve valahányszor el kellett volna fogadtatni a tömegekkel az öngondoskodást, akkor mindahányszor kudarcot vallottunk? Hát lehetett volna ez így, ha itt lenne az a kétmillió demokrata?
Nincs itt. Talán – mondom: talán – félmillió, ha van. Sokszor írtuk már, kik ők és hol találjuk őket. Most a Demokraták Koalíciója szempontjából az a fontos, hogy a „társadalmi térképen” éppen az MSZP van tőlük a legreménytelenebb messzeségben. Mert vagy passzivitásban vannak, vagy – sajnos – radikalizálódnak/radikalizálódhatnak. Nekünk egyik sem jó – és persze nekik még rosszabb, mert akár passzívak, akár radikálisok lesznek, nem lehetnek egy sikeres Magyarország polgárai.
Elébük kell állni és elmondani, hogy ha ők most nem jönnek, ha nem segítenek – legfőképp magukon – akkor nem érhető el a nyugatos, modern élet, mert rajtunk kívül az senkinek sem érdeke. Igen, azt írtam, hogy a nyugatos modern élet nem érhető el, nem a „Magyarország” szót használtam. Mert ugye az országra – a többiekre – még akár lehet is szarni, na de a saját életünkre???
Ez azért jó, mert azzal hogy embereink elkezdenek a saját jövőjükért dolgozni velünk, egyben – ha akarják, ha nem, a közösségét is dolgoznak.
Így lehet elkezdeni egy demokrata közösséget kialakítani – hogy aztán átvehesse ez a közösség az ország vezetését.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek