Molnár Gyula kontra ügyészség… Ez a tegnapi nap egyik sokat csámcsogott híre. Hogy miért éppen a kampány végén, hogy van-e politikai háttere, hogy van-e alapja a gyanúsításnak. Szanyi Kapitány tegnap a Facebookon már az Európai Unió polgárainak is elrendelte az általános mozgósítást, hogy védjék meg a Gyulát!
Ebben a posztban nem foglalok állást a konkrét ügyben, hiszen nem láttam a nyomozati anyagokat, nem voltam jelen a tanúmeghallgatásokon, léleklátó képességeim sincsenek, tehát fogalmam sem lehet, hogy történt-e egyáltalán jogsértés és ha igen, akkor mi. Én azzal az egy dologgal foglalkozom most az ügy kapcsán, amivel nem foglalkozik senki: hogy milyen is a magyar ügyészség - tágabban pedig: milyen a magyar igazságszolgáltatás. Hogyan lehetséges az, hogy 20 év demokrácia után szinte automatikusan vetődik fel egy ilyen ügyben politikai megrendelésre dolgozás – és hogy nem is alaptalanok az efféle felvetések.
Az igazságszolgáltatás azért van, hogy segítsen megszüntetni a közösség életében támadt zavarokat, azokat a zavarokat, amelyeket a közösség egyes tagjainak mások, vagy az egész közösség érdekeivel ellentétes cselekedetei okoztak. Hogy erre mik a célszerű módszerek, most nem boncolgatom, korábban érintettem már ezt a témát, ld.:
http://progressziv.blog.hu/2010/09/03/kedves_kozeposztaly http://progressziv.blog.hu/2010/08/19/hol_az_a_rend http://progressziv.blog.hu/2010/07/05/pinter_es_a_gyerekborton
Ami most fontos, az az „igazságszolgáltatók” mentalitása és szemléletmódja, lelki alapállása és ezekből adódó kötődései. És már most előre leszögezem, hogy amiket írni fogok, azok „trendek” és „valószínűségek”, tehát nem minden szereplőre vonatkoztathatók. Ahogy Hasek írja - épp a téma kapcsán - a Svejkben: „…mert azért mindenütt akad tiszta búza is az ocsú között”.
Tehát, ahogy az utóbbi években láttuk, a „pálya” érdekesen lejt: valahogy, valamiért a legtöbb esetben a ballib oldal figurái kerültek az igazságszolgáltatás látókörébe… Lehetne erre azt mondani, hogy azért, mert csak ők szegtek törvényt, míg a jobboldal becsületes maradt… Ugyan már, kedveseim! Hát vajon lehetett-e 8 éven át úgy fenntartani egy akkora böszme nagy szervezetet, mint a Fidesz, hogy csupán az állami, illetve a legális pártfinanszírozásra alapoztak? Igen, helyes a válasz: nem lehetett. De ha nem lehetett, akkor ugye nem marad más feltételezés, mint hogy illegális módon szereztek pénzt – az meg bűncselekmény!
Akkor? Hol vannak a Fidesz-perek? Miért nem vizslatta azokat senki, pontosabban: miért nem vizsgálták ki őket és miért nem jutottak el a gyanúsításig?
Erre csak részben válasz a „pártok közötti összeborulás”, hogy tudniillik a szocik és szadeszesek se nagyon bolygatták a Fidesz-kakit. Mert azért voltak bolygatások – csak valahogy az a rohadék vádemelés nem jött elő sohasem a vackából.
Igen, a vádemelés, amiről tudott, hogy az ügyészség dolga. Lenne. Ha az ügyészség független lenne. De nem az!
Hogy-hogy nem? Hiszen ez így áll az Alkotmányban, így szabályozza az ügyészség jogállását a Törvény.
Ez igaz – csakhogy az intézmények és a mentalitás harcában rendre az utóbbié a diadal és ez a helyzet itt is. Az ügyészek többsége ugyanis jobbra húz, különösen a „döntéshozó pozíciókban”. Ne higgyük, hogy azért, mert a Fidesz rendszeresen csúszópénzeli őket – erre ugyanis semmi szükség. Ők „önként jelentkeztek jobboldali szolgálatra”!
Kik az ügyészek? Nem bírók, tehát kisebb a szakmai presztízsük. Nem ügyvédek, tehát kisebb a jövedelmük. Miért megy valaki ügyésznek? Fogalmazzuk meg a kérdést általánosabban, akkor könnyebb és biztosabb lesz a válasz: miért megy-kerül valaki az adott szakterületen a legkevésbé jó helyekre? Logikus: mert vagy csak oda felelnek meg a képességei, vagy mert speciális oka van ott lenni. Az első eset világos, ezzel nincs is mit tovább foglalkozni – annál érdekesebb a második! Mi lehet az a speciális ok, amely (sokszor szövetkezve egyébként az elsővel!) a „látszólag rosszabb” helyre ösztönöz valakit?
Nos: ha van ott valami olyan előny, ami neki fontos.
…Hát persze: a hivatástudat! Az igazság melletti elkötelezettség! – mondhatnánk.
Csakhogy lófaszt! Biztosan vannak ilyenek is, áldassék a nevük, de ha tényleg ez lenne az általános, akkor hogyan eshetett meg egy kiemelt bűnügyben, hogy Kaiser Edéből csináltak „móri mészárost”? (Nyilván nem Edéért sírok, mással bőven kiérdemelte ő a lakatot!) Azért hoztam példának egy kiemelt és kivételes figyelemmel kísért ügyet, mert ha ott megtörtént, ami megtörtént, akkor vajon mi minden történik meg a kisebb, senki által nem követett ügyekben?
Hát, quod erat demonstradum – hogy jogászlatinkodjam én is: ezt akartuk bizonyítani. Hogy nem a szakmai elhivatottság, odaadás és alaposság jellemzi az ügyészséget.
Hanem akkor mi?
Hát… Csupa csúnya dolog: kisebbrendűségi komplexusok túlkompenzálása, mások feletti hatalomra vágyás, emiatti „tekintélypártiság”, – és persze azért, hogy mindez meglehessen és megmaradhasson, alkalmazkodás a „felsőbb elvárásokhoz”! Hopp, de nézzük csak a felsorolt jellemzőket? Hát nem épp ezek jellemzik a „tőrőlmetszett és elkötelezett” jobboldalit is? Á, hát ez a rút kis titok: egyezik a mentalitás, ami miatt valakiből (sok esetben, de nem mindig!!!) ügyész, illetve jobboldali lesz!
Itt áll együtt a fentebb emlegetett mentalitás, mely legyőzi az intézményeket és az azokat szabályozó jogot is. És ezért lejt a pálya…
De lehet-e ez ellen tenni?
Lehetett volna – amikor még nem a hasonló mentalitású jobboldaliak voltak kormányon. Éspedig: igazi életpálya-modellel és azzal a maximális elvárással, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozók az igazságot is fedjék fel – és aki közülük nem ezt teszi, az ne lehessen ott többé. És kérem, ne tessék nekem most előjönni a magyar ügyészi szervezet kilencvenvalahány %-os vádhatékonyságával: ők ugyanis bátran alapozhatnak a rendőrség felkészületlenségére és (sajnos) a bíróságok elfásultságára is… Még csak statisztikát sem kell kozmetikázniuk egy ilyen impozáns hatékonysághoz!
De miért nem tettek a korábbi, nem jobbos kormányok az ügyészség – és az ügyészi kar - megváltoztatása érdekében? Lehet, hogy azért nem, mert a fenti gondolatmenet eszükbe sem jutott? Lehet, hogy úgy vélték: egy demokráciában csakis törvényes lehet az ügyészség munkája? Lehet, hogy az ügyészekről is több demokráciát tételeztek fel? Talán féltek, hogy „antidemokratikus” lenne egy „független szervezet” munkájába és személyi állományába „belenyúlni”? Ha ez utóbbi volt az ok, akkor súlyosan tévedtek, mert egy szervezet nem lehet demokratikus az ott dolgozók egészséges és demokratikus mentalitása nélkül! Így aztán korábbi kormányaink csak a demokratikus intézmény álcájával takart tekintélypártiakat engedték túlélni.
…Utólag már mindegy is. A lényeg, hogy „mulasztásos alkotmánysértést” követtek el: elmulasztották kipenderíteni az oda nem valókat - ezért most javában sérül az alkotmány…
Már amíg még van igazi Alkotmányunk!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek