A demokrácia csak a populistáknak „drága”, csak azok emlegetik, hogy „milyen sokba kerül”, akiket veszélyeztet a verseny. Ők állítják, hogy „centrális erőként” majd ők szépen elkormányozgatnak… 15-20 évekig is, nagyon szívesen és hogy nincs itten kérem szükség holmi „versenyre”… Az igazi bajnok imádja a versenyt, motiválja őt és kihozza belőle a kreativitást és a maximális teljesítményt…
Miért írom mindezt? Mert a napokban adta hírül az LMP, hogy kiürült a kampányszámlája.
Ki nem szarja le az LMP-t, mondhatnánk – hiszen korábban én magam is megírtam itt több posztban is, hogy bizony, nem jó véleménnyel vagyok róluk és politikai teljesítményükről…
Viszont: itt van Voltaire híres mondása - amely akár az egész európai kultúra kulcsmondata lehetne: „Egy szavával sem értek egyet, de az utolsó leheletemig harcolok azért, hogy véleményét elmondhassa.”
Igen kérem, erről van szó. Az LMP kampányszámlájának lemerüléshez ugyanis éppen az járult a leginkább hozzá, hogy a Fidesz(-KDNP)-kormány egyik első intézkedése a pártok állami finanszírozásának 15%-os visszavágása volt. Azzal az álságos, igazi tőrőlmetszett populista szöveggel indokolták ezt, hogy ezzel is példát mutassanak a spórolásra ilyen válságterhes időkben. Hogy a politikának példát kell mutatni és saját magán kell elkezdeni a takarékoskodást – különösen „a zemberek pézivel”! És ezt a zemberek persze meg is ették, teccett nékik…
De a Jóistenit, mit is jelent néhány tíz – egypár százmillió forint az ország költségvetésében? Semmit! Messze a „számítási hibán” belül van. Ellenben: ezzel a „kis megtakarítással” a Fidesz komoly nyereséget remélt – persze a maga számára: a naiv szavazók szimpátiáját és a konkurens politikai gondolatok terjesztésének elnehezülését. Mindkettőnek ugyanaz az eredménye lehet: több Fidesz-szavazat! Mert ezzel a „kis spórolással” a kormányzó erő vagy korlátozza a többi párt kommunikációs lehetőségeit – vagy „kézhez szoktatja” őket.
Vegyük tudomásul, hogy csak 3 választási lehetőségünk van:
1. Hagyjuk a francba a többpárt-rendszert – és akkor nem kell a párok fenntartásával, finanszírozásával törődnünk. (Persze egy kormányzóerőével akkor is!)
2. Megtartjuk a többpárt-rendszert – és beletörődünk az ahhoz kapcsolódó korrupcióba, „gazdasági holdudvarokba”, stb.
3. Belátjuk, hogy a politika és a társadalmi morál egészsége érdekében akkor járunk (anyagilag is) a legjobban, ha nyíltan és a szükséges mértékben finanszírozzuk közpénzből a politikát – persze a magánforrásokból származó nyílt párttámogatásokat is lehetővé téve.
Az első két „megoldást” már kipróbáltuk, láttuk hatásait. A harmadikhoz, persze, őszinteség és ésszerűség, belátás kell.
Az országnak az az érdeke, ha a legjobb, legműködőképesebb gondolatok és „fejek” kerülnek a döntéshozó pozíciókba. Ehhez az kell, hogy:
1. Nyilvánosságot kapjanak a gondolatok és azok képviselői.
2. Kellő médiaerővel legyen módjuk a pártoknak gondolataikat „ütköztetni”, hogy kiderüljenek a választók számára a „gyenge pontok és logikai bakugrások”.
Magyarországon ugyanis médiapolitizálás folyik és nem programpolitizálás. (Ez egyébként csupán a világ kevés országában van másképpen, még a demokráciák között is…) Csak a választók kisebbsége dönt az egyes programok alapján és még ők sem mélyednek bele a több száz oldal tanulmányozásába. Ezért fontos a médiajelenlét, hogy a választó érzékelhesse azt, hogy az egyes pártok „arcai” milyen „érzékelhető hitelességgel” képesek álláspontjukat képviselni.
A média pénzbe kerül (noha pl. a „közszolgálati médiumok” egyik fontos feladata kampányidőszakban épp az kellene, hogy legyen, hogy tág és egyenlő teret adjanak a pártoknak). Ha egy pártnak nincs sem kellő és méltányos állami forrása ehhez és nincs neki így-úgy megszerzett (illegális) „tartaléka” sem, akkor elvesznek az esélyei. Akit éppen érdekel, az figyel rá – és kész!
Tulajdonképpen mindent elárul a Fideszről, hogy még egy egyébként nem túl „éles” programmal rendelkező kis párttól is képes volt megvonni a minimálisan szükséges közpénz-forrásokat. Hát milyen gyenge lehet a magabiztossága annak, aki a leggyengébb ellenfelét is adminisztratív eszközökkel gátolna a versenyben? Hihet-e az a saját programja jóságában, komolyan vehetőségében? Aligha.
Itten kérem az megy, hogy „Mi vagyunk és mindenki más kussoljon!” Kussoljon akkor is, ha olyan erőtlen a hangja, olyan „sápadt” a mondanivalója, hogy azzal „forradalmat” biztosan nem idézhetne elő a híres szavazófülkékben…
Ebből egyetlen dologra lehet csak következtetnünk: nem is az az igazi „stratégiai” cél, hogy ne tudja hatásosan, kellő mértékben kommunikálni magát egy másik erő, hanem az, hogy „leszoktasson” minket, választókat arról, hogy rajtuk kívül másokra is figyeljünk, mások (jelen-)létét is természetesnek, megszokottnak, szükségesnek vegyük.
Megint ott vagyunk, oda jutottunk, hogy aki nem a teljesítményével akar sikeresen kormányon maradni, az mindent, bármit megpróbál, hogy elkerülhesse a versenyt és a „teljesítménykontrollt”. De ha ezt a két tényezőt vesszük ki a „játékból”, akkor csak egy kontraszelektált és a világhoz képest rohamosan leszakadó - és emiatt elszegényedő - társadalom lehetünk.
Orbán Viktornak meg kell tanulnia egyvalamit: azt a pénzt, amit az adófizetők – más néven: választópolgárok – befizetnek, ő nem oszthatja el tetszése – és az azt meghatározó érdekei – szerint! Azt egy kormány csak egyféleképpen jogosult felhasználni: az egész társadalom érdekei szerint. És semmiképpen sem a kormánypárt érdekei szerint. Nem szabad, hogy egy teljesítménykerülő és konkurenciától tartó, éppen kormányon lévő párt dönthesse el, kik és miféle gondolatok mentén próbálják a választókat meggyőzni (feltéve, hogy ezek a gondolatok nem szélsőségesek, mert betegecske csoportok részérdekeit nem szabad kormányra engedni!). hadd álljon elő minden párt a saját tudásával, koncepciójával – és csak a saját szellemi korlátai lehessenek akadályai a sikerének.
De semmi – és senki – más! Adják csak oda azt a pénzt az LMP-nek!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek