https://www.youtube.com/watch?v=q-Vz8rKPA-g&feature=related
A héten 100 napot értékelt a jelenlegi kormányfő és nagy ellenfele, Gyurcsány Ferenc is. Az előbbiről már írtunk (http://progressziv.blog.hu/2010/09/07/a_realis_orban), az utóbbi lesz ma a téma.
Ha magát az eltelt 100 kormányzati nap értékelését nézzük, akkor ezt Gyurcsány odabízta az előtte felszólalóknak – ők el is mondtak erről minden várhatót és szokásosat…
Az egész nekem úgy tűnt, mintha 1805. december 4-én, az austerlitzi csata előestéjén Napóleon tábornokai hosszasan és részletekbe menően beszéltek volna arról, hogy az orosz és osztrák seregek vezére mit, hogyan, mikor és miért tett eddig és fog tenni másnap. Ment volna a szófosás, hogy milyen patkó van az orosz lovak lábán, hogyan élesítik a szuronyaikat az osztrák katonák, hogy az ellenséges tüzérség ágyúgolyói miféle röppályát fognak másnap leírni… Elemezték volna az ellenséges vezér hozzáállását és azt is, hogy tetteihez mit szól Európa.
De arról, hogy ők mit fognak tenni, hogy az ő seregeink kikből és hogyan fognak felállni, miféle stratégiát követnek majd, egy szót sem esett volna. Nem: a megbeszélés végén kedélyesen hátba veregették volna egymást – és ezzel kész!
…Szerintetek ki lett volna így az eljövendő csata győztese?
Kedves Klasszikus Baloldaliak!
Éppen ez a hozzáállás vezetett (többek között) oda, ahol most tartunk. Sosem a mi teendőinkről dumálunk, hanem arról, hogy mit tesz épp az ellenfél. Átengedjük neki a tematizálást. Ha pedig átengedjük, akkor ugyan milyen alapunk van arra, hogy a „progresszív oldal” szellemi fölényét és felkészültségét emlegessük? Hiszen az eredmény nem igazolja ezt! Persze, tudni kell, miként mozog az ellenség – de a mi még meg sem szervezett seregeink potenciális tagjai nem erre kíváncsiak: ők nem Orbánról akar mindent megtudni, hanem a saját stratégiánkról, a mi céljainkról.
Erről egyetlen szó sem hangzott el!
Csodálkoztam a közönségen is: akkor lelkendeztek, ha valami dehonesztálót hallottak épp Orbánról, pedig inkább az kellett volna hogy érdekelje őket, hogy mi mit fogunk tenni annak érdekében, hogy az országot sokkal felkészültebb kormányzó erő sokkal célszerűbben vezesse. Úgy is mondhatnám: nem Orbán eddigi 100 napjáról kell beszélnünk, hanem a mi elkövetkező 3,5 évünk teendőiről.
Megírtuk már itt a Progresszív Blogon: akkor lesz erős a progresszió Magyarországon, ha a társadalom legfrissebb és legmodernebb tagjaira támaszkodik. És akkor lesz sikeres a modern Magyarország felépítése, ha ebben épp az ő tudásukra, mentalitásukra, hogy ne mondjam: elvárásaikra fogunk alapozni. Ha ők úgy érzik, hogy céljaik és ambícióik egybeesnek az új progresszív politikai erő szándékaival és gyakorlatával, ha ez az erő tőlük kér tudást és szervezőképességet, akkor tudja a progresszió átvenni előbb a tematizálást, azután a hatalmat is.
Gyurcsány Ferenc ma a „’89-es demokratákat” szólította harcba, azokat, akik a valódi demokrácia és szabadság hívei – de kik is ők valójában, hol kell őket keresnünk? Nos, „híveket” leginkább az érdekek teremtenek: azok ma a „’89-es demokraták”, akiknek gazdasági-egzisztenciális érdekei leginkább egy teljesítményalapú társadalomban realizálódhatnak. Őket azért „sérti” a Fidesz-kormány, mert ott nem a „Mit tudsz?”, hanem a „Hol állsz?” a döntő. És: azok között kell demokratákat keresni, akik már a demokrácia keretei között nőttek fel, lettek felnőttek – a korábbi korok „termékei” lelkükben és társadalmi ösztöneikben sokkal kevésbé azok, bennük sokkal több „alattvalóiság” maradt meg.
…Szóval: ha győzni akarsz, foglalkozz a saját teendőiddel! Állíts fel saját stratégiát – és bírd rá az ellenséget arra, hogy aszerint legyen kénytelen cselekedni! Válogass össze olyan sereget, amelynek tagjai azonosulnak a céljaiddal: ha ez a modern, nyugatos és teljesítményalapú Magyarország megteremtése, akkor modern, nyugatos mentalitású és teljesítőképes emberekre lesz szükséged. Első célod nem a „Nagy Hadsereg” kell, hogy legyen, hanem egy „gyorsreagálású elitegység” – és persze kiváló tisztikar. Ne hagyd magad illúziókba ringatni: attól, hogy valaki” régi bajtárs”, még lehet alkalmatlan egy újabb, más jellegű feladatra!
Nem véletlenül használtam az imént „katonai terminológiát”: ami most következik az háború lesz – és bárki, aki másra készül, okvetlenül veszíteni fog! És akkor „adieu” modern, nyugatos Magyarország!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek